Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
GASZTRONÓMIA
Gasztronómiai hasznos linkek, nemzetek ételei
 
   
GASZTRONÓMIA
Liba és bor, egységben
Márton-napi libaételek és egri borok várják a Főtérre a gasztronómia kedvelőit péntektől vasárnapig.
 

 
   
GASZTRONÓMIA
Bioételek Szoboszlón
Színvonalas gasztronómiai kínálat, szakácsok csatája és egy új, régiós recept-összeállítás várja a látogatókat a VII.  Hajdúszoboszlói Bioétel- és Borfesztiválon. 

 
   
GASZTRONÓMIA
A Kerekestelep fesztiválja
Főzőversennyel, ingyenes fürdőzéssel és könnyűzenei programokkal – köztük Somló Tamás, Komár László és az R-GO koncertjével – várja szeptember 26-án a Kerestelepi strand a látogatókat.   

 
DEOL > Kultúra > Gasztronómia
  Fejezetek egy rendkívüli asszony életéből
 
Bacsó Viktória | 2004. április 09., 11:40
 
Nehéz lehet tudomásul venni, hogy társadalmi küldetésünk hivatalos része véget ért, elértük a nyugdíjas kort. Sokan úgy gondolják, hogy nincs tovább, megöregedtek, elhagyják magukat. Nem így Fekete Józsefné Seres Emília, a grillázstortakészítő-mester, aki nyugdíjasként is rendkívül hasznos tagja a társadalomnak... Egy érdekes kézműves mesterség megismerése után, húsvéti édességekről is szót ejtve, szép példáját olvashatjuk az alábbiakban egy nyugdíjas és néhány gyermek kapcsolatának.
 
– Tizenkét éve hobbi szinten készítek grillázstortákat, és különböző figurákat, előbb munka, majd nyugdíj mellett. Egy újságcikkben figyeltem fel Jánka Lajosné, Joli néni munkáira, akivel előbb csak leveleztem, majd meghívott magához Ajkára, hogy, átadja nekem tudását. – kezdi történetét Emike (ő kért, hogy így szólítsam). Mint mondja, első tortáját Joli nénivel ketten készítették el, azóta önállóan alkotja a grillázscsodákat. S mint azt Joli néni mondta volt (sajnos néhány éve magához szólította a jó Isten): „Tanítványának ügyes keze van a grillázs készítéshez”. De állítom, nem csak ehhez van tehetsége Emikének. A grillázs előtt is foglalkozott kézműves tevékenységekkel: kerámiázott, agyagozott, textilt, porcelánt és üveget festett. De erre még később visszatérünk.
 
Előbb nézzük, hogyan is készül a jó grillázstorta. Vegyünk 1/2 kg cukrot és olvasszuk meg. Amikor mézsűrűségű, egyneművé olvad, tegyünk bele 1/4 kg olajos magot. Ez lehet dió, mogyoró, tökmag vagy napraforgó. – Ha nem spóroljuk ki a magvakat nagyon finom, a vajtól egy kicsit keményebb masszát kapunk, amit ezután lehet formázni – írja le Emike a készítés folyamatát olyan árnyaltan, hogy szinte érzem a gőzölgő massza illatát. Ünnepekre mákos és kókuszos különlegességeket is készít, de többnyire dióval ízesíti a grillázscsemegéket, mert azzal a legfinomabb.
 
Egy torta vagy bonyolult figurák elkészítése ebből a képlékeny, forró anyagból meglehetősen munkaigényes. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy mostanában a dióbél kilója 1000 forint körüli, megértjük, hogy a grillázskészítmények miért nem tartoznak a legolcsóbb édességek közé. Azonban nem is a hétköznapokra ajánlja készítője ezeket a csodákat.
 
– Különleges alkalmakra viszik a tortáimat: esküvőre, keresztelőre, sokadik születésnapra, évfordulókra. A focipályától kezdve a fazekas udvar köcsögfájáig, grillázsból megformáztam már a legkülönlegesebb dolgokat is – mondja, és minden szavát képekkel igazolja. Egyik megrendelője például fia nászajándékaként elkészíttette vele azt a környezetet, amelyet gyermeke elhagy: a parasztházat gémeskúttal, szántóföldet, horgásztavat autókkal, parkolóval, barátokkal. A születésnapját ünneplő egyik debreceni tüzép édes makettjét is volt alkalma megformázni. Sőt határon túli megrendelője is akadt már. Romániából jött a felkérés egy kúria kicsinyített másának elkészítésére a muskátlis ablak előtt ülő nénivel, a kapu előtti kispaddal, jószágokkal, gémeskúttal. Elmondása szerint egy hét alatt végez az előbbiekhez hasonló, nagyobb lélegzetű munkával, míg egy esküvői torta elkészítése általában két napját veszi igénybe.
 
Színvonalas tevékenységét nemcsak megrendelőinek elégedettsége igazolja, hanem a Hajdú-Bihar Megyei Népművészeti Szövetségi tagsága is, amelynek révén rengeteg felkérést kap. Ezeken mindig örömmel részt vesz. A budai várban a népművességek ünnepének szintén állandó kiállítója. – Debrecenben is megpróbálok eleget tenni minden meghívásnak. Legutóbb az utazási vásáron helyben készített édességek kóstolójával vártam a rendezvény látogatóit. Felkérésre iskolákban is tartok bemutatót – sorolja Emike.
 
A grillázskészítők egyedi elképzelések és munkafolyamatok szerint dolgoznak. Közülük is kiemelkedik Emike csipkézett tortáival. Ezt is az ajkai Joli nénitől tanulta, és rajta kívül az országban már csak egy-két ember büszkélkedhet ezzel a tudással. Valóban gyönyörűek a torták oldalán a valódi vert csipke hatását keltő díszek. Az albumot lapozgatva most sajnálom igazán, hogy nem élőben látom ezeket a különlegességeket. Úgy tűnik, van itt a torták mellett más érdekesség is, mutatok egy fotóra. Emikét Orbán Viktor társaságában vélem felfedezni amint kedélyesen beszélgetnek, előttük az asztalon egy jókora újévi malackával. Kérdően ránézek. Mosolyog.
 
– Az ezredfordulós szilveszterkor a saját kezem munkájával szerettem volna boldog új évet kívánni a miniszterelnök úrnak. Ez némi egyeztetés után sikerült. Kiderült, hogy ismeri az egyébként Franciaországból származó grillázs édességeket, és nagyon örült ennek a meglepetésnek. Én pedig annak örültem, hogy szívesen fogadtak. Életre szóló élményt jelentett. És a Parlament is, ahol körbevezettek. Olyan szobákban is jártam, ahová a közönség nem nyer bebocsátást – emlékezik vissza lelkesen.
 
Beszélgetésünk során azt is megtudom, hogy hűtés nélkül három hónap szavatosságot vár el a magyar szabvány a grillázskészítők munkáitól. – Véleményem szerint érdemes az édességet funkciójának betöltése után minél hamarabb elfogyasztani, mert a benne lévő tört olajos magvak egy idő után megavasodnak – hangzik a jó tanács.
 
Ma mindenkit a statisztika érdekel, hát én is megkérdezem, hogy van-e tudomása arról, hogy az országban rajta kívül hányan foglalkoznak ezzel a mesterséggel. „Véletlenül” van. Sőt. Négy évvel ezelőtt könyvbe is rendezte országos gyűjtőmunkája eredményét. Eszerint hatvan egynéhány ember ismeri pontosan a technikát, de sok köztük az idős, így harminc körüli azok száma, akik az aktív készítők közé tatoznak. Közülük csak egy-kettő fiatalabb Emikénél. Elbizonytalanodom a mesterség jövőjét illetően, de jön a megnyugtató válasz: – A könyv révén és bemutatók útján úgy tűnik, hogy újra éled, reneszánszát éli a grillázskészítés.
 
A könyv hallatán tovább kérdezek. Kíváncsi vagyok, mit tartogat még számomra Fekete Józsefné. – A hazai mézeskalács-készítőket két éve gyűjtöttem össze egy könyvbe Mézeskalácsosok címmel. Rokon szakmákról van szó ugyanis – magyarázza –, s olyan magától értetődőnek tekinti, hogy népi mesterségekről előbb anyagot gyűjt, majd azt könyvbe rendezi, mint más nyugdíjas azt, hogy minden héten elmegy a nyugdíjas körbe. Iránta érzett csodálatom csak fokozódik, amikor azt is közli, hogy két éve Debrecenben, a város napján kiállítást is szervezett: hófehér sátrakban kínálták az általa meghívott mézeskalács-készítők a munkáikat. Állítása szerint neki adták először oda a Kossuth teret.
 
Harmadik, csuhés könyve is készülőben van. Ennek címe Csuhé és gyékény lesz. –Sorozatnak álmodtam meg a népi mesterségeket kutató írásaimat. Nem lenne rossz, ha debreceni kiadót találnék a harmadik könyvem kiadásához is. Remélem, nem kell elvinni máshová – mondja rengeteg bizakodással a hangjában.
 
Azt gondolom, hogy itt véget ér beszélgetésünk, miközben nézegetem piaci standján a magukat kínáló, szó szerint édes húsvéti nyuszikat, tojásokat, kiscsirkéket, bárányokat. Ezek között a szezonális dolgok között is találni egyedülálló érdekességet. Ilyen például a 30 cm magas 20 cm széles, 3 kg tömegű tojás, vagy a békésen pihenő bárányka, amelynek porcukor és tojásfehérje habból formázta hófehér gyapjait kreatív készítője. S ha már a kreativitásnál tartunk, libatojásból készült „tojásvirágot” is kínál vásárlóinak Emike. – Egy szál barkával vagy aranyesővel csodálatos asztali dísz válik belőle – győz meg engem is okos ötletével.
 
Már menni készülök, amikor a nyuszik között megbújó szórólapkötegen akad meg a szemem. Kézműves tábort hirdetnek a kékkel írt mondatok. Biztosan valamelyik ismerőse kérésére népszerűsíti riportalanyom a foglalkozásokat, gondolom magamban. Mindenesetre rákérdezek. Tévedtem. Nem, nem szívességről van itt szó, hanem Emike újabb szívügyéről. Nyaranta ugyanis egyhetes turnusokban tíz-tizenkét gyereket táboroztat. Domboson, a kertes házuk udvarán kézműves házat rendezett be. Ide várja a népi mesterségek tanulására és kellemes kikapcsolódásra, jó társaságra vágyó 6–14 éves iskolásokat. Hétfőn „textileznek”, kedden „agyagoznak”, szerdán különböző technikákkal ajándékokat készítenek, a csütörtöki piknikezés során kipihenik az előző három nap „fáradalmait”, illetve erőt és ihletet merítenek a pénteki minikiállításhoz és a szabadtéri kürtőskalács sütéshez. – Nem ragadtam le egy kézműves mesterség mellett, engem sok szép dolog érdekel: a textil, a kerámia-, a korongozás, a tűzzománckészítés, az üveg-, a porcelán-, és a selyemfestés. Amit kézzel meg lehet csinálni, azt előbb-utóbb részint a magam, részint mások gyönyörködtetésére ki próbálom” – hangzik Emike filozófiája.
 
Szavaival élve „Sokan lekoppintották már az ötletét”, de nem bánja, mert az ő példája nyomán egyre többen nyújtanak a gyerekeknek értelmes nyári elfoglaltságot. Emike szereti a gyerekeket maga irányítani, odafigyelni rájuk, ezért tizenkettőnél több kisdiákot soha nem fogad. – Nem akarom őket beömleszteni az udvaromra, tágas életteret és állandó odafigyelést biztosítok számukra. Nálam ne legyenek bezárva, mint otthon a bérházban –magyarázza szakember módjára.
 
Azzal válunk el egymástól, hogy a megjelent cikket elviszem neki kinyomtatva, mert internet-hozzáféréssel nem rendelkezik. Látom, még szeretne valamit mondani. Biztatom tekintetemmel. – Nem akarom még ezzel is terhelni, de nem lehetne két példányban? – kérdezi bizonytalanul. – Elküldeném Joli néni unokáinak is – teszi hozzá halkan.
 
Mosolyogva bólintok. Hát lehet nemet mondani egy ilyen asszonynak, aki százszorosan túlteljesíti azokat az elvárásokat, amelyeket egy nyugdíjassal szemben állít a mai társadalom és máig hű egykori mestere emlékéhez?


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.01170802116394 másodpercig tartott.