DEOL > Kultúra
 
Két malom
 
Barna Péter | 2010. március 01., 15:32
 
Néphagyományunkkal foglalkozni rendkívül érdekes, örömteli dolog, hiszen segít abban, hogy feltárjuk, értelmezzük és megértsük azt az archaikus örökséget, amibe egy nemzet lelkülete ivódott bele – fogalmazott Joób Árpád főiskolai tanár a Kalevala napja alkalmából tartott rendezvényen a Debreceni Művelődési Központban.
 
A magyar-finn nyelvrokonságon túl vannak olyan népművészeti elemek, melyek szintén párhuzamot mutathatnak a két nemzet kulturális örökségében. Joób Árpád legújabb kutatási témájának előadása során a malom motívuma köré szerveződve éppen e vélt vagy valós összefüggés életképességét taglalta előadásán, melynek lebonyolítása a Debreceni Magyar-finn Baráti Körnek köszönhető. A főiskolai tanár arra a kérdésre kereste a választ, hogy vajon a magyar ballada- és népdalhagyományban motivikusan ismétlődő malom jelképe megtalálható-e a finn kulturális tradícióban, azon belül nemzeti eposzukban.
 
A magyar vonalon elindulva a Görög Ilona balladából indult ki, melynek egyik fő szimbóluma a malom. Ezt a dallamot Vikár Béla gyűjtötte, aztán Bartók Béla jegyezte le, Kodály Zoltán pedig feldolgozta. A malom ezen a balladán kívül természetesen még számos költeményben megfigyelhető, többek között a Bagoly asszonyka címűben is, ahol a tragikumot egy családjához hűtlen, azt elhagyó édesanya szégyenérzete adja. Miután feltérképezte az itthoni körülményeket, a finn néphagyományt vizsgálta meg a néprajzkutató.
 
Az ún. runo dallamoknál kezdte a keresést, de a több mint kétezer lejegyzett ének közül egyben sem bukkant rá a malom finn megfelelőjére, a ’sampo’-ra. Az Elias Lönnrot által összeállított Kalevalában rátalált Ilmarinen kovácsmester malomkészítésének „jelenetére”, de mint mondta, tévedés lenne azt állítani, hogy ez a két nép egymásra hatásának hozadéka.
 
Jóllehet a kiinduló hipotézis nem bizonyosodott be, ez senkinek nem szegte kedvét. Joób Árpád újabb érdekességként kifejtette, hogy a malom úgy az északi népeknél, mint Közép-, Nyugat-Európában és a Balkánon is elterjedt elem, mely tágabb értelemben véve magának a világmindenség forgásának, működésének jelképe is. Újabb lendületet adott az előadásnak, amikor kifejtette, hogy a tradicionális értelmezésnél van egy sokkal pikánsabb és érdekesebb többletjelentése is a malomnak: a szexualitás, az érzékiség. Noha elmondása szerint ezt sokan vitatják, ő feladatának érzi, hogy mindenkinek bebizonyítsa ennek a feltevésnek a bizonyosságát. Első példája a Két malomra tartok számot kezdetű népdal volt, melynek szövege a következő: „Két malomra tartok számot, / de csak egyről kérek vámot. / Kopik a kő, majd megvágattatom, / Félrevágom betyáros kalapom. // Sárgát virágzik a repce, / jöjj el hozzám, szombat este! / Hogyha eljössz, lassan járj a fagyon, / Hogy a csizmád ne kopogjon nagyon. // Este, ha a nap lenyugszik, / Utána gyöngyharmat hullik. / Ha a rózsám tőlem eltávozik, / A szemem is könnyel harmatozik.” Joób Árpád természetesen a sampo szexualitást kifejező megjelenéseit is megvizsgálta az újabb stílusú finn népzenében, kapcsolatra azonban ebben a kontextusban sem lelt.
 
Az előadás végeztével – immáron feladva a magyar-finn kapcsolatok megfeleltethetőségének kérdéskörét a malom szempontjából – olyan szólások, közmondások hangoztak el, melyek alapvetően a malom jelentésrétegeinek heterogenitására épülnek: Isten malmai lassan őrölnek (ez jó példa arra, hogy a malom sokszor a világ körforgását jelképezi); Mindig jár a szája, mint az üres malomnak; Más malmára hajtja a vizet; Ki-ki maga zsákját hordja a malomba.
 
Az izgalmas és színvonalas előadást Joób Árpád a népdalok taglalásánál énekléssel és egy citera megszólaltatásával tette még autentikusabbá. A népénekek továbbörökítésének reményében előadásának végén pedig közös memorizálásra és éneklésre buzdította az összegyűlteket. Az este így lett igazán interaktív…
 
Kapcsolódó cikkünk:
 
Kapcsolódó linkek:

© DEOL - minden jogfenntartva