Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene
  Budapest Bárszínház
 
Héty Péter | 2010. március 03., 15:55
 
A Budapest Bár második, immár bearanyozódott duplakorongja ürügyén érkezett legutóbb Debrecenbe. Ha mégis ismerős volt a műsor, az annak köszönhető, hogy az előző koncerten is jócskán játszottak már az azóta Tánc címmel napvilágot látott új album anyagából. A produkció az előzőnél sokkal teátrálisabb lett, paravánokkal elválasztott térben, öltözőnek berendezett színpadon játszódott. Körítésként minden számot színpadi jelenet vezetett be, a szólóénekesek pedig mindig az alkalomhoz illő viseletben jelentek meg.
 
Zenei téren az est legnagyobb élménye a remek kísérőmuzsika mellett a színes bőrű, New York-i Mazz Swift énekes-hegedűs játéka volt. Saját dzsessz muzsikájában éppen úgy remekelt, mint a magyaros dallamokban, vagy a Farkassal közösen cifrázott, Dinicu-féle Pacsirtában. Az énekesek egymást váltogatva két-három számmal nyújtottak hibátlan produkciót, bár ezekből olykor csak egy-kettő illett igazán a fazonjukhoz.
 
A nyitóképben egy sápadt takarítónő porolgatott a hangszerek között, miközben próbálgatni kezdte őket, de mindnek bejött a gazdája, s tovább küldte. A sor végén a cigányzenekar és az est főnöke, Farkas Róbert tollseprűt nyomott a hölgy kezébe, hogy ezzel menjen dolgozni. A zenekar rázendített, „kezeik alatt” még a szomorú vasárnap dallamai is vidámakká váltak. Első énekesként Keleti András érkezett egy jókora Eiffel-toronnyal a kezében, s a Párizsból hazatért Stux mókás dalát adta elő. Rutkai Bori hatásos belépőként egy utazóbőröndből került elő, s amolyan francia szuvenírként Charles Trenet egykori slágerét a La route enchantée-t adta elő. Aztán Frenk egy kis korabeli bőrönddel lépett a színre, melyből a közönség derültségére egy rádiósmikrofon került elő; bele is énekelte, hogy Ez történt Lellén. Azután a dobokhoz ült, remekül kiegészítve a zenekart.
 
Délceg cowboyként vágtatott a színpadra Kiss Tibor, hogy a vadnyugati romantikával fűszerezett Colorado temperamentumos, korabeli slágerével meggyőzzön minket, hogy ez a nóta mennyire neki való. A stáb tagjai idétlen indián tolldíszben vitték ki a bőröndöket, miközben Farkas Róbert hegedűről gitárra váltott, hogy Ferenczi Györgyöt így kezdje kísérni a Csak átutazó vagyok ezen a földönben. Gyuri az egyik legjobb hazai hang, s kiváló szájharmonikás is – különösen amikor Farkas hegedűjével feleselgettek –, de ennek ellenére a dal eredeti, szívszorongató hangulata nem igazán jött át. Hálóköntösben, hajhálóval következett egy jópofa úr az Én minden nőnek tetszem című mókázással, s csak nehezen esett le, hogy Lovasi Andrást látjuk. A Budapest Bár csapatában Szalóki Ágit váltó Behumi Dóri tüzes temperamentummal robbant a színpadra a Joseph! Joseph! című magyarított amerikai slágerrel. Latinos, romás stílusa remekül illeszkedett a muzsikusokhoz, akik közül itt Farkas Mihály alakított cimbalmán a legjobban. A vendég Illés Ferenc is kiválóan gitározott, sápadt arcú, magyar Django Reinhardt-ként.
 
Talán Farkas Robi brazíliai gitártanulmányainak hatására Németh Jucival előadták Jobim klasszikusát a Corcovado-t, melyben a hölgy a portugál ének mellett remekül fuvolázott is, de a cimbalmos is jól illeszkedett ehhez a muzsikához. Szűcs Krisztián bottal, öregesen igyekezett meggyőző lenni az Egy tisztes őszes halántékban. Itt érdemes kiemelni Ökrös Károly tangóharmonika játékát, aki Tabányi Mihály klasszikus stílusát idézte, de később zongorán is brillírozott. Az est egyik fénypontjaként Kollár-Klemencz László elegáns visszafogottsággal, mély átéléssel adta elő a Vén cigányt.
 
Meglepetésként kérték azután színpadra Mazz Swiftet, a mutatós, temperamentumos néger hölgyet, aki énekével és virtuóz hegedűjátékával egyaránt lenyűgözte a publikumot. A korábbi koncert kapcsán emlegettem, hogy a Szomorú vasárnapot egyik énekes sem adta elő a stábból, talán mert rossz ómen lett volna. Az est vendége most mégis előadta a szerzemény angol nyelvű változatát, a Gloomy Sundayt. A kissé Nina Simone-ra emlékeztető hölgy után a dalhoz illő drámaibb hangulatban, magas szintű muzsikával zárta az első részt a zenekar.
 
A szünet után Kiss Tibor a nyitószínben is látott hölgy cselédszobája körül legyeskedve adta elő a Jajj, a Helént, amit a Frenk stílusához remekül illő Fizetek főúr című keserédes, újabb Seress Rezső sláger követett. A Ne sírj kislány Lovasi énekével a végére egészen beszvingesedett. Németh Juci a legutóbbi koncertnél is jobb formáját hozta, s a Holnap, ki tudja holnap látsz-e még című dalban is nagyot alakított. A Tánc című lemez nyitószámát, a Legyen esze című Márkus Alfréd–Harmath Imre szerzeményt az előadó Keleti András sztepptánccal is megtámogatta, Rutkai Bori pedig, kedves, laza, mókás tánccal is győzködött februárban afelől, hogy „ne várd a májust kedvesem”. Szűcs Krisztiánnak a Legyen a Horváth kertben előadása bizonyult a legtesthezállóbbnak, miközben korabeli babakocsit tolva érkezett, majd lazán a vállára kapta. Kollár-Klemencz az Edith Piaf-féle Néma harang (Padam padam) című dalban is karizmatikus volt. A Love Me Or Leave Me-t – amiben legutóbb még egyedül szerepelt – Juci a New York-i vendéggel közösen énekelte és muzsikálta végig. Kiss Tibi hódított a Tiroli bocikkal is, osztrák viseletben és bábelőadás kíséretében, temperamentumosan mókázva. Legalább olyan jól állt neki, mint Frenknek a Szalonspicc, de Ferenczinek is jobb volt az előző számánál a harmonikáján felvezetett Mily mesés dolog a Niagara vízesés.
 
Lovasi és Behumi kettősét a Májusi éjszakán című dalt egy paraván köré koreografálták, de sokkal jobban feldobta a hangulatot Németh Juci remek produkciója, mely már egy kissé közelebbi kort idézett, Látod ez a szerelem címmel. Szintén a hatvanas évek hangulatát hozta Behumi Dóri az Engem a rumba döntöget romba című dallal, amibe szinte mindenki beszállt. Ekkor talán még jobban kidomborodott az előadást remekül végigkísérő Farkas Richárd remek bőgőjátéka. A ráadásban egy meglepetés szólt, a Hungária együttes rock and rollja, a Meghalok hogyha rám nézel.
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.0092449188232422 másodpercig tartott.