Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Kritikák és ismertetések
Filmkritikák és -ismertetések
Lemezkritikák és -ismertetések
 

 
   
KULTÚRA
Mongólia karnyújtásnyira
 
Mi az a bódz és mit jelképez a két hal Mongólia zászlaján? Miért öltöztették fiúruhába a lányokat, s lányruhába a fiúkat a hagyománytisztelő mongolok? A Többkultúrájú Családok Egyesületének februári programján Dzsingisz kán népére vetült fény.
 

 
   
KULTÚRA
Fátyol mögött
 
Az európai nők számára ismeretlen és szokatlan világ tárult a Turmalin Ház látogatói elé azon a rendezvényen, ahol a vendég, Parvaneh Farid ismertette meg a hallgatósággal az iráni nők életét, kiknek múltja, jelene és jövője megannyi fájdalmat rejt magába. 
 

 
   
FILM
Egy kisember nagy utazása
 
Frank Goode (Robert De Niro) nyugdíjas kábelgyári munkás megözvegyül, s mivel a gyerekek önállóan élnek, szerte a hazában, nemigen marad neki más társaság, mint a kiskert dísznövényei és az orvos. Kirk Jones Giuseppe Tornatore ’90-es mozijából indult ki.
 

 
   
KULTÚRA
Fiume – magyar szemmel
 
A Szabad Európa Rádió egyik korábbi munkatársa ajánlotta fel közszemlére a családi ereklyéket. Lakner Lajos múzeumigazgató úgy fogalmazott, hogy a Déri Múzeum szeretné bemutatni a Fiuméhoz kötődő pluralitást a horvát-magyar együttműködés jegyében.
 

 
   
KULTÚRA
Három nap Kazinczy társaságában
 
A nyelvújító Kazinczy Ferenc leszármazottja Svédországból érkezik Debrecenbe, hogy részt vehessen a felmenője emlékének szentelt háromnapos tudományos konferencián. Az egyetemen tartandó tanácskozás érdekes kulturális programokkal egészül ki.
 

 
   
KULTÚRA
„Nyilvános önképzés”
 
Író, költő, publicista, irodalomtörténész, főiskolai docens és elsősorban családapa. Mindennapjairól, munkásságáról, egyszemélyes folyóiratáról, valamint annak különszámáról volt szerencsém beszélgetni egy nagybetűs egyéniséggel, Vitéz Ferenccel.
 

 
   
KÉPZŐMŰVÉSZET
A megváltás szakrális és profán gesztusai
 
Miként gondolkodik a modern ember a bűnökről, a bűnösségről, a megtisztulásról, a halálról és az újjászületésről? A stációkra osztott, dramatikus ívet felrajzoló Messiások című tárlatot Heller Ágnes filozófussal járhattuk végig.
 

 
   
KULTÚRA
Mesterségek dicsérete
 
Ifjú kézművesek munkáiból nyílt országos kiállítás Debrecenben, a Belvárosi Közösségi Házban rendezett VIII. Vándorlegény Konferencián, lehetőséget teremtve a hagyományos kézművességgel foglalkozó fiataloknak a bemutatkozásra és megmérettetésre.
 

 
DEOL > Kultúra
  Nemzeti ünnep két síkon
 
Héty Péter | 2010. március 12., 10:39
 
Március 15-e, a magyarság életében másfél évszázada megkülönböztetett jelentőségű, beépült az életünkbe, mára piros betűs ünneppé vált, bár az idők során nem volt mindig így. Hamvas Béla írja: „Az ünnep minden ember közössége abban az isteni létben, ahová az ember csak Énjének feláldozása árán jut el. Ezért az ünnep a kollektív lét megvalósulása.” Tudunk-e ma ebben az értelemben ünnepelni? Vagy csak a törzsszövetséget visszájára fordítva kisközösségekre szakadva, az eredeti isteni lét helyére kicsinyített, hamis imitációkat teremtünk? Van-e, lesz-e valaha lehetőségünk arra az alapra visszatérni, mely a helyes irányba vezet? Ilyen és hasonló gondolatokkal szembesülve beszélgettünk Gyöngy Péterrel, a Motolla Egyesület elnökével.
 
Gyöngy Péter: – Manapság úgy tűnik, megkoptak egykor veretes, a magyarságunkat megérintő nemzeti ünnepeink, sokakban összemosódnak a rossz emlékű internacionalista ünnepekkel. Tudatos ideológiai nevelés eredménye ez, gondoljunk csak a Forradalmi Ifjúsági Napokra: éppen március 15-öt igyekeztek „leárnyékolni”, nehogy hasson a felnövekvőkre, s ez a lelkekben tovább működik. Legbensőbb lényege nemzeti ünnepeinknek fölötte áll a politikai kisajátításoknak: „szent ügy” március 15., csakúgy mint október 23. Mindkettő a nemzet szabadságának helyreállítását célzó, önmagán túlmutató esemény, amely beírta magát a magyar és az egyetemes történelembe. Ez a két jeles nap olyanná vált a nép számára, mint egyéb, az alapvető természeti ritmusokra épülő évköri ünnepeink. Mintha egyenes folytatásai lennének egymásnak. Magasabb létsíkon így is van: a halak évköri egységének utolsó harmadára eső március 15. felröppent egy tiszta szellemiséget, mely – az időszalagon később – október 23-án ugyanebből a helyzetből még magasabb szintre emeli a szabadságért meghozott áldozat jelentőségét. A Motollában az alakulásunk óta megüljük március 15-ét. Főleg a fiúgyermekek számára könnyű azonosulni ezzel: mindenki huszár akar lenni, tanulja a verbunkot, fegyvert készít.
 
– Hogy látja, mennyire változik az idők során a több mint 160 évvel ezelőtt történt események megítélése, és hogyan viszonyul ez egy lehetséges objektív képhez?
 
Gy. P.: – Két szintje van március 15-ének. Van egy objektívnek nevezett, a történetkutatás által feltárt kép, ami folyamatosan változik, a mindenkori politikai széljárás befolyására. Tehát mindenképpen korlátozott az objektivitása – gondoljunk csak Görgey megítélésének változásaira. A másik szint, ahogyan a nép lelkében él a szabadságharc, s ez akármilyen furcsa, egy egyetemesebb szintet jelent. A népköltészet részévé vált Kossuth, aradi tizenhárom, vagy Petőfi, arról tanúskodik, hogy a nemzet számára önmagán túlmutató jelentősége van március 15-ének. Ugyanez a helyzet október 23-ával is, azzal a különbséggel, hogy még – eleven közelsége miatt – nem alakulhatott ki „kerek” mitológiája.
 
– Az önben élő kép hogyan alakult?
 
Gy. P.: – Közel harminc évig az úgynevezett létező szocializmusban éltem. Gyermekként csak azt furcsálltam, hogy miért piros betűs ünnep április 4., november 7., és miért nem az március 15. Érdekes, ahogy egy ’73-as filmélmény megváltoztatta saját nemzeti tudatomat, így a március 15-éhez való viszonyomat is: Jankovics Marcell János vitéz című rajzfilmje, mely Petőfi születésének 200. évfordulójára készült, egy új világra nyitotta a gyermeki bensőmet, talán ekkor fogalmazódott meg bennem először tudatosan, hogy magyar vagyok.
 
– Mennyire volt ez hatással arra a tevékenységre, melyet ma is folytat, vagyis a néphagyományok ápolására, illetve a szerves műveltség terjesztésére?
 
Gy. P.: – Utólag már nyilván látom, hogy ezek a dolgok nagyon is összefüggenek: ezután lettem Makoldi Sándor tanítványa, ahol közvetlenül is szembesültem a magyar hagyományok értékeivel, s ez életre szóló indíttatást adott.
 
– Milyen utat lát a magyar szabadság, az önrendelkezés, valamint a forradalmi eszmények – testvériség, egyenlőség – jövőbeni megvalósulása terén?
 
Gy. P.: – Úgy hiszem, hogy az említett, egyetemesebb létszinten zajló történelem halad a maga útján. Persze nem nélkülünk, hanem velünk. Ez egy belső érési, eszmélési folyamat a nemzet életében, amiről Csontváry is írt, s megfestette a Zarándoklás a cédrusokhoz képén. Ma óriási átalakuláson megy át a világ, nevezhetjük ezt akár egyetemes „paradigmaváltásnak” is. Ez az igazi forradalom, nem a különböző hatalmi csoportok által kirobbantott mesterséges „felfordulások”. A végéhez közeledik egy világkorszak, melynek a globalizáció volt az utolsó, jól láthatóan elbukott túlélési kísérlete. Hiszem, hogy ebben a folyamatban, mely – Csontváry szavaival – a „világ megújhodásához” vezet, a magyarságnak döntő szerepe lesz, mivel létezik egy szerves, az életet megtartani képes hagyománya. 
 
– Máig emlegetjük azt a példaértékű összefogást, ami a szabadságharc idején a Kárpát-medencében élő népek között megmutatkozott. Ma szinte elképzelhetetlen hasonló egység.
 
Gy. P.: – Van egy történelmi alkotmányunk, mely évszázadokon át sikerrel szabályozta a Szent Korona népeinek egyenrangú együttélését, s a közhiedelemmel ellentétben ma is hatályos. E nélkül nem lehetett volna semmilyen összefogás akkoriban, jól tudták ezt a harc leverői is. 1849 után tehát mindent megtettek a Habsburgok azért, hogy hatástalanítsák alkotmányunkat, módszeresen uszították ellenünk a velünk hosszú ideig békében élő népeket, hogy ne valósulhasson meg semmilyen – rájuk nézve – veszélyes egység. Ennek rettenetes következményeiről szól az egész huszadik századi történelmünk, és ma is tapasztaljuk a sokszor érthetetlen magyargyűlöletet. Ősi alkotmányunk jogfolytonosságát helyreállító, határozott magyar érdekű politika segíthet ki bennünket ebből a csapdahelyzetből.
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.020699977874756 másodpercig tartott.