Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Filmkritikák és -ismertetések
 

 
   
FILM
Sablonos szinglimese
 
Az erőltetett helyzeteket a Minden kút Rómába vezet című filmben a színészi játék sem kompenzálja. Josh Duhamel (Nick) semmi emlékezetessel nem lepi meg nézőjét, Kristen Bell (Beth) pedig egyetlen szemszögből sem tűnik különleges karakternek.
 

 
   
FILM
Filmklub a Tepsiben
 
Beretvás Gábor fejébe vette, hogy újabb színfolttal gazdagítja a debreceni filmes élet palettáját, filmklubot szervez tehát, amely, saját alkatához illően, legalább annyira szól a társas élet ápolásáról, mint a filmek iránti szenvedélyről.
 

 
   
ZENE
Levéltitkok háborúban, békében
 
Semmi sem ápolja úgy a szépséget, mint a boldogság – mindez valóban érvényes a svéd Lasse Hallström új filmjére. De mielőtt elhinnénk, hogy a mozivászonra csak a jókedv termett, vegyük számba, mitől szenvednek a Kedves John! című filmben.  

 
   
FILM
Soha rosszabb Szemlét!
 
A 2010. február elején zajlott 41. Magyar Filmszemle Arany Orsó nagydíját a debreceni Hajdu Szabolcs nyerte, aki Bibliothéque Pascal című filmjével emellett megkapta a külföldi kritikusok által felajánlott Gene Moskowitz-díjat, a Diákzsűri nagydíját.
 

 
   
FILM
Pszichokatona álküldetésen
 
Paranormális képességekkel rendelkező, az elme erejével harcoló jedik küzdenek egy békésebb világért a Kecskebűvölőkben. A hippi-életérzésből merítő kiképzés egyik legtehetségesebb parafazonjaként George Clooney próbálgatja tudatalattijának erejét.
 

 
   
DVD
Kettős hatás
 
Szinte nincs olyan ember, aki ne vonzódna valamilyen szinte szégyelnivalóan gyermeteg dologhoz: legyen az nosztalgiát ébresztő tárgy, vagy egy hely, melyhez kötődik. Sokan vannak így kultfilmekkel is, melyek egyenesen ellenséges táborokra osztják a Föld lakosságát.
 

 
   
FILM
Nosztalgia-bérlet
 
A „Budapesti tizenkettő” filmjeiből válogatnak újra az Apolló mozi Art termében: filmvetítések, videobemutatók várják a diákokat és a művészfilm kedvelőket a Debreceni Ifjúsági Archív Filmklubban. A környezet ismerős, az árak barátságosak.
 

 
   
FILM
A menny ígérete
 
Szívszorító, látványos és drámai filmet készített az új évezred első évtizedének egyik amerikai bestselleréből a 2001 óta világhírű filmrendező, Peter Jackson. A Komfortos mennyország című regény filmváltozata mindvégig hű az író alapkoncepciójához.
 

 
   
FILM
Betervezetlen hiba
 
Új filmes műfajban próbálta ki magát Antal Nimród, aki a páratlanul sikeres Kontroll után egy horrort rendezett. A heist filmnek mondott Szállítmánynak most nagyobb a tétje, hisz a 25 millió dolláros büdzsé mellé a filmrendező kiváló színészgárdát is kapott.
 

 
DEOL > Kultúra > Film > DVD
  Küldetés és kihívás
 
Lara | 2010. március 19., 14:20
 
A nézők és kritikusok többnyire értetlenül álltak Jim Jarmusch (Hervadó virágok, Halott ember, Szellemkutya, Éjszaka a földön) legutóbbi filmje előtt, mivel lassú tempója, szinte dialógus nélküli jelenetei, szimbolikus alakokkal, színekkel és tárgyakkal teli képei az értelmezés határait feszegetik. Valóban nem szokványos film Az irányítás határai, és erősen kilóg minden megszokott filmes skatulyából – még a művészfilm tág és elmosódott fogalma is csődöt mond Jarmusch jelen alkotása esetében.
 
Ismeretlen területre vezet minket a filmes körökben gyakran mesterként emlegetett rendező, miközben rengeteg referenciapontot nyújt, mégpedig idézetekkel és utalásokkal. E kettő együtt szinte teljesen elemeli a valóságtól a film cselekményét, mely mintegy példázatképpen hömpölyög a filmvásznon. Mindezt erősíti a történet lassúsága, a dialógusok és a cselekmény hiánya – ami marad: a lét, mégpedig elviselhetetlen könnyűségében.
 
A történet középpontjában egy titokzatos figura áll – nevezzük magányos embernek (Isaach De Bankolé)  –, aki jó ideig a film során semmi mást nem tesz, csak figyel. Egy találkozást követően, amikor is megbízást kap egy másik titokzatos idegentől, útnak indul, és környezetét jól megfigyelve cselekszik. Egyetlen felesleges mozdulata, arcrezdülése, mondata sincs, leginkább a teljes jelenlét állapotában időzve várja a tárgyakon, személyeken, eseményeken keresztül érkező üzeneteket. Az üzenetek pedig néhol egy gyufás skatulyában elrejtett papír fecnin, máskor egy hegedű alakjában illetve egy szó vagy mondat formájában, egy kép – festmény vagy fotó – közvetítésével érkeznek. A magányos ember olyan akár a párduc: folytonos figyelemmel, elképesztő körültekintéssel, éberen és állandó készenlétben tesz meg minden egyes lépést. Látszik rajta, hogy nem érheti meglepetés, mégpedig azért nem, mert mindenre fel van készülve, pedig nem tud semmit – nem tudja, hogy pontosan hol, mikor és mit kell tennie, így nincs más lehetősége: éberen figyel. Makulátlan eleganciája, rezzenéstelen arca, kimért lépései, szűkszavúsága, jelentőségteljes pillantásai és mozdulatai, mind arra engednek következtetni, hogy semmit nem bíz a véletlenre.
 
Jarmusch szemmel láthatóan nem akart mellébeszélni a filmjével, hanem rendkívül direkt módon, de egy parabolában elrejtve fogalmazta meg, hogy mit is jelent számára a létezés. Mindezt megfűszerezte némi politikainak értelmezhető mellékzöngével, ami azonban semmilyen egyértelmű irányultságra nem utal. A rendező sokkal inkább az érzékelés és a létezés alapvető kérdéseit feszegeti, melyet az író William S. Burroughs-tól kölcsönzött címmel még inkább alátámaszt. A hetvenes években íródott Burroghs-esszé a nyelvről, mint ellenőrző mechanizmusról értekezik, mégpedig a tapasztalás és érzékelés nyelv általi meghatározottságáról, melyet Jarmusch sajátosan fordított a visszájára. Filmjében minimálisra csökkenti a nyelv mint közvetítő eszköz szerepét, és a képekre, a színek, formák, mozdulatok illetve hangok összecsengésére, harmóniájára koncentrál.
 
A film képi világát erősen meghatározzák a szimbólumok, a formák és színek játéka, ami különös hangsúlyt kap a magányos ember szemlélődő magatartása által. Ő nem részt vesz a körülötte zajló eseményekben, hanem megfigyeli mindazt, ami zajlik. A kamera is hasonlóképpen közvetíti a filmkockákat, mely még inkább blokkolja a nézői azonosulást. Semmi és senki sincs ugyanis, akivel azonosulhatnánk, s így mi is a szemlélő pozíciójába vagyunk kényszerítve. Mindez szinte álomszerűvé, teljesen könnyűvé teszi a film eseményeit, hiszen olybá tűnik, mintha semmi közünk nem lenne mindahhoz, ami a szemünk előtt zajlik.
 
Cristopher Doyle operatőr (Szerelemre hangolva, 2046, Csunking Expressz, Hős, Lány a vízben) képkompozíciói és fény-árnyék, illetve színkontrasztjai lesznek az eseménytelen események, melyek Jarmusch érdekes formákkal telített motívumaival dinamikussá teszik a képeket. Megelevenednek a szemlélt festmények, megmozdulnak a körkörös formák, képek és tájak folynak egymásba, miközben folyton tükröződni látszik minden. A magányos ember tükörképei megkettőzik a valóságként érzékelt eseményeket – személyeket, tárgyakat és mozdulatokat –, mely egyszerre kérdez rá a valóság, az érzékelés és a létezés határaira.
 
A film mellékszerepeiben csupán rövid időre, de annál enigmatikusabb epizódokban tűnnek fel olyan sztárok, mint Tilda Swinton, aki platinaszőkeségével remek ellenpontja a főszereplő szinte kézzelfogható feketeségének. John Hurt egy egzaltált művész bőrébe bújva a prágai bohém világ sajátosságait taglalva kódol üzeneteket. Gael García Bernal és Paz de la Huerta játékossága és valószerűtlensége már-már Tarantino alakjait idézi emlékezetünkbe. Bill Murray pedig megértő áldozatként konstatálja az irányítás határait. Ekkor ér célba ugyanis a magányos ember, s derül fény küldetésére.
 
A film zenei aláfestése mintha a táj ritmusát követné: a pszichedelikus transzcendenciát az Earth zenekar újra és újra visszatérő motívumai adják, a japán Boris experimentális underground rock zenéje az agressziót nem nélkülöző főszereplő alakjára rímel remekül. Jarmusch filmje tehát kihívás – a nézőknek legalábbis mindenképpen…
 
Az irányítás határai (The Limits of Control) – Színes, feliratos, spanyol-angol-japán krimi, 2009
Forgatókönyvíró: Jim Jarmusch
Rendező: Jim Jarmusch
Főszereplő(k): Isaach De Bankolé (magányos ember), Bill Murray (amerikai), Tilda Swinton (szőke), John Hurt (gitáros), Gael García Bernal (mexikói), Hiam Abbass (sofőr), Alex Descas (kreol), Jean-François Stévenin (francia), Youki Kudoh
Operatőr: Christopher Doyle
A film hivatalos honlapja:
Producer: Gretchen McGowan, Stacey E. Smith
Vágó: Jay Rabinowitz
Játékidő: 116 perc
 
DVD-információk:
Forgalmazó: Budapest Film
Megjelenés dátuma: 2010.03.25.
Képarány: 16:9
Szinkron nyelv: magyar DD 5.1, angol DD 5.1
Felirat nyelv: magyar
Extrák: interaktív menük, közvetlen jelenetválasztás
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
3.74
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.020896911621094 másodpercig tartott.