DEOL > Kultúra > Képzőművészet > Tárlat
 
Arany középút
 
Harmati Edina | 2010. április 15., 10:43
 
A reklámok bűvkörében élők a boldogságot a javak felhalmozásában, a fogyasztásban keresik, s talán maguk sem veszik észre, hogy gondolkodásukat is az anyagi világ határozza meg. László János grafikusművész Paradicsomkert című kiállítása egyfajta leleplezésnek is felfogható. A Debreceni Mű-Terem Galériában bemutatott munkák egyszerre megdöbbentőek, megmosolyogtatóak és elgondolkodtatóak, ugyanakkor nyíltan szembesítenek minket azzal a ténnyel, hogy az alkotások mi magunk vagyunk, s a témákat mi magunk hívtuk életre.
 
A Hajdúszoboszlón született grafikusművész, László János munkáinak nem először ad otthont a Debreceni Mű-Terem Galéria kiállítótere a Batthyány utcán. Az alkotó 2003-ban mutatkozott be itt először, akkor Találj utat címmel szerveztek alkotásaiból önálló kiállítást. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének díjazottja ezúttal úgy tűnik, az arany középutat keresi Paradicsomkert című tárlatán bemutatott munkáival.
 
Papp András író a kiállítás megnyitóján átkeresztelte László János tárlatát, mondván, hogy a Szent Tesco és a profán babák cím is jól jellemzi a megjelenő tartalmat. A Paradicsomkert a vallásos jelképek, ünnepek és a világi szokások között próbál kapcsolatot teremteni, miközben felhívja a figyelmet a két fogalom ellentétes voltára. A művész görbe tükröt tart a fogyasztói társadalomnak azzal, hogy vallásos jelképek közé rendezi el a profán tartalmat, pl. mandalát formáz Coca Colás kupakokból. Az Ikon című alkotásán Leonardo da Vinci híres, Utolsó vacsora című művének jelenetét örökíti meg, a Lumen divinum festményen pedig a glória képe rajzolódik ki. Az egyik leghangsúlyosabb bibliai utalás, a hegy a világ közepét szimbolizálja. Az örökké úton lévő emberiséget, mely a hegy megmászásával felülemelkedhet a profán, hétköznapi világon.
 
László János eredeti nyelven fogalmazza meg a hagyományt, a szentséget profanizálja, a profánt nemesíti, de mégsem botránykeltő módon teszi mindezt. Transzcendentális, természetfeletti kapcsolatot próbál teremteni szent és profán között, miközben művészi érzékkel elegyíti munkáiban a világ vallásainak különféle jelképeit, motívumait. Alkotásaiban fellelhetőek a hindu, a buddhista és a keresztény jelképek, s bár ezeket elkülönítve mutatja be a képein, a fogyasztás vezérfonalára felfűzve ezek egy teljes egészt alkotnak.
 
Az új világrend mindent átitatott – jelzik pl. a Crisna cola és az Angyali cola című képek –, új „szentélyek” (bevásárlóközpontok, gyorséttermek) nyílnak szinte naponta. „Mérj minden nap! Mérd a pulzusod, a bevitt kalóriát, megtudhatsz mindent testedről… Nem léphetsz túl a műszerek hatalmán…” – olvasható az Angyal érkezik című képen. Elgondolkodtató sorok ezek, melyek üzenete világos: versenyben vagyunk minden nap, az nyer, aki többet s jobb dolgokat fogyaszt, de valódi nyertesek csak az új „szentélyek” uralkodói lehetnek. A Minioltár I., II., III. címet viselő munkái előtt megállva, s azokat alaposan szemügyre véve rádöbbenünk, mennyire megváltoztak ünnepeink is. A húsvéti locsolkodás, a tojásfestés vagy éppen a karácsonyi mise helyére sokak életében a mértéktelen dőzsölés és az ajándékozás „szentsége” lépett. A keresztény hagyományok halványulásával az élményhajszolás vált mindennapossá.
 
László János mégsem azonosítja a profánt a gonosszal, leginkább arra a pluralizmusra, sokszínűségre próbálja felhívni a figyelmet, mely az élet minden pillanatában körülvesz minket.
 
(László János grafikusművész Paradicsomkert című kiállítása április 30-ig tekinthető meg a Debreceni Mű-Terem Galériában.)
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:

© DEOL - minden jogfenntartva