Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene
  Egyszerűen blues
 
Héty Péter | 2010. április 29., 13:46
 
Boros Györgyöt lassan már a debreceni blues élet veteránjának is lehet nevezni, hiszen a nyolcvanas évek óta játssza ezt a muzsikát kisebb-nagyobb megszakításokkal. Az emlékezetes Boros-Méhesi duó után egy időt külföldi „emigrációban” töltött, de az utóbbi közel két évtizedben ismét itthon szorgoskodott elsősorban az Ölveti Blues Band-ben, de színházi előadásokon, így a Csokonai Színházban is gyakran láthattuk, s társszerzőként jegyzi nevét több musical is.
 
Öt évvel ezelőtt Kovács Lajos szájharmonikással alakították meg a The Treadovershoes duót, akkor még az akusztikus blues muzsika művelése céljából. Időközben egyre nagyobb lett a hallgatóságuk, s egyre nagyobb színpadokra is hívták őket, így kiegészültek az itt csak csendesebben dobolgató társsal, Takács Richarddal és a szintén Ölveti Blues Bandes Pércsi Sándor is beszállt basszusgitárjával. Az alapvetően akusztikus hangzáson ez nem változtatott túl sokat, bár kétségtelenül erőteljesebb, dinamikusabb lett a zenei kép, ami egy blues zenekarnak azért – valljuk meg – nem áll rosszul. Ebben a felállásban egyik törzshelyükön, a debreceni Halközben található Havanna klubban rögzítették azt az anyagot, amit nemrégiben …All my Life címmel jelentettek meg. A koncertfelvétel háromnegyed órás anyaga nem sok újdonságot hoz, viszont az élő felvételhez képest remek a hangzása. (A megjelenés óta tagcsere történt a csapatban: Kovács Lajos helyét Székely Péter szájharmonikás tölti be.)
 
A lemezt a régi zenész barát, Ölveti László konferálása vezeti be, hisz a tagok jó része tagja az Ölveti Blues Bandnek is. Alapvetően blues és rhythm and blues sztenderdeket játszanak. A nyitó szám alighanem a legismertebb, hisz a Blues Brothers által is használt Peter Gunn-témát hallhatjuk, amit Henry Mancini egy korabeli amerikai sorozathoz írt, s ebből vált dzsessz és rock körökben is népszerűvé. Rögtön utána a B.B. Kingtől ismert Caledoniát játsszák, mely a west-coast blues egyik legendás alakja, Lowel Fulson szerzeménye. Már ezekben a számokban is hallatszik, hogy leginkább Kovács Lajos szájharmonikája húzza legjobban a produkciót.
 
A Shugar Baby (a borítón nagy valószínűséggel elírták az angol „sugar” szót) már kevésbé ismert tempós, ős-blues, ezúttal Boros Gyuri által megénekelve. Itt talán megemlíthető, hogy a borító semmilyen információval nem szolgál a számok szerzőiről, eredetéről, de még csak a zenekarról is csak egy névsor szintjén tájékoztat. Külsőleg is igen egyszerű imázs jellemzi (fekete alapon, fehér betűkkel írt szöveg), kissé Clapton 1994-es From the Cradle című lemezére emlékeztetve. Az I Wat(?) all this Morning cím ismét nem sokat mond, csendes kis blues, itt-ott kicsit le is ül vele az amúgy jó hangulat. A Jesus on the Mainline (main line – egy újabb elírás, de megesik ez a szerzői kiadásban készülő dolgoknál) egy igazi, ősi gospel feldolgozása, ami itt a zenei környezethez igazodó hangulatos, rock and rollosabb köntöst kap. Az All my Life címmel játszott számuk anno egy öreg vak néger, Blind Arthur Blake hagyatékában maradt fenn, s Policedog Blues az igazi címe. A debreceni fiúk által egy csendesebb bevezető után, rendesen felpörgetve és zeneileg kissé átköltve, az első versszakkal hallhatjuk.
 
A My Sweat Heart Only című szám eredetét ismét nem sikerült megfejtenem, de hangulatos nóta, Gyuri énekével kissé JJ Cale és Tom Waits stílusára emlékeztet. John Lee Hooker klasszikusa a Boogie Chillun sokaknak adott már lehetőséget a boogie izgalmas lüktetésében való elmerülésre (Led Zeppelin, ZZ Top, Canned Heat, stb.), nem volt ez másként 2009 szeptemberének egyik éjszakáján sem a Havanna Klubban, bár az akusztikus felállás korántsem oly vérmes hangzást adott, mint az említett nagyok dzsemmelésein. Hangulatos kezdeményezésként hozták a Clash egykori punk and roll klasszikusát a Should I Stay or Should I Go-t, bár sajátos szövegösszetétellel, de remekül átemelve a blues kocsma hangulatba. Boros Gyuri záró, saját klasszikusának szövege viszont már teljesen hibátlan volt, hisz a Pocsolyába léptemben már vagy két évtizede lubickolhat a hazai blues közönség. Itt sincs ez másként, a férfi hallgatóság közös énekléssel is kiállt a helyi blues hősök mellett.
 
(The Treadovershoes: ...All my life, szerzői kiadás, 2010)
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
3.20
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.0082387924194336 másodpercig tartott.