Ezeket is megtudhatták az érdeklődők a Fehér Bot Alapítvány és a debreceni Újkerti Könyvtár irodalmi délutánján, amelyet pénteken rendeztek meg, Szavamat adom címmel. Az olvasmányokat, a zenét és az együttlét örömét középpontba állító programsorozatnak az is célja, hogy civil oldalukról is bemutatkozhassanak a közéleti személyiségek.

Ezúttal Bódor Edit, a Főnix Rendezvényszervező Kft. kulturális menedzsere, Szabó Miklós jogász, a Fehér Bot Alapítvány vezetője, Nagy Attila, a DKV Debreceni Közlekedési Zrt. vezérigazgatója, Burai István festő- és grafikusművész, valamint Joób Árpád népzenekutató, tanszékvezető tanár válaszolt a moderátor Rózsa Dezső kérdéseire.

 

Bódor Editről azt is megtudhatták az egybegyűltek, hogy a Kossuth-egyetemen lengyel-népművelő szakos diplomát szerzett, s Varsóban éppen az 1980-as évek elején, a szükségállapot kihirdetése után tanult félévig. Az összetartozás – akkor megismert – fontossága ma is fő elve az életének.

Szabó Miklós elmesélte egyebek mellett, hogy eleinte nem szeretett tanulni, de ezt nem bánja, mivel különben sok mindenről lemaradt volna. A szembetegsége 10 éves korában kezdődött, s a kilenc műtétje ellenére 16 évesen megvakult. Ő mégis leérettségizett, majd pedig jogi diplomát szerzett. A munkába állást segítő, hajdúdorogi alapítványuk ismét támogatást nyert, ezúttal 50 millió forintot.

 

Nagy Attila Kalocsán született, s a gimnáziumban nemcsak színjátszó volt, hanem szavalóversenyt is nyert. Egyetemistaként (1983 nyarán) Debrecenben töltötte az egyhónapos tanulmányi gyakorlatát, s akkor ők is potyautasként használták a tömegközlekedési eszközöket. A cívisvárosban végül a leendő felesége miatt telepedett le, s kilenc éve vezeti a DKV-t.

Burai István ugyancsak nem szeretett tanulni, s például általános iskolába féltucatnyiba is járt. Édesanyját nyolchónaposan vesztette el, s ez a tragédia az egész életére rányomta a bélyegét. A képzőművészeti főiskolára két próbálkozás után se vették fel, de úgy érzi: így is sikerült elsajátítania a mesterséget a helyi, kiváló művésztanáraitól.

 

Joób Árpád azt is felidézte, hogy – Bartók Bélához hasonlóan – olyannyira izgatja például az ipolysági kanászok zenei kultúrája, hogy elment Hontra, ahol egy 1910-es verseny győztesének az unokájával is sikerült beszélnie. A zenetudós ízelítőt is adott ebből a világból, s egy ősi magyar hangszeren, a háromszólamú bőrdudán eljátszott néhány autentikus dalt, majd pedig korabeli újságcikket és Móra-beszámolót olvasott fel.

A kétórás összejövetelen a többi vendég közül Bódor Edit egy Schäffer Erzsébet-novellát, Szabó Miklós a saját költeményét, Nagy Attila egy Szabó Lőrinc-verset, Burai István pedig Dusa Lajos balladáját adta elő – a nézők legnagyobb örömére.