Kultúra Politika Sport Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
DEBRECEN
A fejlődésért
Nyílt levéllel fordultak a Fidesz debreceni – városi, illetve országgyűlési – képviselői a helyi szocialistákhoz annak érdekében, hogy "a város fejlődése iránt érzett kötelességtudattól vezérelve" támogassák a a központi költségvetéshez előterjesztett módosító indítványaikat.
 

 
   
KÖRNYEZET
Magasságok és mélységek vándora
Makleit László és társai évek óta szisztematikusan másszák Európa legmagasabb hegycsúcsait, de néha a tengerek mélyére és barlangokba is leereszkednek. Az idén Skandinávia szépségeivel ismerkedtek meg, de jártak az Alpok legmélyebb barlangjában is. 

 
DEOL > Életmód > Környezet > Élhető világ
  Macivilág
 
Gurbán György | 2004. május 24., 12:03
 
Szinte teljes egészében macik foglalták el mostanság az egyik bevásárlóközpontunk emeletét. A honfoglalás tökéletes volt, hiszen több mint nyolcszáz fős hadsereg vert tanyát ott. De ezt az inváziót senki sem bánta. Sőt, a gyerekek kifejezetten örültek neki, mert számukra baráti a népes látogatósereg. Így aztán nem csoda, hogy soha nem üres a mackókiállítás…
 
Kisgyereket macikiállításra vinni korántsem kockázatmentes dolog. Mert bizony gyermekeink ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy meggyűrjék, meggyömöszöljék, vagy szerencsésebb esetben csak megcirógassák, csak kézbe fogják a kedves, kisebb-nagyobb plüssállatkákat. Ám ez mégiscsak egy kiállítás, ahol ki vagyon írva, hogy ne nyúljunk semmihez. Hát éppen ez a kockázati tényező, azaz nincsen más megoldás, mint erősen koncentrálni gyermekünk minden mozdulatára. A gyerek, ha szerencsénk van megérti ezt, és akkor nézelődhetünk.
 
Mert van ám itt mit nézni. A történet úgy kezdődött, hogy Méhész Ottóné Éva – aki foglalkozására nézve pszichopedagógus, mentálhigiénés szakember és családkonzulens – kisfia Bettina nevű osztálytársától 1995-ben kölcsön kapta annak kedvenc maciját. A hölgy és a barna kis jószág hamar összemelegedtek, olyannyira, hogy Bettina egy szép napon Évának ajándékozta mackóját. Ez a kis állatka lett a gyűjtemény, azaz a „dinasztia” első tagja. Azóta pedig megszámlálhatatlan testvére „született”, erre a kiállításra több mint nyolcszázan érkeztek Debrecenbe a gyerekek nagy örömére.
 
Ám aki azt hiszi, hogy a macigyűjtés újkori hóbort, bizony nagyon téved. Mert az óraműves mackókat már az 1800-as éves végén gyűjtötték, de nevezetesek voltak ekkortájt a német kerekeken guruló jószágok is. A játékmackók újkori pályafutása Amerikához kötődik, méghozzá egy nevezetes elnök személyéhez. Theodore Roosewelt ugyanis 1902-ben kapott ajándékba egy efféle állatkát kabalának. A mackók azóta megállíthatatlanok.
 
Annak idején a macigyűjtés szenvedélye csak a leggazdagabb családok kiváltsága lehetett, ennek köszönhetően számos múzeum őriz ilyen gyűjteményeket szerte a világon. Ám ma már ez nincsen így, macikat bárki gyűjthet. Gyűjtenek is nagyon sokan hazánkban is, valóságos kultusza alakult ki nálunk is ennek, az igazi nagy „vadászok” ismerik is egymást, bárhol élnek.
 
Méhész Ottóné is igazi gyűjtő, de vérbeli pedagógusként nem csak saját örömére gyűjt, hanem másokéra is, ezért mutatja be szerte az országban újra és újra népes csapatát. A „famíliában” sokféle maci megtalálható, kicsi, közepes és nagy egyaránt. Van itt házaspár-maci, pimasz-kamasz maci, kövér és sovány maci, és magyaros maci kis zászlócskával. De természetesen vannak a gyűjteményben „funkcionális” macik is, táska alakú és pohárnak való egyaránt, és persze nem hiányoznak a koalák és a pandák sem. Természetesen minden mackó külön egyéniség, külön történet. A legmeghatóbb egy kissé csúnyácska szerzeté. A maci a háború után született, amikor nem lehetett kapni szinte semmit, játékokat meg aztán főként nem. A macit ekkor varrta egy szerető édesanya elnyűtt fotel kárpitjából és lószőr tömésből. Mert a macik legfontosabb dolga az, hogy a legjobban, a legnemesebb érzéseket hozzák ki belőlünk. És „ők” ezt meg is teszik. Csak figyelni kell rájuk.
 
Szóval ott hagytam abba, hogy kockázatos dolog gyereket macikiállításra vinni. De ha már bevittük, csak egy rizikófaktor van: amikor kivinni akarjuk onnan. Egyetlen esélyünk van csupán, megígérni, hogy veszünk neki egyet. „Szerencsére”, mikor a gyereket kicibáljuk a tárlatról, éppen belebotlunk sok-sok megvásárolható maciba. A gyerek így elégedett lesz, hazaviszi a macit, és betesszük a többi mellé. Mert mackókat egyébként mindenki gyűjt…


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
4.42
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.0044701099395752 másodpercig tartott.