Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Kritikák és ismertetések
Filmkritikák és -ismertetések
Lemezkritikák és -ismertetések
 

 
   
KULTÚRA
Mongólia karnyújtásnyira
 
Mi az a bódz és mit jelképez a két hal Mongólia zászlaján? Miért öltöztették fiúruhába a lányokat, s lányruhába a fiúkat a hagyománytisztelő mongolok? A Többkultúrájú Családok Egyesületének februári programján Dzsingisz kán népére vetült fény.
 

 
   
KULTÚRA
Fátyol mögött
 
Az európai nők számára ismeretlen és szokatlan világ tárult a Turmalin Ház látogatói elé azon a rendezvényen, ahol a vendég, Parvaneh Farid ismertette meg a hallgatósággal az iráni nők életét, kiknek múltja, jelene és jövője megannyi fájdalmat rejt magába. 
 

 
   
FILM
Egy kisember nagy utazása
 
Frank Goode (Robert De Niro) nyugdíjas kábelgyári munkás megözvegyül, s mivel a gyerekek önállóan élnek, szerte a hazában, nemigen marad neki más társaság, mint a kiskert dísznövényei és az orvos. Kirk Jones Giuseppe Tornatore ’90-es mozijából indult ki.
 

 
   
KULTÚRA
Fiume – magyar szemmel
 
A Szabad Európa Rádió egyik korábbi munkatársa ajánlotta fel közszemlére a családi ereklyéket. Lakner Lajos múzeumigazgató úgy fogalmazott, hogy a Déri Múzeum szeretné bemutatni a Fiuméhoz kötődő pluralitást a horvát-magyar együttműködés jegyében.
 

 
   
KULTÚRA
Három nap Kazinczy társaságában
 
A nyelvújító Kazinczy Ferenc leszármazottja Svédországból érkezik Debrecenbe, hogy részt vehessen a felmenője emlékének szentelt háromnapos tudományos konferencián. Az egyetemen tartandó tanácskozás érdekes kulturális programokkal egészül ki.
 

 
   
KULTÚRA
„Nyilvános önképzés”
 
Író, költő, publicista, irodalomtörténész, főiskolai docens és elsősorban családapa. Mindennapjairól, munkásságáról, egyszemélyes folyóiratáról, valamint annak különszámáról volt szerencsém beszélgetni egy nagybetűs egyéniséggel, Vitéz Ferenccel.
 

 
   
KÉPZŐMŰVÉSZET
A megváltás szakrális és profán gesztusai
 
Miként gondolkodik a modern ember a bűnökről, a bűnösségről, a megtisztulásról, a halálról és az újjászületésről? A stációkra osztott, dramatikus ívet felrajzoló Messiások című tárlatot Heller Ágnes filozófussal járhattuk végig.
 

 
   
KULTÚRA
Mesterségek dicsérete
 
Ifjú kézművesek munkáiból nyílt országos kiállítás Debrecenben, a Belvárosi Közösségi Házban rendezett VIII. Vándorlegény Konferencián, lehetőséget teremtve a hagyományos kézművességgel foglalkozó fiataloknak a bemutatkozásra és megmérettetésre.
 

 
DEOL > Kultúra
  Mit rejt a kismarjai templom?
 
Dávid Orsolya | 2004. július 09., 12:36
 
Nagy a sürgés-forgás mostanában Kismarján. A csendes, nyugodt Hajdú-Bihar megyei településen állandó vendégek a média képviselői, mióta a református templom alatt 750 éves Árpád-kori altemplomra és az 1400-as évek közepétől az 1600-as évek elejéig a Bocskai család temetkezési helyéül szolgáló kriptára bukkantak az archeológusok. A leletek igazi középkori régészeti szenzációnak számítanak, a Tiszántúlon nem gyakoriak az ilyen makulátlan állapotban a föld alól előkerült emlékek.
 
– Néhány éve újították fel a kismarjai református templom külső homlokzatát, s most került sorra a belső átalakítás, a padsorok cseréje, ám a birtokunkban lévő egyházi feljegyzések, és több forrás is alapos okot adott arra, hogy a rekonstrukciós munkálatok előtt a föld mélyére nézzünk – meséli Szabó János, a templom lelkésze. Az egyik dokumentum, amire támaszkodtunk az 1606-ból származó szabadalomlevél, melyben Bocskai István – ahogy ő említi – „szeretett szülőföldjét”, Kismarját kiváltságokkal látja el, s városi rangra emeli. E levélben olvasható az is, hogy Bocskai István nagy- és ősszülei ezen a településen éltek, s ő maga is használta a Kismarjai Bocskai István nevet. Ezen kívül az egyházi jegyzőkönyvbe emeleték át Kismarja városjegyzőjének 1805-ből származó feljegyzését, miszerint a fejedelem ősei a templom alatt lévő kriptában nyugszanak. A harmadik forrás az 1803-as dátummal íródott egyházi anyakönyvben található protokollum, mely így hangzik: „…. kinek boldog emlékezetű Eleinek meghidegedett és már porrá vált tetemei a Templomnak kriptájában temettetvén mostan is itten nyugszanak…”
 
Osváth Pál az 1800-as évek második feléből származó Kismarja történetét leíró könyve és a napjainkban is alkotó néprajzkutató dr. Varga Gyula egyik munkája is tartalmaz utalásokat arra, hogy a templom alatt kell lennie a kriptának. A konkrét forrásokhoz adódik az a szájhagyomány is, miszerint a templom vége vagy az Úr asztala alatt található a sírhely. Ám a mostani 1805-ben felszentelt templomban ez a két helyszín egymástól 15 méterre fekszik. Mint utólag kiderült az eredeti, most feltárt templomban e két viszonyítási pont mégiscsak egybe esik, tehát az egykori lakosok is igazat mondtak.
 
Tehát a dokumentumokra alapozva kezdték el Húsvét táján az ásatásokat a Déri Múzeum régészének, M. Nepper Ibolyának a vezetésével, ám a munka előkészítése jóval korábban, csaknem egy évvel előtte megkezdődött.
 
– Ha nem Bocskairól lett volna szó, bele sem kezdtünk volna a feltárásba, hiszen egyáltalán nem volt biztos, hogy találunk valamit. Mivel azonban a fejedelemnek hazánkban nincs emlékműve – mert Kassán halt meg, és Gyulafehérváron temették el – ám jelentőssége annál nagyobb volt, ezért vállaltuk a kockázatot. Bocskai István ugyanis a haza az egyház és Kismarja szempontjából is jelentőset alkotott, hiszen mindhárom közösséget alázattal segítette. Gondoljunk csak az Erdélyi Fejedelemség megszilárdítására, szabadságharcára, mely a politikai győzelmet is magával vonzotta, vagy a szabad vallásgyakorlás törvényben való lefektetésére és Kismarja városi rangra emelésére – mondja a lelkész.
 
A régészeti feltárást a jelenlegi törvény szerint a tulajdonosnak kell állnia, így a gyülekezet a kismarjai önkormányzat támogatásával vághatott bele az ásatásba, mely eddig mintegy fél millió forintba került. A további helyreállítás viszont több millió forintot igényel. (A „Kismarjai Református Templomért” Közhasznú Alapítvány számlaszáma: 61100037-17030614.) Jó példával állt a kismarjaiak előtt az a korábbi ásatás, melyet Berekböszörményben végeztek. Itt XI. századi Árpád-kori falrészeket találtak.
 
A régészek munkája a végéhez közeledik Kismarján, jelenleg 80 százalékos készültségi fázisban tartanak. Néhány hónappal ezelőtt a kutatási munkálatok első napján került elő a XIII. századi Árpád-kori templomalap szentélyének keleti fala. A sikerélmény biztosította a további keresgéléshez szükséges lendületet.
 
– A 12 méter hosszúságú épület szokatlan, csaknem négyzet alakú hajóval épült mindenképpen a tatárjárás után, körülbelül 1270-ben, melyet Szűz Mária tiszteletére szenteltek fel. Innen ered Marja név is, amit sokáig i-vel írtak. A további ásatások során leltünk rá egy újabb 30 méteres szakaszra, ugyanis a templomot később – úgy az 1500-as évek táján – meghosszabbították, s harangtoronnyal látták el, mely feltárása éppen most folyik – avat be a munka rejtelmeibe M. Nepper Ibolya, az ásatás vezető régésze. Az előkerült alapok hasadásaiból arra lehet következtetni, hogy a területet természeti katasztrófák, főként földrengések sújtották. A most álló templom is valószínűleg egy földrengésnek köszönheti, hogy megépült, hiszen 1770-80 körül a partiumi részen nagy földmozgások pusztítottak. Ezért a középkori templomot tartószerkezetekkel erősítették meg, s lehet, hogy ez nem volt elég, sőt rájuk is omolhatott az épület, s ezért volt szükség az új templomra. Igazán konkrét támponttal nem rendelkeztünk a kripta hollétét illetően, ám egyik nap találtunk egy hosszú, márványnak tűnő táblát. Később kiderült, hogy ez egy téglaoszlop töredéke, s rájöttünk, hogy lépcső lehet. Ekkor már tudtuk, hogy itt lennie kell lejáratnak is, ami a kriptához vezet. A sírhely egyetlen helyen sérült meg, feltételezésem szerint az új templom építésekor törték át a mennyezetet, s dúlták fel a kripta belsejét, a csontokat, a koporsókat keresve, s az ekkor bedobált föld sokat rontott a leletek állagán. A nedvesség miatt a késő gótikus-kora reneszánsz vakolat levált. A kripta egy részén megmaradt eredeti vakolatból és a keresztboltozatos kivitelezésből egyértelműen kitűnik, hogy hozzáértő kezek építették a kegyúri sírként szolgáló kriptát, melyben több mint tíz halott lelt végső nyughelyre. Bár a kriptán kívül a templomban is számos emberi csontvázat találtunk, amelyek valószínűleg a családhoz tartozók maradványai lehetnek.
 
A családfakutatást végző dr. Módy György történész munkája alapján az 1450-es évektől a fejedelem haláláig, az 1600-as évek elejéig 6-8 nemzedék használta a kriptát, amelynek szép kidolgozása is arra enged következtetni, hogy nemeseket temettek ide. A két régészből, régészasszisztensből, -technikusból, fotósból és rajzolóból álló csapat eddig négy személy csontmaradványait emelte ki a kriptából, s találtak még viselethez tartozó bőröv darabokat, ezüst gombot, széles lemezes díszített övcsatot, rozetta alakú koporsószeget és koporsómaradványokat, amelyek korára az anyagukból és az elhelyezésükből következtetnek a szakemberek. A további csontok feltárása és kiemelése még 2-3 hetet igényel, s ezzel be is fejeződik a régészek munkája.
 
Az elkövetkező évek a Bocskai emlékhely kialakításának jegyében fognak telni, hogy a kripta és a 750 éves Árpád-kori templom falszerkezete látogathatóvá váljon. A legbizakodóbb lelkipásztor reménye szerint a Bocskai-szabadságharc 400. évfordulójára elkészülhet a fejedelemnek méltóképpen emléket állító zarándokhely.


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
4.15
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.00848388671875 másodpercig tartott.