Kultúra Politika Sport Életmód
Vélemény Vas Választás Archívum
   
GYEREK
Lámpamesék rossz alvóknak
 
Rufusz Rafael alig négyéves, de már a tréfák és a furmányok nagy mestere, sőt varázsolni is remekül tud, például életre kelti éjjeli szekrényén ücsörgő lámpáját, hogy a sötét éjszakákon meséljen neki. A búra-kalapos Lámpalány ugyanis nagy dolgok tudója. 

 
   
GYEREK
Esőfestők és divatdámák
 
Neveletleneknek és jólnevelteknek, kitűnő tanulóknak és bukottaknak, iskolásoknak és nagyobbaknak, dumakirályoknak és buliszakértőknek, atompasiknak és bombanőknek szól Michael Ende A kis firkások című könyve, melyet magyarul Tandori Dezső fordításában élvezhetünk. 

 
   
GYEREK
Odanézz, törökméz!
 
Ha azt mondod bábszínház, azt mondom, Vojtina. A nagymúltú társulat immár hagyományos, Idesüss a figurásra! című évadnyitó rendezvényén ízelítőt kaphattunk a most induló Vojtina-évadból. A forgatagban Kinizsi Pál és Major Anna „táncba vitt” mindenkit. 

 
DEOL > Gyerek
  Játékos szüret
 
Bacsó Viktória | 2004. október 19., 16:09
 
Szőlőpréselés, mustkóstolás, zene, tánc és játék várta az elmúlt héten az Újkerti Közösségi Ház szüreti mulatságára érkező gyerekeket. A közel száz kisiskolás szórakoztatásáról, foglalkoztatásáról a Debreceni Népi Együttes táncosai, a Mathiász János Kertbarátkör tagjai, a Debreceni Origami kör hajtogatói, a Hollóének Régizene Együttes énekesei és a művelődési központ dolgozói gondoskodtak
 
– A szüret a XVI. és XVII. században igazi sátoros ünnep volt, melyre még a hadviselő vitézek is hazasiettek, sőt a szőlő betakarítás idején a törvénykezés is szünetelt. Más mezőgazdasági munkákkal szemben a szüret társas esemény volt, talán ezért is kapcsolódott hozzá a nap végén ünneplés, táncos mulatság. Vidámság és jókedv ütött tanyát ilyenkor a szőlőkoszorúzta hegyeken és a szőlőskertekben. Ezt a sajátos hangulatot szeretnénk felidézni a mai gyerekek számára és egyben játékosan formában megismertetni őket a szürettel kapcsolatos praktikus ismeretekkel –mondja Bocsi Szabolcs, a rendezvény szervezője.
 
Az újkerti szüret minden programja a szőlő körül forog. Foroghat is, mert az ízletes gyümölcsből bizony van elég köszönhetően a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centruma és a kertbarátkör gazdái által biztosított adományoknak. Emellett a közösségi ház dolgozói Egerből is rendeltek egy puttonyra valót, így háromféle bogyós leve csuroghat a présről a tanulók poharaiba. A kíváncsi lurkók, pedig örömmel végigkóstolják az édes nedűket, ezzel szusszanásnyi időt sem hagyva a prés karját tekerő Szabó Gyula bácsinak. – Nem ez a nehéz munka – mosolyog kérdésemen a kertbarátkör egyik vezetője – inkább a zúzás próbálja meg az embert. S mivel rövidke szóváltásunk közben szomjas pöttömök néznek kérdően Szabó Gyulára, nem is lopom el tovább figyelmét, inkább hagyom, hogy eleget tehessen a rábízott feladatnak. Ez most sokkal fontosabb. Ő pedig örömmel sajtolja a gyerekek poharába a mustot: – Na ki kér még? Jöjjön, aki nem volt!
 
„Szőlőszedés közben sokat énekeltek, tréfálkoztak, hangoskodtak a szedők. A munka végeztével a hegyről lefelé menet, és a szüreti bálon is jellemző volt a nótaszó. A bálozók a táncok után, vagy azok szünetében daloltak.” Az Újkerti mulatságon a Hollóének Régizene Együttes húzza a talpalávalót, míg a táncházról a Debreceni Népi Együttes táncosai gondoskodnak.
 
„Szedjük a csóka dinkát,
Azt a borbő kékkadarkát,
Hadd teljék a puttonyom…”
 
Hangzik az ének és már kezdődik is a tánctanítás. Egyet jobbra, egyet balra. Ezt még talán én is tudnám követni – elmélkedem, és közben győzködöm magam: igazán beállhatnék a hatalmas körök valamelyikébe. Ám a lépések egyre bonyolultabbak, végül már csak a legügyesebbek tudják utánozni a táncos lábú lányokat, így eredménytelenül biztatom magam, végül megfutamodom. Szerencsére velem ellentétben a táncra szavaz körülbelül nyolcvan kisdiák, közöttük Virág Tibor. Ő olyan ügyes, hogy az együttes egyik tagja partneréül választja. A Vénkerti Általános Iskola harmadik osztályos tanulója pedig közel fél órán keresztül ropja a táncot a népviseletbe öltözött nagylánnyal. – Ha egyedül táncolsz, akkor is kitartottál volna végig? – kérdezem Tibitől. – Nem biztos – lihegi ő és kipirulva leül a legközelebbi székre. –De azért nem bánom, hogy így alakult! – villant rám huncut mosolyt.
Mozgás után jól esik egy kis agytornával összekötött pihenés. A közös játékot Új Imre, a kertbarátkör titkára vezeti: – Kinek van otthon kertje? (Kezek emelkednek a magasban.) – És szőlő is van a kertben? (Még mindig van jelentkező bőven.) – Most az jelentkezzen, aki már szüretelt is! Mivel most valamivel kevesebb kéz látható, Imre bácsi azt ajánlja, hogy ismerkedjenek meg együtt néhány eszközzel. Ezután mindenféle komoly dologról beszélgetnek. Tárgyakról és technológiákról, amelyekre a gazdáknak a szüret során szükségük lehet. Ilyen például a szőlőzúzó, a prés, a tölcsér, a lopó, a szemzőkés, a borkén és a raffia (egytől-egyig a kertbarátkör tagjainak eszközei). Arról is szó esik, hogy miért tanácsos magunkkal égő gyertyát vinni a pincébe, ha ott erjedő szőlőlé van, és Imre bácsi azt is megemlíti, hogy a gyertya a bor tisztaságának vizsgálatakor is jó szolgálatot tehet. A nyugdíjas kertbarát pedagógus előadása végén arra biztatja a gyerekeket, hogy csoportokat alkotva igyekezzenek a most tanult eszközök közül minél több nevét papírra vetni. Amelyik csoport a legtöbbet felsorolja, az lesz a nyertes. Nem csak nyertesek kapnak azonban ajándékot. – Minden tanulót meglepünk egy köszmétetermesztésről szóló könyvvel – mondja Új Imre. Tudjuk, hogy az alsó tagozatos tanulók nem állnak holnap neki köszmétét ültetni, de azt szeretnénk, hogy minden gyerek úgy érezze, hogy ő is nyertese a mai napnak. S mivel más vagyonunk nincs ezen a közel száz könyvön kívül, hát úgy döntöttünk, hogy ezt ajándékozzuk a gyerekeknek.
 
Nem érkeztek a rendezvényre üres kézzel a Debreceni Origami kör tagjai sem. Földesi Zoltánné és Ilányi Józsefné rengeteg színes papírt hozott magával. Ezekből aztán a szakemberek irányításával a gyerekek növényeket, állatokat és különböző érdekes használati tárgyakat hajtogatnak. Pinczés Balázs, a Bolyai János Általános Iskola negyedik osztályos tanulója például nehezen tudott dönteni az aranyalma és a csodapénztárca között. Végül az utóbbi győzött. Van neki ugyanis néhány rejtegetni való apró kincse, amelyeket szépen be lehet csúsztatni a pénztárca titkos zsebeibe.
 
Amíg az ügyes kezűek hajtogatnak, az elevenebb gyerekeknek sorversenyt rendez a művelődési ház egyik dolgozója, Orosz Tamás. Békaügetés a bemelegítés, aztán jöhet a tényleges vetélkedés, a szőlőevés és zúzás. A székekre helyezett ládákhoz futva kell megvalósítani a feladatokat. Az a csapat nyer, amelynek tagjai leghamarabb elfogyasztják az egyik láda szőlőt, a másik ládában lévő fürtökből pedig elsőként préselnek levet. A gyerekek számára minden bizonnyal ez a legizgalmasabb eseménye az Újkerti szüretnek. Kipirulva, ugrálnak, és tapssal biztatják éppen versenyző társaikat. – Hajrá Andi! – kiáltja barátnőjének a sor végén álló Ajtós Cintia, ám Andi csak másodikként fut be. – Csalódott vagy? – kérdezem a verseny után az Újkerti Általános Iskola harmadik osztályos tanulóját. – Az előbb még az voltam, de most már nem vagyok, mert Andi megmagyarázta nekem, hogy a részvétel a fontos, nem pedig a győzelem. Hiszek neki, tetszik tudni, ő már ötödikes.


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.013597011566162 másodpercig tartott.