Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene > Rock
  Bob Dylan újrakeverve
 
-ij- | 2003. szeptember 19., 10:57
 
A rockzene egyik nagysága, Bob Dylan, mindeddig csak bakelit lemezeken szólt (énekelt) hozzánk saját, valódi hangján. Leghíresebb lemezeinek CD-kiadásai valamilyen rossz hamisítványnak hatottak, annyira tompán, életlenül szóltak. Aztán jött egy-két válogatás, s megtapasztalhattuk, az 1960-as évek egyik bálványa azért tudott énekelni, ha ez CD-iről nem is mindig derült ki.
 
Egy évvel a Rolling Stones 1960-as évekbeli lemezeinek hibrid SACD-n történő megjelentetése után újra hasonló jelentőségű vállalkozásba kezdett a lemezipar. Ezúttal a Sony (a Columbia tulajdonosa) döntött úgy, újrakevert változatban Bob Dylan 15 lemezét hozza forgalomba, gyönyörű, papírborítású SACD-ken, melyek hagyományos CD-játszókon is meghallgathatók. A 15-ből 6-ot 5+1 sávon kevertek újra, a többi hagyományos módon, sztereóban szól. Ha egy művész életműve félszáznál is több darabot számlál, s főként, ha ezeknek egy jelentős része klasszikussá vált, akkor bő tucat kiválasztása nehéz feladat. Óhatatlanul kimarad egy-két fontos darab, s bekerül néhány olyan is, amelynek beválogatása vitatható.
 
A kiadó ezúttal úgy gondolta, az életmű minden szakaszából választ néhány produktumot. Az 1941. május 24-én Robert Allan Zimmerman-ként megszülető Dylan 1961/62-ben mint akusztikus hangszereket (sokszor csak egy gitárt) használó, folk-rockénekes vált ismertté. Így szerzett magának hírnevet, rajongótábort, s készítette el első fontos lemezeit. Az akkori nonkonformista New York-i értelmiségi mainstream vevő volt egyhén balos, a társadalmi problémák radikális megoldását sürgető (polbeates?) dalaira, s vált Bob Dylan (Joan Baez-zel és másokkal együtt) egy életérzés emblematikus megjelenítőjévé. Azután Dylan 1965-ben stílust váltott, elektromos gitárt akasztott nyakába, állandó rockzenekart fogadott maga mellé (amelyik azután 1968-tól The Band néven vált ismertté, szeretetté és világhírűvé). Noha zenéjének ereje mitsem csökkent, szövegei sem lettek gyökeresen mások, rajongói egy része mégsem követte az addig istenített művészt újabb zenei világába. Az ellentét jól dokumentált nemrég megjelentetett 1966-os londoni koncertjén, ahol a közönségből hallhatóan a „Judas – Júdás” kiáltás hallatszott. Dylan egy dalának címével válaszolt: „I Don’t Believe You – nem hiszek neked!”, majd hozzátette a Band-hez fordulva: „Play it fuckin’ loud!”. Néhány héttel e koncert után 1966. júliusában Bob Dylan csaknem halálos kimenetelű motorbalesetet szenvedett, amiben újsütetű ellenségei a sors kezét látták.
 
Dylan egészsége megromlott, hangjának ereje sokat tompult a baleset következtében. 1967 utáni albumai továbbra is jól fogytak, néhány slágere is felkerült a listákra, de a baleset előtti státusát nem nyerte vissza a rockzenében. Másodvirágzása egy filmmel (Pat Garrett és Billy, a kölyök), ill. a film nagy slágerével (Knockin’ on Heaven’s Door) kezdődött, s az 1970-es évek közepére Bob Dylan ismét a legnagyobb sztárok közé került. Több kitűnő albumot készített, számos dala kúszott fel a listák elejére, világkörüli turnét bonyolított, és ismét beszállt az amerikai belpolitikai küzdelembe az emberi jogok kiterjesztéséért, az egyenlő elbírálást követelve. Az ügyet a magyar film- és tv-nézők is jól ismerhetik, hiszen a Rubin „Hurricane” Carter fekete bokszoló sorsát feldolgozó filmet (Norman Jewison: The Hurricane, Denzel Washingtonnal a címszerepben) a hazai csatornák is vetítették.
 
Azután az 1980-as évekre a diszkóláz ismét a második vonalba kényszerítette Bob Dylant, aki mérsékelt sikerrel jelentetett meg lemezeket és koncertezett. Rövid életű vallásos korszaka, befelé forduló lírai dalai kevés figyelmet kaptak a ’80-as éveket elborító hangos giccsparádé árnyékában. Az időszak egyetlen nagy figyelmet kivívó Dylan-vállalkozása egy retrospektív doboz kiadása volt, mely számos régi publikálatlan dalt is közölt.
 
Az 1990-es évek a kedvezőtlen előjelek ellenére újra a siker jegyében teltek. Számos nagy koncert, fontos lemez, elnyert díj (köztük végre az első Grammy is) fémjelezte Bob Dylan harmadvirágzását. Hangja már el-elcsuklik, egy-két oktávot is nehezen fog át, dalainak és előadásának ereje azonban a régi.
 
 
 
 
 
 
A most publikált 15 CD átfogja a művész egész életpályáját. A lemezek eloszlása jól mutatja a különböző korszakok fontosságát, egyúttal választási lehetőséget ad azon rajongóknak is, akik nem az egész életművet szeretik, hanem annak csupán egyik vagy másik időszakát.
 
 
1963   The Freewheelin’ Bob Dylan  (Stereo)
1964   Another Side of Bob Dylan  (5+1)
1965   Bringing it All Back Home  (5+1)
1965   Highway 61 Revisited  (Stereo)
1966   Blonde on Blonde  (5+1)
1967   John Wesley Harding  (Stereo)
1969   Nashville Skyline  (Stereo)
1974   Planet Waves  (Stereo)
1975   Blood on the Tracks  (5+1)
1976   Desire  (Stereo)
1978   Street Legal  (Stereo)
1979   Slow Train Coming  (5+1)
1983   Infidels  (Stereo)
1989   Oh Mercy  (Stereo)
2001   Love and Theft  (5+1)
 
 
       
 
       
 
       
 



 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.01813817024231 másodpercig tartott.