Az Európában tizenöt éves múltra visszatekintő capoeira 2003 nyarán érkezett hazánkba Formado Sanção jóvoltából. A Brazíliából származó fiatal oktató 2004 januárjától Debrecenben is tart foglalkozásokat. Cívisvárosbeli tanítványai november végén nagyszabású találkozó, úgynevezett Batizado során adhatnak számot az általa irányított közel egy éves munka eredményéről, amelynek során tudásukat spanyol mesterek és a magyarországi ACDP (Associação de Capoeira Descendente do Pantera) csoport tagozatainak növendékei előtt kell bemutatniuk. – Ez az a nap, amelyet mindenki egész évben vár, mert ekkor a világ különböző részein élő tagok a találkozó helyszínére utaznak és 3-4 napon keresztül jókedv és vidámság tölti el a részvevőket. Az ünnepség hangulatában egy nagy családi karácsonyhoz hasonlítható – mondja Fodor Bertalan a debreceni capoeira csoport egyik tagja.

 

Látványos bemutató, zene, tánc, akrobatikus mutatványok és felejthetetlenül forró hangulat várja azokat, akik november 19-én pénteken 18 és 20 óra között vagy 21-én vasárnap délután 12 és 16 óra között ellátogatnak a Sétakert utca 1-3 szám alatt található Könnyűipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet tornatermébe. Az ünnepség egyfajta keresztelő lesz, amelynek során a kezdők elnyerik első övfokozatukat, és mesterük vagy valamilyen magasabb fokozattal rendelkező capoeirista (pl. instrutor, professor, contramestre) által megkapják capoeira-becenevüket, s ezáltal hivatalosan is a közösség tagjaivá válnak. A haladó csoportoknál ezt az eseményt övcsereként emlegetik, és a keresztelőhöz hasonlóan ekkor az újoncok mellett a nagy tudású mesterek is ízelítőt adnak az általuk már – már művészetté fejlesztett látványos harc táncos fogásaiból. A debreceni közönség is minden bizonnyal elégedetten szemléli majd a külföldi, tökéletes mozgású „nagy öregek” szaltókkal tűzdelt bemutatóját.

 

És hogy mi is a capoeira? Fodor Bertalan szerint nem csupán egyszerűen tánc vagy sport, sokkal több ennél: életstílus. Neki legalábbis azzá vált, noha csak egy éve űzi a sportot, máris majdnem annyi élményt nyújtott számára, mint a break vagy a hip-hop, amit tíz éve művel. Azt mondja, aki egyszer bemegy a roda, azaz a kör közepébe és megérzi a felé áradó hihetetlen mennyiségű energiát, örökre a capoeira rabjává válik. A körben állók ugyanis portugál nyelvű énekekkel, hangszerekkel, tapssal biztatják a középen „játszó” két harcost, akik alap mozdulatsorokból felépülő tanult vagy rögtönzött táncot mutatnak be imitált ütésekkel, rúgásokkal tűzdelve. Teszik mindezt botok segítségével (ez a maculele) vagy a szamba ritmusában (ez a szamba de roda). Ez utóbbi az igazi brazil szamba lépéseiből épül fel.

 

Mivel a rabszolgák eredetileg önvédelemre fejlesztették ki a capoeirát, egyes mozdulatok és rúgások akár életveszélyesek is lehetnek, de a játékot tisztelők szerint a tánc az egészséges versenyre az együttműködésre és testvériességre épül, amelyben az erőt és erőszakot a fondorlatosság és a technika helyettesíti. Fontos továbbá, hogy a capoeira, – harcművészeti jellegéből fakadóan – erős hierarchián alapuló közösséget követel, amelynek központi értékei a tudás, a tapasztalat, a kor, és a hagyomány tisztelete. – A mesteri cím megszerzéséhez még annak a tanulónak is be kell járnia a szinteket, aki tökéletes tudással bír. Ez azért fontos, hogy később megfelelő tisztelettel viszonyuljon a játékhoz és a társakhoz – magyarázza Fodor Bertalan.

 

Nincs is talán a világon más olyan harcművészet, amelyet zenei kísérettel művelnek. A hangszerek és a dalok a küzdelem táncos formája miatt elengedhetetlenek, így a zeneoktatás fontos részét képezi az edzéseknek. És mivel a színvonalas játék esetében – egy bizonyos fokozat után – érteni kell, hogy az irányító énekes mit mond, a nyelvtanulás is hozzátartozik a tanítványok feladataihoz. A nyelvismeret azért is szükséges, mert a hangulat fokozódásával, a pillanat hevében a begyakorolttól eltérő, új dalokat is improvizálhat a mindent irányító énekes. Arról nem is beszélve, hogy a mesterek legtöbbjével csak portugálul lehet kommunikálni. És még mindig nincs vége a megtanulnivalók felsorolásának, ugyanis a magasabb fokozatok elérésére törekvő capoeristának tudnia kell játszani a berimbau, pandeiro, atabaque, az agogó és a reco reco nevezetű ütős és húros hangszereken is.

 

A több mint 50 országában ismert capoeira Brazíliában olyan szociális jellegű projektek aktív részeként is szerepel, amelyek hátrányos helyzetű gyermekek, testi fogyatékosok és Down szindrómások életkörülményeinek javítását tűzi ki célul. – Már az is jótékony hatással lehet a fogyatékosokra, ha beállnak közénk, táncolnak, tapsolnak és érzik, hogy a társaság minden tagjától szeretet árad feléjük. Ha pedig lelki indíttatástól vezérelve még egyes mozgáselemeket is képesek elsajátítani, az dupla öröm és siker – vallja meggyőződéssel Bertalan.

 

A játékos testi és lelki tökéletesedését, megfigyelőképességét és reflexeinek fejlődését szolgáló játék, rengeteg kreativitást igényel, és ugyancsak kiváló ellenszer a mentális fáradtság és az egyoldalú fizikai munka által okozott fájdalmakra. – A capoeirában felnőtt és fiatal egyaránt megtalálhatja önmagát, figyelembe véve saját fizikai és szellemi határait – véli Bertalan és állítja, bárki számára örömteli elfoglaltságot, jókedvet és barátokat hozhat ez a sport. Az ő csoportjukban a serdülőtől a harmincévesig minden korosztály megtalálható, férfiak ugyanúgy mint nők. A Kossuth utcai Ifjúsági Centrumban szombaton 15 és 16 órától, illetve vasárnap 12 és 13 órától gyakorolnak két-két csoportban kezdő és haladó szinten. A hozzájuk látogató már az első órán megtanulhat néhány alapmozdulatot és minden új tagnak kijár az első-roda. Ilyenkor a kör közepén álló újoncot a közösség minden tagja rövidke játékkal tiszteli meg.

 

Az ACDP honlapja:

Capoeira link gyűjtemény:

Grupo Capoeira Brasil Alapítvány:

Capoeira Magyarország Alapítvány: