Kultúra Politika Sport Életmód
Vélemény Vas Választás Archívum
   
GYEREK
Lámpamesék rossz alvóknak
 
Rufusz Rafael alig négyéves, de már a tréfák és a furmányok nagy mestere, sőt varázsolni is remekül tud, például életre kelti éjjeli szekrényén ücsörgő lámpáját, hogy a sötét éjszakákon meséljen neki. A búra-kalapos Lámpalány ugyanis nagy dolgok tudója. 

 
   
GYEREK
Esőfestők és divatdámák
 
Neveletleneknek és jólnevelteknek, kitűnő tanulóknak és bukottaknak, iskolásoknak és nagyobbaknak, dumakirályoknak és buliszakértőknek, atompasiknak és bombanőknek szól Michael Ende A kis firkások című könyve, melyet magyarul Tandori Dezső fordításában élvezhetünk. 

 
   
GYEREK
Odanézz, törökméz!
 
Ha azt mondod bábszínház, azt mondom, Vojtina. A nagymúltú társulat immár hagyományos, Idesüss a figurásra! című évadnyitó rendezvényén ízelítőt kaphattunk a most induló Vojtina-évadból. A forgatagban Kinizsi Pál és Major Anna „táncba vitt” mindenkit. 

 
DEOL > Gyerek
  A felnyársalt Belzebub
 
Balogh Tibor | 2004. november 25., 15:35
 
Az elmúlt vasárnap délután, a megszokottól igen-igen különböző látványt nyújtott a Vojtina Bábszínház nézőtere. Sok-sok felnőtt. Szinte úgy tűnt: néhány gondos gyermek elkísérte szüleit, nagyszüleit a nyolcvanéves Kemény Henrik bábművész matinéjára. Nehogy az úton eltévedjenek egyedül; nehogy némálkodjanak, amikor lábdobogással és visongva, muszáj figyelmeztetni Vitéz Lászlót: az ördög settenkedik a háta mögött. Magával akarja hurcolni Lucifer színe elé. Lopakodik a halál!
 
A közönség vénebbik hányada nosztalgiával teljes negyvenöt percet kapott. A paraván oldalsó takarófüggönye, talán már az ötvenes évek vége felé kilyukadt annyira, hogy a társainál hirtelenebben eszmélkedő csöppség bírhassa kukkolni a hasadékon át, a kulisszatitkokat. Azt, aminek az ellenkezőjét remélte sokáig, s szeretné remélni ma is. Nevezetesen: nem igaz, hogy Vitéz László fadarab és rongycsomó, amit a karjával meg az ujjaival, egy pocsék felnőtt mozgat a perzsaszőnyeg mögül. Nem igaz, „hiszen mozog, beszél, elagyabugyálja ellenségeit egy hosszú rúddal és kiált nekünk: – Tapsoljatok, gyerekek! –, hogyne élne hát?” – amint a felvilágosult-szkeptikus Vadrózsával szemben, Mohácska fogalmazott (Moha bácsi meséi). A mostani délutánon, mégis részesedtünk a leleplezésben. Kemény Henrik kiállt a publikum elé, kezében a maga készítette bábbal. Meghajolt. Megköszönte a viszontlátására érkezetteknek, azokat a valamikori, fergeteges tapsokat. Hakapeszi Maki, Süsü sárkány, Vitéz László és a többiek…
 
1925-ben született. A család mutatványos bódéjában nőtt fel, az apja és nagyapja által teremtett több mint száz éves hagyományokat folytatta. 1931-ben lépett fel először, 1935-ben játszotta első főszerepét, ekkor faragta ki első bábfiguráját is. 1945. Átvette édesapjától a színházat, ám az 1950-es évek elején felszámolták a népligeti vurstlit. Az Állami Bábszínházhoz került, s az intézménynél, 1964-ben elvégeztették vele a Bábszínészképzőt. Az itt töltött évtizedek alatt bábokat tervezett és készített, játszott; majd visszatért a vándorszínházhoz. 1996. A Magyar Művészeti Akadémia tagja lett. Díjai-kitüntetései számosak: A Népművészet Mestere (1954), Szocialista Kultúráért (1973), UNIMA dísztagság (1980), A Gyermekekért Érdemérem (1983), Érdemes művész (1987), Arany Szirén Díj (Cervia, Olaszország, 1992), A Magyar Köztársasági Érdemrend Kis- és Középkeresztje (1995), Pro Urbe Budapest-díj (1998), MTV Nívódíjak, Kiváló művész (2002).
 
A Vitéz László-figura keletkezési ideje nehezen körvonalazható. A magyar vásári mutatványos bábjátszásnak megvoltak az állandó szereplői: mindenekelőtt a Vitéz László, a Paprika Jancsi, a Krumpli Miska, a Gáspár, az Ördögök és a Halál, a Rendőr, a Csendőr, a Remete, a Borbély, a Zsidó, a Tót legény, a frici és a többiek, ahogy ezt a Hincz- és a Kemény hagyaték fennmaradt darabjai mutatják. Hincz Károly úgy emlékszik vissza, hogy 1909-től játszott Vitéz László-darabokat, az 1905-ben, a bécsi Práterben látott Hanswurst-darabok hatására. De mint másutt kiderül, állítólag már Hincz Adolf szerepeltette a Vitéz László-figurát, tehát ez az állítás nem vonatkozik a család XIX. századi működésére. Orbók Lórándék első művészi törekvéseket képviselő bábszínházának, a Vitéz László bábszínháznak az ötlete is ebben az időben, 1909 táján született, de ekkor már, mint népi hagyományra hivatkoznak Vitéz Lászlóra. A Hincz- és a Kemény-szövegek alapján alkothatunk képet a magyarországi vásári-mutatványos bábjátszás hőseiről, a városi folklórnak erről a népszórakoztató műfajáról, amely a vásárokon és a búcsúkon, a városok vurstlijaiban több mint egy évszázadon keresztül milliókat szórakoztatott.
 
A Paprika Jancsi-leírások és a fennmaradt Vitéz László-bábuk és szövegek alapján úgy tetszik, hogy a Paprika Jancsi elnevezés, amit a XIX. Század közepe táján „paprikajancsi”-formában műfaj és bábtechnika megjelölésként is alkalmaztak, a Vitéz László figura elterjedésével párhuzamosan elsősorban a kézibábozás és a vásári mutatványos bábjátszás elnevezésévé válik. A XIX. század fordulójától a vásári kesztyűsbáb-darabokban ugyanis Paprika Jancsitól fokozatosan átveszi a főszerepet Vitéz László, aki a megváltozott név ellenére továbbra is a korábbi Paprika Jancsi bábu, döntően „paprikajancsis” tulajdonságokkal. A két figura tehát nagymértékben összemosódik, a Paprika Jancsi és Vitéz László elnevezések egy és ugyanarra a bábura vonatkoznak. Ilyenként jelent meg a debreceni közönség előtt is Vitéz László: mint tetőtől-talpig paprikajancsi. Ámulatba ejt az a kézműves lelemény, amellyel Kemény Henrik életre tudja kelteni, s kapcsolatba képes hozni egymással a bábokat. A fizika törvényeinek alkalmazása, az anyagismeret következtében; a digitalizált, virtuális művészet évszázadára rápirító, a kakaóbiztos jövő apostolait megfricskázó, illúziókeltő előadást teremt.
 
Debreceni témaválasztása aligha esetleges. A Vitéz László- szövegekből még csak elszórt utalások alapján sem lehet arra következtetni, hogy Vitéz László, mint a „magyar katonavirtus megtestesítője”, eszményi hős lenne. Alapvető tulajdonságai: saját érdekeinek gyors felismerése, inkább gyávaságból és a szorongatott helyzetek kényszeréből kipattanó talpraesett cselekvőképessége, nagyszájúság, falánkság, állandó elégedetlenség és „ki ha én nem” virtuskodás, jó emberismeret, segítőkészség, de csak módjával, s korlátlan verekedőkedv. A Sátán képviselői voltak a mostani ellenfelek. A Halál küldöttei tettek Vitéz Lászlónál látogatást. Püfölte őket tisztességgel negyven percen át. Aztán, kiragadta Belzebub kezéből a kétágú vasvillát; azzal döfte torkon a halált. Hosszú életet, Henrik bácsi!


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.022484064102173 másodpercig tartott.