Kultúra Politika Sport Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
SZERVEZETEK
A debreceni civil szervezetek és egyesületek adattára A-tól GY-ig
  

 
   
CIVIL
A debreceni civil szervezetek és egyesületek adattára H-tól N-ig
 

 
   
SZERVEZETEK
A debreceni civil szervezetek és egyesületek adattára O-tól Z-ig
 
 

 
DEOL > Életmód > Civil
  Mikulás túra a Zsuzsival
 
Bacsó Viktória | 2004. december 01., 14:45
 
Mikulás-túrára invitálja a Zsuzsi Kisvasútért Baráti Kör december 4-én a debreceni gyerekeket, szüleiket, nagyszüleiket, a természetbarátokat, és mindenkit, aki tartalmas időtöltésre, kikapcsolódásra vágyik, és jó szívvel elfogadja egy 122 éves hűséges, idős barát szolgálatait.
 
– A debreceni Fatelep állomásról tíz órakor induló fűtött vonaton a kicsik énekléssel, verseléssel, mókás vetélkedőkkel csalogatják majd a Télapót, aki hamarosan megjelenik, és a vidám gyereksereggel együtt múlatja az erdei pihenőig tartó utazás 45 perces időtartamát – mondja lelkesen Berki János. A Zsuzsi Erdei Vasút Közhasznú Társaság elnöke biztosít, ezután kezdődik csak az igazi mulatság. Tudniillik Hármashegyalján az időjárástól függően hintón vagy lovas szánon érkező Mikulás üdvözli majd az utasokat. A gyerekek vele együtt, az erdei iskola udvarán feldíszítik a „Mindenki karácsonyfáját”. Egy nagyszabású tábortűz után a tanösvényt övező fákon a helyükre kerülnek azok a madáretetők, amelyeket a Nagycsaládosok Debreceni Egyesületének gyermek tagjai készítenek előzetesen a „Madarak előkarácsonya” témájú foglalkozásukon. Hó esetén saját szánkóval versenyre és hóemberépítésre is számíthatnak a lurkók, sőt a Mikulás járművén, amelyet csilingelő lovak vontatnak, öt-hat fős kis csoportokban rövid utazás során gyönyörködhetnek a táj szépségében. Hazafelé pedig senki nem indulhat el üres kézzel, mindenkinek lesz egy kis bontogatni valója, hogy a színes ajándékcsomagok segítsenek még sokáig fölidézni a remélhetőleg feledhetetlen nap emlékeit.
 
A több civil szervezet együttműködése révén megvalósuló tizedik vonatos Mikulás-túrára több mint kétszáz főt várnak a szervezők. – Négy kocsi indítását tervezzük, de ha többen jönnének, akkor újabb ötöt üzembe állítva, tíz percen belül két járatot tudunk indítani – biztosít Berki János, aki mód felett örülne, ha erre sor kerülhetne. Részben azért, mert oly sok idő után újra egyszerre két mozdony füttye, párbeszéde töltené meg az erdőt, s ez a dallam egy vasutas fülnek fölöttébb kedves. És természetesen az sem közömbös, hogy a hat éven felüli utasokat terhelő négyszáz forintos jegyárakból befolyó összeget, két rákos gyermek gyógykezelésére ajánlják fel. Ők sajnos nem utazhatnak az önfeledten szórakozó gyerekekkel, csupán a rendezvény során készült fényképek közvetítésével kukucskálhatnak be egy számukra pillanatnyilag elérhetetlen, ám rendkívüli módon áhított világba.
 
Berki János elmeséli, hogy Debrecen mindig is okosan gazdálkodó település volt, polgárjoggal rendelkező lakosait többek között tűzifával is ellátta, amelyet azok évenkénti természetbeni juttatásként kaptak. A tüzelő a város környéki nagy kiterjedésű erdőségekből származó épület, bútor és ipari fa maradékaként került a polgárokhoz. A gazdasági igények kielégítésére 1871-ben megépült a Debrecen-Szatmári vasút. A faanyagot az erdőből bérkocsisok hordták a vonathoz, amely azt behozta a városba. Ám ahogy távolodott a fakitermelés helyszíne és a vasút közötti távolság, a fuvarozási költség egyre drágább lett. A bölcs tanácsnokok ekkor kitalálták, hogy olyan mobil vasútra lenne szükség, amely csak a faanyag szállítására szolgál, és a sínek felszedésével erdőrészről erdőrészre változtatható a nyomvonala. Hamarosan vállalkozó is akadt, méghozzá Berger Jenő személyében, aki 1882-ben a Debrecen-Fatelep-Nyírbéltek vonalból megépítette a Guth állomásig terjedő 26 kilométeres szakaszt. Emellé itt-ott mellékvágányokat is csatoltak változó terjedelemben és vonalon. A vasút kezdetben kizárólag ipari célokat szolgált, de később a Debrecen környéki tanyavilág lakói is felültek a kis gőzösre. Egy idő után az emberek úgy megszerették a vonatot, hogy elkeresztelték Zsuzsinak, és élő személynek kijáró tisztelettel emlegették. Trianon után a személyszállításban is hatalmas változások következtek, a keleti rész magára maradt, és gazdaságossága miatt felértékelődött a Zsuzsi vonat szerepe: 1923-tól a kor követelményeinek megfelelő, kályhatüzeléses, téli időszakra is felkészített vagonokkal látták el. A második világháború után Debrecen első működő vasútja a Zsuzsi volt. Nyomvonala az 1950-es évekig folyamatosan bővült, elérve Nyírbéltek állomást, és az 50 kilométeres legnagyobb hosszúságot. 1951 után az ingázók és bejárók egyre nagyobb tömegben választották az utazásnak eme pontos és olcsó formáját. A tanyasi emberek mezőgazdasági termékeiket a Zsuzsin szállították és a vonat végállomásánál kialakult piacon értékesítették. A kicsi, kedves gőzmozdonyoknak tagadhatatlanul volt egyfajta varázsuk.
 
A vidéki idillnek az 1968-as vasúti törvény megalkotása vetett véget, amely a gazdaságtalannak nyilvánított Zsuzsi helyett beton utakat rendelt, rajta olcsó olajjal, benzinnel működő közlekedési eszközökkel. Bár a kisvasút már 1961-ben dízelmozdonyokat kapott gőzmozdonyok helyet, 1977-ben az mégsem kerülhette el sorsát: menetrendi személyszállító vonatból átminősítették úttörővasúttá és a MÁV kénytelen volt átadni az üzemeltetés jogát Debrecennek. A nyomvonal és néhány épület azonban megmaradt. A ’90-es években léptek fel azután a Zsuzsit szerető barátok, Debrecen természetjárói, akik Sándor Zoltán vezetésével összefogtak, és mozgalmat indítottak, amelynek révén 1995-ben megalakult a Zsuzsi Kisvasútért Baráti Kör, a Zsuzsi Erdei Kisvasútért Alapítvány és a Zsuzsi Erdei Vasút Közhasznú Társaság. Ez utóbbi vette át Debrecentől az üzemeltetés felelősségét.
 
S hogy mivel sáfárkodhat az új fenntartó? – A vonat jelenleg tizenkét kocsiból áll, ebből három működésképtelen, de kisebb javításokkal helyrehozható, a két üzemképes mozdony mögött tehát jelenleg kilenc kocsit tudunk munkába állítani. Bár a folyamatos üzem megszűnt, májustól szeptemberig kiránduló jelleggel a nyári forgalom biztosított –, mondja a Kht. elnöke. Sajnos a szerelvényeken az idő múlása igencsak észlelhető: a hajdan fényesen csillogó zöld kocsikból egyre nagyobb darabokat harap az enyészet, melynek nyomán rozsdafoltok követelnek maguknak helyet.
 
– A túlélésre az egyetlen esély a rekonstrukció lehet. Pályázni szeretnénk a mozdonyok, kocsik, épületek felújítására, és lelkes nyugdíjas dolgozóink munkakörülményeinek javítására – fogalmazza meg sokuk óhaját Berki János. A látványterv már megvan, csak pénz kellene az átalakításhoz, hogy egy műemlék jellegű, fapados, kályhával fűtött, modern mellékhelyiségekkel felszerelt, kultúrált vonattal fogadhassák a hazai és külföldi turistákat. Teljesen új kocsikról a nyugalmazott állomásfőnök álmodni sem mer, ugyanis ezeknek darabonként 200 millió forint lenne az ára, míg a felújítás vagononként mindössze 8 millió forintba kerülne. Bár a várostól évente öt, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Erdészeti Főosztályától 3,3 millió forintot kapnak, hálásak is ezért a támogatásért, ez az összeg a saját bevételeiket is beszámítva, csak töredéke a szükségesnek.
 
December negyedikén, még a kedves, kopott régi Zsuzsival utazhatnak a Mikulás túra résztvevői. De ki tudja, talán nem is olyan sokára, a kisvonat egyszer csak gondol egyet, megrázza magát, leveti rozsdafoltos kiszolgált gúnyáját, amelynek helyére új, csillogó kerül, az emberek pedig meghökkenve bámulnak a távolodó Zsuzsi után, amely hangos füttyét követve sebesen berobog az erdőbe.


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.0059199333190918 másodpercig tartott.