Kultúra Politika Sport Életmód Gyerek
Vas Választás Archívum
DEOL > Vélemény > Jegyzetek
  Világ világossága
 
Héty Péter | 2004. december 08., 14:00
 
„Minden kultúra ott ér véget, ahol elkezdődött.” Azaz: ismét saját farkába harap a kígyó. Elölről kell kezdeni egy újabb kört, mert az előző bezárult. A sumér kultúra utolsó porszemei felett elhúzódóan folyik a koncért a küzdelem. Ma ismert civilizációnk, úgy tűnik, leírta saját körét, hiszen saját maga felélésében is immár a gyökerekig hatolt.
 
Egy ideje „tárgyiasan” szemléljük a múlt darabjait. Jelentésüktől megfosztva, szellemtelenítve, valódi – pénzben nem mérhető – értéküket elveszítve. Melyek ezek az értékek? A mai ember számára már oly nehéz erre válaszolni, hogy találgatásai külön tudományágakká alakultak. Az pedig, hogy ennek a tudásnak a szikrája mindenkiben benne rejlik egyenesen szentségtörés, hiszen akkor mi szükség a tudósokra. „A tudós nem tudó” – mondja egy, szintén a régmúltból ránk maradt irat. Mit kezdhetne ezzel tudományunk? Az elvont kategóriába helyezi, hogy ne kelljen bajlódni vele: „foglalkozzunk hasznosabb, könnyebben érthető dolgokkal”! Haszonelvű, öncélú társadalmunkban – ahol tudósnak nevezettek vezetik a tudatlanná minősítetteket – ez teljesen természetes megoldás. Így könnyedén megsemmisíthető mindaz, ami túlmutat saját értelmünkön, tudományunkon, válságunkon.
 
Anyanyelvünk a kegyetlenre azt mondja: „nem ismer sem Istent, sem embert”. Kegyetlen korban élünk. Nemhogy istenismerettel (gnózis), de még valós önismerettel, emberismerettel sem rendelkezünk. Ez utóbbi ugyanis megmutatná saját határunkat, melyen túl az előbbi következik. Ezt a külsőségektől mentes, benső utat tűzzel-vassal, majd materializmussal igyekeztek belőlünk kiirtani az éppen aktuális hatalom képviselői, hogy szikrája se maradjon bennünk. Ha időnként meg is szólal lelkiismeretünk, mindig van egy gondolat, egy ideológia amit a kezünkbe adnak, hogy azzal elcsitítsuk. Hogyan lehetne ebből már megújító tűz? Külső világunkban, az istentelen és embertelen társadalomban biztosan nem. Látszatra és haszonelvűségre épülő világunk urainak nem is érdeke ennek éledése mert félő, hogy őket, hatalmukat emésztené fel ez a tűz. Ezért – a megelőzés jelszavával – inkább ők perzselik fel a mégoly gyenge, vagy félresikerült lélektűz gyújtogató gócpontokat is. Hol is találhatnánk már világunkban ilyen gócpontot, melyből az intelligens megújulás kiindulhatna?
 
Írmagja sem maradt. Csakis bennünk van már meg az utolsó szikra, tisztelt hölgyeim és uraim! Vigyázzunk hát rá, ne hagyjuk ezt kiveszni szívünkből! Lobbantsuk lángra, legyünk a világ világossága a legnagyobb sötétségben is! Ne feledjük a példát, amikor ezt egy ember fia már megtette!


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.0082638263702393 másodpercig tartott.