Évente április utolsó és május első hétvégéjén rendezik meg az Egyesült Államok legnagyobb szabású jazzeseményét, a New Orleans-i Jazz and Heritage Fesztivált. A két hétvégén csütörtöktől vasárnapig nyolc napon keresztül naponta 76 fellépő együttessel ez Amerika legnagyobb jazzfesztiválja. Az idei hírességek közül Elvis Costello és B. B. King szereplése volt a legnagyobb esemény, nekünk magyaroknak pedig a Debrecen Dixieland Jazz Band fellépése.

 

Magyar együttes eddig még soha sem részesült abban a megtiszteltetésben, hogy az amerikai jazz és blues kiválóságaival együtt főszínpadon lépjen fel a nyolc nap alatt a közel félmillió nézőt vonzó rendezvényen. A meghívásra a 2004. évi Debreceni Jazznapok viszonzásaként került sor, amikor New Orleans városa mutatkozott be a legnagyobb magyarországi jazzfesztiválon.

 

A debreceni együttes 25 órás utazás után, helyi idő szerint éjfélkor érkezett meg francia negyedbeli szállodájába. Reggel hatkor már a helyi televízióállomás egyik magyar munkatársa, Szita Gyula ébresztette őket, hogy a zenekart a WWL-tévéállomáshoz kísérje. A televíziós szerepléshez a magyar tiszteletbeli konzul, dr. Gergátz István segítségének köszönhetően a helybeli magyarok biztosították a nagybőgőt és dobfelszerelést.

 

A WWL-tévéállomás 3 államba sugároz, és a legnézettebb reggeli műsor. A főidőben 7 és 9 óra között a jó akusztikájú stúdióban a magyar vendégek négy számot adtak elő: két hosszabbat és két rövidebbet, A bemutatkozó interjút a bemondó Gyarmathy István klarinétossal készítette. Jó alkalom volt a tévészereplés, hogy felhívják a figyelmet pénteki fellépésük helyére és időpontjára. Aznap a francia negyedben több helyütt felismerték a magyar együttest, sőt este a Preservation Hall jegyárusítója is ismerősen köszöntötte a debrecenieket.

 

A New Orleans-i Jazz és Heritage Fesztiválon az Economy Hall óriás sátrában április 29-én lépett fel a Debreceni Dixieland Band. Zsúfolásig telt sátor, kb. félezer lelkes hallgató várta őket. Délután 4 óra után 10 perc és 5 óra 20 között léptek fel, s már az első számukhoz egyre több és több táncoló jött a színpadhoz.

 

New Orleansban a zenét nem lehet ülve hallgatni, a közönség esernyővel vagy fehér kendővel a kezében boldogan ritmusra körbetáncol. Ez a hagyomány a rezesbandák után felvonuló táncolók seregéből alakult ki, s átment a jazztemetések gyakorlatára. A sor végén a második sor (second line) már nem siratja, hanem megmulatja az élők sorából eltávozottat. Hetente még most is vagy négy jazztemetés van New Orleansban.

 

Az esemény alkalmával az idő kellemes, kissé párás és szellős volt. Aki járt már New Orleansban, az nagyon tudja ezt értékelni. A fellépés meglepetése dr. White volt. Michael White klarinétos a Xavier egyetem professzora az előadás előtt próbált Gyarmati Zoltán szakszofonos együttesével, s az utolsó öt számot fergeteges jókedvben együtt adták elő, fokozva az amúgy is elmondhatatlanul jó hangulatot. A 12 színpad közül kedvencem a dixieland sátor, már több éven keresztül ez a főhadiszállásom, általában jó a hangulat itt, ahová idősek és fiatalok egyaránt jönnek és táncolnak, de ilyen hosszú second line táncolóval és ilyen emelkedett hangulattal még nem találkoztam. Az együttest a szereplés után lelkes hallgatók, Magyarországot kedvelő turisták vagy magyarszármazásúak, CD után érdeklődők fogták közre, és arra kértek, hogy tolmácsoljak nekik. A hangulat nem volt mindennapi, nem szokott a tömeg ennyire lelkesedni egy zenekarért. Az amerikaiak értékelik, ha az európaiak szeretik a zenéjüket, ha egy kicsit is beszélik a nyelvüket. A debreceniek csupa népszerű számot játszottak, bár másképpen mint az itteni együttesek, de lelkesedéssel és szeretetettel, amit a helybeli közönség megérzett és külön értékelt. A produkció végén állva tapsoltak.

 

A Debrecen Dixieland Jazz Band meghódította New Orleanst. A fesztivál nem ad ki díjat a közel, félezer résztvevőnek, de ha adnának, a debreceniek alighanem elnyerték volna a dixielandszínpad közönségdíját.

 

Az együttes május elsején a New Orleans környéki Lafreniere parkban déli 12 órától játszik a Bika Julianna által szervezett hagyományos HUNGARLA tavaszi magyar majálison. A helybeli magyarok biztosítják a hangszereket az együttes számára, és sokan eljönnek az árpádhoni magyar közösségből, valamint a New Orleans-i zeneszeretők közül is.

 

A zenekar vezetője Gyarmati Zoltán szaxofon, további tagok: Nagy Imre trombita, Gyarmathy István klarinét, Kónya Sándor pozán, Erdei Kálmán zongora, Tikász Sándor bendzsó, Gombos Géza bőgő és Pataki Géza dob.