Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene
  Éghymese és költészet
 
HeP | 2005. május 20., 12:00
 
A szlovákiai magyar fiatalemberekből álló Ghymes együttest alig több mint tíz éve hallottam először egy, a BBC által rendezett zártkörű budapesti világzenei hétvégén, ahol a műfaj hazai kiválóságairól készítettek élő hangfelvételt. A számomra akkor még ismeretlen csapat belülről fakadó, őszinte kifejezésmódja azonnal megfogott és előadásuk után meg is beszéltem velük, hogy egyszer Debrecenben is meg kell ezt mutatniuk. Sikerült is elhozni őket a következő évben a Tolerancia Fesztiválra. A nem éppen nagy számú ifjú közönség még meglepetten figyelte a népzenét, historikus énekeket, gyermekdalokat dinamikus, mai hangszereléstől sem idegenkedve előadó csapatot, mely már csak azért is érdekességnek számított, mert a határon túlról jött.
 
Viszont az azóta eltelt idő alatt a velük történtek kész csodának számítanak. Határon túli zenekarként először, az anyaországban élő zenekarokat is megszégyenítő népszerűségre tettek szert, folk alapú, ám egyre egyedibbé váló muzsikájukkal. Persze azt is el kell mondani, hogy a csapat magvát alkotó Szarka testvérek körül az idők során szinte az egész gárda kicserélődött, mi több Tiba Sándor dobos személyében egy debreceni illetőségű muzsikussal is kiegészült. A második, akkoriban még csak Szlovákiában megjelent – növekvő népszerűségük hatására később idehaza is újra kiadott –, Üzenet című lemezüket sorra követték az újabb albumok immár a hazai polcokon is megjelenve. Ezeken megfigyelhető a modernebb hangszerelés, az elektronika fokozatos térnyerése, de mindig alárendelve saját stílusuknak. Hiába, ők is ahhoz a generációhoz tartoznak, amely már a rockzenén nőtt fel. Példának okáért Bakaballada címmel még Földes Lászlóval, azaz Hobóval is készítettek közös lemezt. Az akár táncházba is illő kezdeti hangzás mára teljesen a színpadi produkciókhoz igazodott, hiszen a hazai koncertszínpadok egyik legnépszerűbb előadóivá nőtték ki magukat.
 
Tették mindezt anélkül, hogy behódoltak volna kommersz, hatásvadász eszközöknek. Végig kitartottak a művészi igényességük, elhivatottságuk mellett. Szövegeik irodalmi alkotásokkal vetekednek, zenéjük pedig ehhez igazodva elemi kifejező erővel bír. Az ősi szövegi- és zenei gyökerekből táplálkozva egy olyan mai, egyedi stílust hoztak létre, amelyet a világzene kategóriába szokás ugyan sorolni, de egy jellegzetes, azonnal felismerhető sajátos világ. A magyar zenei világ mellett a keleties dallamok is hatottak rájuk. Ebben szerepet játszhatott a Vents D’est elnevezésű zenei projekt is (a francia Michel Montanaro, a Vujicsics együttes és egy török énekesnő társaságában), amellyel 1996 februárjának utolsó napjaiban a KLTE auditorium maximumában tartott nagysikerű koncerten a debreceni közönség is találkozhatott. Az idők során egyre jobban kiforrott stílusukat a Rege (1998) és a Smaragdváros (2000) című albumaikon sikerült a legmagasabb színvonalra emelniük. Talán nem túlzás megkockáztatnom azt a kijelentést, hogy a Bazsarózsa és a Tánc a hóban című dalaik a magyar zeneirodalom legszebb darabjai között említendőek. Legutóbbi, Héjavarázs (2002) című albumukkal érezhetően nehéz volt felérniük a maguk által magasra helyezett lécet.
 
Legújabb, találó című Éghymese lemezükkel ismét sikerült meglebegtetni ezt a mércét, de egészen másfelől nekifutva. A szinte elérhetetlen magasságokba szárnyalóan szép dallamok helyett – bár itt is így indítanak – inkább a muzsika irodalmias kifejező erejével hatnak a hallgatóra. Már korábbi szerzeményeikben is – különösen a Smaragdváros albumon – jelen volt a mai kor visszásságait, hangulatát archaikus-, népies módon, kissé szürreális költőiséggel kifejező képességük. Ez látszik most jobban kibontakozni új szerzeményeikben. Érdekességként meg lehet említeni, hogy a korábban már említett, délszláv zenét játszó Vujicsics együttes tagja, Borbély Mihály – aki mostanában jazz formációival arat sikert – is közreműködik a lemezen. A zenészek felsorolásából egyébként nehéz megállapítani, hogy közreműködőnek, vagy tagnak kell-e tekintenünk, de valahogy az az érzésem, hogy inkább egy folyton változó zenei projektnek kell lassan tekintenünk a Ghymest is, ahol nem a zenekar összetétele, a zenészek a fontosak, hanem maga az aktuális zenei produkció.
 
(Ghymes: Éghymese, Rock Hard Records, 2004)
 
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó link:
A Ghymes hivatalos honlapja:


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
4.41
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.016412019729614 másodpercig tartott.