Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
Történet és jelenlét
 
Nádas Péter drámáit színre vinni megpróbáló feladat. Ezek a szövegek mindenesetre az általános gyakorlattól eltérő színészvezetést, illetve színészi jelenlétet igényelnek. A Találkozást a Budapesti Kamaraszínház előadásában láthattuk a DESZKÁ-n.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
Irónia képekben
 
Zsigeri nevetéssel indult a DESZKA Fesztivál második napjának színházi programja. A Kamaraszínházban a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulata A jó pálinka itassa magát... című, a jelzet szerint képekben megfogalmazott iróniát hozta el a szemlére.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A boldogság dimenziói
 
Beavató színházi előadásként mutatta be a Csokonai Színház és a Kárpátaljai Magyar Drámai Színház azt a produkciót, amely Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művéből készült. Üdvözlendő az, hogy a Szász Zsolt rendezte darab a fiatalokhoz próbál szólni.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A japán bűvöletében
 
Japánban vendégszerepelt nemrégiben a Debreceni Színjátszó Stúdió. A társulat tagjai az egyik Andersen-mese, A rút kiskacsa feldolgozását adták elő japán nyelven, iskolákban és a toyamai gyermekfesztiválon. A darabot Jámbor József színész fordította.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A tragédia halála
 
Akár izgalmas vállalkozás is lehetett volna a DESZKA második napján a Radnóti Színház produkciója, amelyben Szálinger Balázs három görög tragédiát összefésülő alapanyagából Valló Péter rendező próbált kihozni valamit. Hogy mit, azt nem tudtuk meg.
 

 
   
KULTÚRA
Cellatitok
 
Tovább lépegetve a líra és a dráma mezsgyéjén, a Csokonai Színház Mispál Attila vezette alkotóközössége Tóth Erzsébet költeményeibe merítkezett. A Kőrózsa, betonszív alkotóját az foglalkoztatja: az ember vajon a közösségében, vagy a tulajdon lelkében fogoly?
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A történelem hálószobái
 
Az idei DESZKA Fesztivál egyik (ha nem a…) legizgalmasabb produkciója volt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának bemutatkozása Závada Pál Bethlen című darabjával, ami Móricz Zsigmond regénytrilógiája, az Erdély alapján készült.
 

 
DEOL > Kultúra > Színház és tánc
  Vészfinálé
 
Balogh Tibor | 2005. július 08., 14:25
 
Az 1940-es években az angol kritika a „legszellemesebb” angol vígjátéknak titulálta Noel Coward Vidám kísértet című darabját, mely megszületése óta többször is színre került hazánkban. A debreceni publikum a Nyári Színházi Esték keretében láthatta legutóbb, az Erdélyből származó, városunkban is megfordult színész, Cseke Péter rendezésében. Fellépett Hullan Zsuzsa, Kovács István, Hűvösvölgyi Ildikó, Benkő Péter, Szilvássy Annamária és Kiss Ramóna, valamint a nyári monszun.
 
A Vidám kísértet a korabeli kritika szójátéka szerint, a „legszellemesebb” angol vígjáték. Műfaja a szerző sajátságos meghatározása szerint: valószínűtlen komédia három felvonásban. Újabb tuti. A művet magyarul a Művész Színház játszotta először, 1947-ben, Apáthi Imre rendezésében. A főbb szerepeket Ráday Imre, Tolnay Klári és Sennyei Vera alakította. Színre kerülésének különös története volt. Apáthiék eredetileg egy másik darabbal szenvedtek, ám az előadás sehogyan sem akart összeállni. Értesülvén a gyötrelmekről, a londoni tanulmányúton járó direktor, Várkonyi Zoltán azt táviratozta haza: „a fiókom bal sarkában találtok egy darabot. A szerepeket osszátok ki Tolnayra meg Rádayra, és két hét múlva tartsátok meg a bemutatót”. A Vidám kísértet(ek) óriási siker lett, több mint nyolcvanszor játszották.
 
Új könyvéhez, túlvilági élményeket szeretne gyűjteni a sikeres regényíró, ezért spiritiszta szeánszot rendez. Jelen van a második felesége, egy orvosházaspár és Madam Arcati, a médium. Vacsora után megidézik a szellemet, akiről kiderül: nem más, mint az író Charles első felesége. A kísértet-Elvira jelenlétét csak a férj érzékeli, ezért az élő hitves, az embere tudathasadására gyanakszik. Már éppen kórházba szállíttatná, amikor a Semmi, a kezébe repít egy csokor virágot. Nincs mese, együtt kell élnie azzal a lénnyel, akire holtában is féltékeny volt idáig. Hiába hívja segítségül a médiumot, annak martinis transza hatástalan marad: a kísértet egyelőre nagyon jól érzi magát. Később azonban másra gondol: inkább magával vinné Charlest a túlvilágra, ahol igazán remek a társaság. Meglazítja Charles autója futóművét, mielőtt moziba indulnának. Csakhogy, az asszony elköti a járgányt, értelemszerűen hegynek rohan, hogy immár kísértetként térjen vissza a házba. Komplikált helyzet adódik: két kísértet van, s az egyik közülük, nem Madam Arcati „szellemi” terméke. Lennie kell a közelben valaki más, intézkedőképes médiumnak is. A furcsa viselkedésű szolgálólány!  Madam Arcati nekiveselkedik: hipnotizálja a cselédet, hogy együttes transzban telepítsék vissza az árnyékvilágba a feleségeket. A dolog összejön, és összejön a cselédlány is – a gazdájával. Kart karba fonva indulnak vakációra – napfényes égtájra. A lehető legjobbkor. „Egyed a kalácsodat kisfiam, látod, hogy villámlik, mindjárt esni fog, csomagolunk” – szólott monoton aggodalmassággal a hangjában egy anyuka, a hátam mögött.
 
Ahogyan halad előre a nyári színházi estsorozat, úgy komfortosodik a környezet. A televíziózásban harmonizálódott családok az otthon báját terítik a nézőtérre. Teljességgel kiszolgálja magát, a vacsoraidőben színházba zökkent família. Immár négyféle változatban, két árfekvésben hozzák szájhoz a kürtőskalácsot. Kezdetben környezetkímélő celofán stanicliban adták, most nejlonzacskóban lapul. Ez utóbbi fokozza ugyan az üvegházhatást és a globális felmelegedést, de csendesebb. Az üdítő érkezhet hazulról szatyorban, vagy megvásárolható a büfében. Innen, beszerezhető a csapolt sör, s szabad a tribünre vinni, mert a pohár műanyag, nem tesz kárt a színészben, ha netán szélsőséges elégedetlenséggé fajulna is a családfői vélemény. A műanyaggal adódik ugyan csekélyke gond: ritkarút háttérzajt bír nyújtani, amikor végiggörgeti a tribünsoron a záporelőtti szél.  Anyuka jóslata beteljesedett: a korábban csak meg-megvillanó égbolt, tapintatos lassúsággal, reánk fordította ereszét. A villámfényes csapadék vészfinálét eredményezett, s ekképpen a produkció mérlegnyelve arányba billent: ami az elején baljósan körülményes volt – a végén, rapid és velős csattanóval tetőzött. A jelenlétet megköszönő színészeknek még jutott idejük éppen egy intésre, hogy eridjünk békével, ne veszélyeztessük a bőrünket a vastapssal, de már csurgott is a lé az ingnyakunkba, befelé.
 
A teátrum kiléptetőrendszerének speciálisan szűkre szabott keresztmetszete következtében, lehetőségünk nyílott az élmény helyben való feldolgozására. Eszme az esőben (’talking in the rain’). A bennünk kavargó benyomások sommája: talán nem véletlen, hogy Cseke Péter rendezése elkerülte az Országos Színházi Találkozó válogatójának figyelmét; amint, az is messzemenően korrekt, hogy a Nyári Színházi Esték 2005 válogatóinak keblét a POSZT slágerprodukciói hagyták hidegen. Mindennek megvan a maga helye és a maga ideje. Debrecen nyári műsorválasztéka is színesebb lesz bizonyára, ha felépül a városhoz méltó adottságokkal bíró szabadtéri színpad, s talán Csekének is megsúgja egyszer valaki: minden látszat dacára – a rendezés komoly mesterség. Nincs későn semmi sem…
 
Kapcsolódó cikkeink:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.016240119934082 másodpercig tartott.