Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Kritikák és ismertetések
Filmkritikák és -ismertetések
Lemezkritikák és -ismertetések
 

 
   
KULTÚRA
Mongólia karnyújtásnyira
 
Mi az a bódz és mit jelképez a két hal Mongólia zászlaján? Miért öltöztették fiúruhába a lányokat, s lányruhába a fiúkat a hagyománytisztelő mongolok? A Többkultúrájú Családok Egyesületének februári programján Dzsingisz kán népére vetült fény.
 

 
   
KULTÚRA
Fátyol mögött
 
Az európai nők számára ismeretlen és szokatlan világ tárult a Turmalin Ház látogatói elé azon a rendezvényen, ahol a vendég, Parvaneh Farid ismertette meg a hallgatósággal az iráni nők életét, kiknek múltja, jelene és jövője megannyi fájdalmat rejt magába. 
 

 
   
FILM
Egy kisember nagy utazása
 
Frank Goode (Robert De Niro) nyugdíjas kábelgyári munkás megözvegyül, s mivel a gyerekek önállóan élnek, szerte a hazában, nemigen marad neki más társaság, mint a kiskert dísznövényei és az orvos. Kirk Jones Giuseppe Tornatore ’90-es mozijából indult ki.
 

 
   
KULTÚRA
Fiume – magyar szemmel
 
A Szabad Európa Rádió egyik korábbi munkatársa ajánlotta fel közszemlére a családi ereklyéket. Lakner Lajos múzeumigazgató úgy fogalmazott, hogy a Déri Múzeum szeretné bemutatni a Fiuméhoz kötődő pluralitást a horvát-magyar együttműködés jegyében.
 

 
   
KULTÚRA
Három nap Kazinczy társaságában
 
A nyelvújító Kazinczy Ferenc leszármazottja Svédországból érkezik Debrecenbe, hogy részt vehessen a felmenője emlékének szentelt háromnapos tudományos konferencián. Az egyetemen tartandó tanácskozás érdekes kulturális programokkal egészül ki.
 

 
   
KULTÚRA
„Nyilvános önképzés”
 
Író, költő, publicista, irodalomtörténész, főiskolai docens és elsősorban családapa. Mindennapjairól, munkásságáról, egyszemélyes folyóiratáról, valamint annak különszámáról volt szerencsém beszélgetni egy nagybetűs egyéniséggel, Vitéz Ferenccel.
 

 
   
KÉPZŐMŰVÉSZET
A megváltás szakrális és profán gesztusai
 
Miként gondolkodik a modern ember a bűnökről, a bűnösségről, a megtisztulásról, a halálról és az újjászületésről? A stációkra osztott, dramatikus ívet felrajzoló Messiások című tárlatot Heller Ágnes filozófussal járhattuk végig.
 

 
   
KULTÚRA
Mesterségek dicsérete
 
Ifjú kézművesek munkáiból nyílt országos kiállítás Debrecenben, a Belvárosi Közösségi Házban rendezett VIII. Vándorlegény Konferencián, lehetőséget teremtve a hagyományos kézművességgel foglalkozó fiataloknak a bemutatkozásra és megmérettetésre.
 

 
DEOL > Kultúra
  Amikor az orsók összeverődnek
 
Bacsó Viktória | 2005. augusztus 11., 14:38
 
A népművészet iránt fogékony embereket mindig is lenyűgözte a több évszázados múltra visszatekintő vertcsipke készítés, a cérnákból, fonalakból font darabok nemes egyszerűsége, és rengeteg munkát tükröző aprólékos kidolgozottsága. Az eredetire megtévesztően hasonlító, ám mégiscsak tucatárut előállító huszadik századi tömegtermeléssel azonban még a legügyesebb kezű asszonyok sem tudták fölvenni a versenyt, s a minőséginél egy ideig keresettebb volt az olcsó. A vertcsipke azonban ma újra reneszánszát éli: egyesek értékálló befektetésnek tartják, mások azért vásárolják, mert felfedezik benne a hivalkodásoktól mentes szépet, a művészit, a nemzeti hagyományokban gyökerezőt.
 
Ha azt firtatjuk, hogy hol gyártják a legszebb, legfinomabb és legfényesebb csipkét, egyöntetű a válasz: Brüsszelben. Senki sem tud azonban pontos feleletet adni arra, hogy eredetileg melyik országból származik e nemes kelme. Annyi bizonyos, hogy Flandria, Itália és Németország jó ideig versengett a megtisztelő címért, igazát azonban a mai napig egyik sem tudta kétségbevonhatatlanul bizonyítani. Egyes nézetek szerint készítésének technikája az egyiptomi rafinált rojtcsomózásból fejlődött ki, más vélemények alapján viszont a halászhálók készítése adta az első impulzust a csipkeveréshez. Ez utóbbi elméletet látszik igazolni egy mintatankönyv, amely 1557-ben jelent meg Itáliának éppen azon tengerparti területén, ahol a halászok hálóikat fonták. Ezzel közel egy időben Németországban viszont egy Barbara Uttmann nevű hölgyet emlegettek a vertcsipke feltalálójaként, s egyben a Harz-hegység jótevőjeként, mivel rengeteg bányászfeleséget juttatott ezáltal jövedelmező munkához. Ugyanakkor Flandria bizonyítéka egy monda, mely szerint egy flamand matróz készítette az első „klöpliverőkét” (magyarul orsót) kedvesének, aki egy szövet végfonalait nehezen tudta elkötözgetni, mert azok minduntalan összekuszálódtak. Az orsókra föltekert szálakkal azonban a lány sokkal könnyebben boldogult.
 
A vertcsipkét kezdetben fehérnemű díszítésre használták, illetve ruhadarabok, keszkenők, terítők szegélydíszeként. Miután az 1600-as években a nyakfodor kiment a divatból és a lapos gallérok foglalták el a helyét, a csipke megszűnt csupán szegélydísznek lenni, ettől kezdve ebből készült a teljes gallér és kézelő. Egy időben a nemesség férfi tagjai még vadászatra is csipke kézelőben jártak, sőt cipőjükön is ilyen díszt viseltek, a hölgyek pedig e drága holmiból készült sálakat, keszkenőket vásároltak. A csipkeipar XIV. Lajos uralkodása alatt élte virágkorát. A pompás udvar szerette a dekoratív anyagot, neves rajzolók tanulmányozták készítésének technikáját. Hogy csak a leghíresebbet említsük, Rubens is foglalkozott ilyen mintarajzokkal. A XVII. században a csipkeipar annyira fejlett volt, hogy szinte a festészethez hasonló kifejező művészetté vált. Ebben az időben rengeteg vallásos tárgyú oltár- és asztali terítő készült belőle.
 
Magyarországon az 1500-as évek végén honosodott meg a csipkeverés. Híres központok alakultak ki Gömör megyében, Sóváron, Torockón, Balatonendréden, illetve a bányavárosokban, például Besztercebányán, Körmöcbányán és Selmecbányán. A népi hímzés mintakincsét véve alapul, tulipános, gránátalmás, pávás, szegfűs, szarvasos motívumokat ültettek át erre a technikára. Ezeket a mintákat a mai napig tanulmányozzák és alkalmazzák a hazai csipkeverő asszonyok.
 
Így például a debreceni Nagy Mihályné is, aki nyolc éve foglalkozik a népi mesterséggel. Magdi néni, amikor rokkantnyugdíjas lett, hogy hirtelen nyakába szakadt szabadidejét valamivel kitöltse, beiratkozott a Tímárházban működő Csipkeverő Szakkörbe. Az alapfogásokat még Leantesz Zoltánné, Zsuzsika nénitől tanulta, de a sokat betegeskedő vezető hamarosan átadta helyét egy fiatalabb mesternek. Így Magdi nénit és a közösség többi tagját, most Rab Zsigmondné vezeti rá az újabb fogásokra. Merthogy tanulni, még nyolc év után is van mit. Bár Magdikának már saját tanítványai is vannak, mégis az a véleménye, hogy a sokféle technika miatt ezt a mesterséget egy életen át sem lehet tökéletesen elsajátítani. Budapestre, az Országos Csipkeverő Egyesület foglalkozásaira is azért szeret járni, mert ott mindig hall valami újat, csakúgy, mint a nyaranta különböző helyszíneken tartott országos csipkeverő táborokban. Legutóbb például Miskolcon tanulmányozta a gömöri csipke készítésének technikáját.
 
S ha már a tanulásnál tartunk, akkor azt is fontos megemlíteni, hogy Nagy Mihályné minden év augusztusában jelen van a budapesti Mesterek Vásárán, ahol szakmabeliekkel találkozik és bemutatót tart. Magdi néni ilyenkor örömmel válaszol a bámészkodók kérdésire, ám szerényen elhárítja a rajongó bókokat. – Áh, hol vagyok én a külföldiekhez képest! A finnek például egy-egy szélesebb minta esetén akár négyszáz orsóval is dolgoznak – szokta gyakran mondogatni. Persze titokban érzi, hogy tizennyolc orsót sem tud akárki összehangoltan, fürgén dolgoztatni. Ügyes kezeinél is büszkébb azonban saját tervezésű mintáira, amelyek közül nem egy kapta már meg a hozzáértő zsűri „A” minősítését, amit csak a legkiemelkedőbb munkák nyerhetnek el. Ráadásul ilyenkor nem csupán a kidolgozottság számít, hanem a terv is, amely nem lehet akármilyen. A minták megkomponálásának szigorú szabályai vannak, a különböző stílusok nem keverhetők, az esztétikum mellett fontos a fegyelem és a mértéktartó díszítés.
 
Magdika azt sem titkolja, hogy sikereit részben férjének köszönheti, aki az ő terveit, vázlatait nagy-nagy türelemmel és aprólékossággal rajzolja meg, valamint szükség szerint kicsinyíti vagy nagyítja. Tudniillik minden igényes munka hátterében egy jó rajz áll. Ennek vonalai vezetik a készítő kezeit, ezekbe kell a fonalakat rögzítő gombostűket beleszurkálni. – Minél jobb a rajz, annál élvezetesebb a munka és annál szebb lesz a minta – vallja Magdi néni, aki papír gyanánt vastag tapétát használ, míg gombostűk közül az acélra esküszik, mert az a csipke fixálása közben nem rozsdál, így nem színezi meg az anyagot, ráadásul készítés során ez csillan ki a fonalak közül a legfényesebben. S ha már a csipkeverés kellékeinél tartunk, akkor ismerkedjünk meg a henger alakú verőpárnával is. Ez anyagát tekintve angin, amelyet fűrészporral a lehető legkeményebbre tömnek ki, mérete pedig a tervezett anyagszélességtől függően sokféle lehet. Magdi néni most éppen egy olyan nagy verőpárnát tervez, amelyen akár asztalterítő is készülhet majd.
 
És, hogy mire kellenek az orsók? A fonalakat bizony nagyon nehéz lenne kézzel rakosgatni, tekergetni, egymásra csavargatni. Ám a fa botocskák segítségével a minta villámgyorsan formálódik a hozzáértő kezek fennhatósága alatt. A készítő egyszerre négy orsót tart ujjai között, amelyek segítségével a verés két alapmozdulatra redukálható. Az egyik a csere, amikor a bal kézben tartott pár belső ágát kell kicserélni a jobb kézben lévő pár belső tagjával. A másik a ráhajtás, ilyenkor mindkét kézben lévő pár jobb ágát kell ráhajtani ugyanazon pár bal ágára. Ebből a két alapmozdulatból alakulnak ki az alapverések: a vászon, a rece és az egészverés, variációikból pedig számtalan bonyolult minta létrehozható. Ma már nincsen orsó úgynevezett szoknya nélkül, amely a botocskán átvezetett fonalat védi a kézen lévő esetleges szennyeződésektől, kiküszöbölve ezáltal, hogy a gyönyörű fehér csipke a folyamat végére teljesen elszürküljön. Magdi néni szerint ezt a fajta kézimunkát nem lehet megunni, bár egy hetven centiméter átmérőjű terítő megalkotása például egy fél évig is eltarthat. Ha beteg, vagy fáradt, és ha csak két sort tud csinálni, akkor is leül, hogy kikapcsolódhasson, hogy munkájában feloldódhasson.
 
Hasonlóan jó hatással van rá kéthetente a szakköri légkör is. Viszonylag állandó összetételű csoportjukban szívesen látnak mindenkit, aki a csipkére hozzájuk hasonló odaadással tekint. S hogy minél több fiatal részesülhessen a népi mesterség művelése nyújtotta örömökben, a szakkör vezetője, Rab Zsigmondné irányításával ősszel csipkeverő tanfolyam indul a Kölcsey Művelődési Központ Kálvin téri épületében. S az új tagok, ha jó fülük van erre, talán igazolhatják Magdi néni állítását, mely szerint nincs is szebb dallam az életben, mint az orsók csengése, ráadásul a minták sokféleségét követve ez a dallam mindig más és más.


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.0084049701690674 másodpercig tartott.