DEOL > Kultúra > Színház és tánc
 
Az életösztön és a halálvágy álmai
 
Tóth Dénes | 2005. november 30., 12:37
 
A centenáriumi évadban, 1965. novemberében mutattak be először Wagner-operát a Csokonai Színházban. Mellette még A kékszakállú herceg várát és a Faustot adták – akár az idei szezonban. A különbség csak annyi: akkor a Tannhäusert, most pedig A bolygó hollandit játsszák a német komponistától.
 
„Az egész napomnak, míg ébren vagyok, álomnak kell lennie” – írta Richard Wagner szerelmének, Cosimának 1865-ben. – „Így aztán egész életemet álommá kell alakítanom! Sikerülni is fog, s ha majd sohasem szakítanak ki e világ fölött lebegő álmomból, minden művemet meg fogom írni. Nem szabad a való világot néznem: nem bírom már. De az álomban a valóság elviselhetőnek tetszik – és az álom állapota önmagában is szép, mert álom.” A Liszt Ferenc lányához (Hans von Bülow karmester feleségéhez) írottakat így fejezi be: „És ebben az álomban meg fogjuk alkotni azt, ami a világot álomba ringatja majdan. Mily csodálatos lesz az elmúlás, a halálba merülés ebből az álomból!”
 
Mintha csak a több mint húsz év előtt (1842-ben) befejezett partitúrájából idézte volna föl A bolygó hollandi vezérmotívumát. A hajósét, aki szakadatlan vándorlásra ítéltetett, mint Odüsszeusz, s mint Ahasvérus. Akinek a normális életösztöne épp’ oly erős, mint a kalandozó görögé; s akinek a halálvágya semmivel sem csekélyebb, mint a bolygó zsidóé. A holland fátuma szerint hétévente szállhat partra – megpihenni, hű társra lelni, megváltást találni. Ez az álma.
 
Az ő álmát álmodja Senta, a tisztalelkű norvég lány is. A dajkájától hallott legendát álmodja újra és újra: egyszer eljön hozzá az átok sújtotta, sápadt tengerész, aki nála otthonra, szerelemre, boldogságra lelhet. Mindezt megálmodja a Sentába szerelmes ifjú, a mindettől boldogtalan Erik. S lőn: az álom a fjordokon valósággá válik – majd szertefoszlik. Mert nincs megváltás.
 
A hollandi álma az elragadtatott muzsikusé. A bolygó ember: maga Wagner. A férfi, aki ugyan tízszer hét évet élt, de ebből nyolcszor hetet gyakorlatilag otthontalanul. Hetedhét városon, országokon át vándorolt – keresvén a helyét a Földön és a megváltást a világban. Talán nem véletlen, hogy a müncheni házát „A bárka” néven emlegette; s az sem véletlen, hogy nem egészen két évig lakott benne... A bolygó hollandit is egy utazás inspirálta; 1839 nyarán – Londonba tartva – menekülésszerűen (egyes források szerint hitelezők elől szökve) hagyta el Rigát egy vitorlás hajón, amelyik többször viharba keveredett, majd az északi partokon talált kikötőre. „Ez a tengeri út egy életre emlékezetes marad számomra” – jegyezte föl emlékirataiban Wagner. – „A norvég szorosokban tett út mélyen megragadta képzeletemet. A bolygó hollandi mondája, amelyet a matrózok szájából hallottam, határozott, sajátos alakot öltött bennem, aminőt csak az általam átélt kalandok adhattak neki.”
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó link:
A Csokonai Színház honlapja:

© DEOL - minden jogfenntartva