Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene > Rock
  Tan(k)terv szerint
 
bigtom | 2006. január 03., 13:28
 
Tízegynéhány éve már, hogy a Tan(k)év végének közeledtével Lukács Laci tanító bácsi és társulata amolyan összegző, laza osztályfőnöki órára hívja össze a rock and rollt kedvelő vásott kis lurkókat. A rendezvényen egyáltalán nem ritka, hogy az apró tanítványok szüleik kíséretében jelennek meg, akik néha bizony felkészültebbek csemetéiknél. S bár a szigorú feleltetés elmarad, elég figyelni a szájakat, s láthatjuk, a helyszínen mindenki kívülről fújja Laci bácsi alapigazságokat megfogalmazó sorait.
 
A szomszédos Főnix helyett tavaly december 29-én este a Hódos Imre Rendezvénycsarnokba voltak kénytelenek bezsúfolódni azon szerencsések, akik még jegyhez jutottak. A helyszínre érve próbálom megsaccolni, hányan lehetnek, kívülről még nem látszik a benti helyzet, aztán a folyosókon araszolva az irdatlan tömegben már nyilvánvaló, a Tankcsapda újabb teltházas bulit nyom hazai pályán. Bepillantva a terembe, olyan látvány fogad, ami nem mindennapi, nyolc után a második előzenekar, a Road, szinte dugig telt nézőtér előtt produkálja magát. Nem semmi, más bulikon még ilyenkor keresgélik helyüket a főzenekarra kíváncsi rajongók. Ráadásul ennek a csapatnak a basszusgitárosa viszi az Est Legegyedibb Fazonú Fellépője díjat. Inas, izmos felsőtest, kevés, ám tüskeként meredező haj, kockás nadrág és nemtudommilyen-márkájú hangszer. Mellette zenésztársai konszolidált arcoknak tűnnek. Rövid műsoruk végén némi sikert aratnak a KFT Afrika című dalának metálos interpretálásával.
 
A bemelegítő bandák közül a Superbutt jön ezután. Hardcore elemekkel tűzdelt intenzív, kemény, zúzós gitárokkal dübörgő zenéjüket nagyon nehéz játszani, de sajnos hallgatni is, úgyhogy itt az idő körülnézni odakint egy kicsit. A feladat egyszerűnek tűnik, de majdnem lehetetlen, a ruhatárak, büfék felé hömpölygő tömeg elkapja az embert, forgatja egy darabig, majd kiköpi magából. Aki netán némi üdítőt vételezne, az jó, ha dulakszik, tolakszik, furakszik, mert máshogy soha nem kerül sörre. Ebben egyébként az idősebb, úgynevezett „Ipari Apu” külsejű, nyolcvanas évekből itt rekedt rockerek a legjobbak, ügyesen lavíroznak, hatalmas pocakjukat használják az előttük lévők leszerelésére.
 
Gyors pillantást vetünk a Csapda-relikviákat árusító ideiglenesen felállított szaküzletre, melynek kínálata több mint kielégítő. A legújabb DVD-től kezdve a mókás feliratokkal ellátott pólókig bármit megvásárolhat az, akinek még maradt pénze a belépő kifizetése után.
 
Eközben odabent lassan szedelőzködnek az előzenélők, lehull a fekete lepel, mögüle kivillan a Tankcsapda-logó, s összeszokott technikusi gárda kezd céltudatos sürgés-forgásba. A közönség adrenalin szintje ilyenkor a kritikus szintre emelkedik, fekete pólós, gömbölyödő nimfácskák és serkenő bajszú, mutáló pattanásos fiúk hagyják ott anyut és aput, hogy kicsit előrébb furakodjanak, oda, ahonnan jobban látni a Tan(k)testület illusztris képviselőit.
 
Amikor a nyitó akkordok dördülnek, már minden sínen van, Fejes Tamás vadul püföli a bőröket, Cseresznye tizenkétszer végigszáguldja a színpadot a bevezető riffeket pengetve, Lukács meg beterpeszt a mikrofonállvány elé, arcán ártatlan „mennyienjöttekelmármegint” kifejezéssel és közli az egybegyűltekkel, neki nem kell, hogy az orvos segítsen rajta, mert ő elkezdi, megcsinálja és be is fejezi azt, amit akart. A teremben senki nem kételkedik abban, hogy a dalnok igazat mond.
 
A kezdetben pocsék hangzás is helyrejön a harmadik szám körül, innentől egész korrekt, s a szövegek meglepően jól érthetők. Az első négy lemez dalai dominálnak a műsor elején, a zenekar „metálkorszakát” indító Jönnek a férgekről négy szám is elhangzik. Az amúgy rock and roll-os lazasággal előadott filozofikus Van Ördög, van Isten, a tudatmódosító szerek csöppet sem áldásos hatását boncolgató Hóesés, a fent már említett Voltam már bajban és a lányoknak kedvesen udvarló Kapd be a horgot.
 
Nincs kétség, Lukácsék gyakorlatilag malmozhatnának a színpadon, a tömeg akkor is a tenyerükből enne. Ők azonban nagy kedvvel és elánnal nyomják a négynegyedes lüktetésű rockokat. Nincs itt mellébeszélés, a kislemez-sláger Ez az a ház a közönség aktív közreműködésével hangzik el. „Felcsendül” a legeslegelső demóról a Terrorista vagyok is, amely a maga negyvennyolc másodpercével inkább vicc, semmint egy jól sikerült punkdal. Ma este minden belefér, a padló remeg a lábunk alatt, s minden pillanatban várjuk, hogy a zsúfolt teremben összegyűlt energia egyszer csak a magasba emeli az egész színpadot. Az időnként, teljesen profin, szótagra fellobbanó lángnyelvek majdnem a csarnok tetejét nyaldossák, elismerő morajra késztetve a nézőket, s heves szívdobogást okozva az ügyeletes tűzoltónak. Amikor már nem tudjuk, arcunk az izzadságtól vagy a plafonra lecsapódó, s visszacsöpögő párától nedves, kiszaladunk a büfébe, hogy levegőhöz és innivalóhoz jutva felfrissüljünk csöppet. Pár perc szünet után aztán nyomás vissza a tombolók közé, akik teli torokból üvöltik, hogy: „Miatyánk, ki vagy a mennyekbe’…”
 
A banda játszik, az emberek meg néznek.
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:
A Tankcsapda honlapja:
A Superbutt honlapja:
A Road honlapja:


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
4.76
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.0086419582366943 másodpercig tartott.