Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Filmkritikák és -ismertetések
 

 
   
FILM
Sablonos szinglimese
 
Az erőltetett helyzeteket a Minden kút Rómába vezet című filmben a színészi játék sem kompenzálja. Josh Duhamel (Nick) semmi emlékezetessel nem lepi meg nézőjét, Kristen Bell (Beth) pedig egyetlen szemszögből sem tűnik különleges karakternek.
 

 
   
FILM
Filmklub a Tepsiben
 
Beretvás Gábor fejébe vette, hogy újabb színfolttal gazdagítja a debreceni filmes élet palettáját, filmklubot szervez tehát, amely, saját alkatához illően, legalább annyira szól a társas élet ápolásáról, mint a filmek iránti szenvedélyről.
 

 
   
ZENE
Levéltitkok háborúban, békében
 
Semmi sem ápolja úgy a szépséget, mint a boldogság – mindez valóban érvényes a svéd Lasse Hallström új filmjére. De mielőtt elhinnénk, hogy a mozivászonra csak a jókedv termett, vegyük számba, mitől szenvednek a Kedves John! című filmben.  

 
   
FILM
Soha rosszabb Szemlét!
 
A 2010. február elején zajlott 41. Magyar Filmszemle Arany Orsó nagydíját a debreceni Hajdu Szabolcs nyerte, aki Bibliothéque Pascal című filmjével emellett megkapta a külföldi kritikusok által felajánlott Gene Moskowitz-díjat, a Diákzsűri nagydíját.
 

 
   
FILM
Pszichokatona álküldetésen
 
Paranormális képességekkel rendelkező, az elme erejével harcoló jedik küzdenek egy békésebb világért a Kecskebűvölőkben. A hippi-életérzésből merítő kiképzés egyik legtehetségesebb parafazonjaként George Clooney próbálgatja tudatalattijának erejét.
 

 
   
DVD
Kettős hatás
 
Szinte nincs olyan ember, aki ne vonzódna valamilyen szinte szégyelnivalóan gyermeteg dologhoz: legyen az nosztalgiát ébresztő tárgy, vagy egy hely, melyhez kötődik. Sokan vannak így kultfilmekkel is, melyek egyenesen ellenséges táborokra osztják a Föld lakosságát.
 

 
   
FILM
Nosztalgia-bérlet
 
A „Budapesti tizenkettő” filmjeiből válogatnak újra az Apolló mozi Art termében: filmvetítések, videobemutatók várják a diákokat és a művészfilm kedvelőket a Debreceni Ifjúsági Archív Filmklubban. A környezet ismerős, az árak barátságosak.
 

 
   
FILM
A menny ígérete
 
Szívszorító, látványos és drámai filmet készített az új évezred első évtizedének egyik amerikai bestselleréből a 2001 óta világhírű filmrendező, Peter Jackson. A Komfortos mennyország című regény filmváltozata mindvégig hű az író alapkoncepciójához.
 

 
   
FILM
Betervezetlen hiba
 
Új filmes műfajban próbálta ki magát Antal Nimród, aki a páratlanul sikeres Kontroll után egy horrort rendezett. A heist filmnek mondott Szállítmánynak most nagyobb a tétje, hisz a 25 millió dolláros büdzsé mellé a filmrendező kiváló színészgárdát is kapott.
 

 
DEOL > Kultúra > Film
  Lett egy kályha
 
Erdei Nóra | 2006. február 03., 11:17
 
5 évvel az immár kultfilmként emlegetett első rész után elkészült az Üvegtigris 2., melyben tovább folytatódnak a hat lúzer kalandjai. Bár a hivatalos bemutató előtt körülbelül százezren töltötték le az internetről, vagy szerezték be feketepiacról a film kalózpéldányát, Rudolf Péter alkotása mégis sikeresen debütált a mozikban és az utóbbi 15 év legsikeresebb magyar premierje lett. Az országjáró körútjára január 19-én 37 kópiával induló Üvegtigris 2-t a debreceni díszbemutatóra elkísérte Rudolf Péter főszereplő-rendező-társforgatókönyvíró, valamint a film producerei, Pataki Ági és Kovács Gábor.
 
 
– Az Üvegtigris első része mára kultfilmmé vált, nagyon szeretik a nézők. Ön miben látja ennek okát?
 
Rudolf Péter: Sokat gondolkodtam ezen. Talán azért szeretik ennyire ezt a filmet, mert értelmiségi gőg nélkül, nagy szeretettel beszéltünk bizonyos dolgokról olyan emberekhez, akikhez nem sűrűn szól magyar film. Ez a dolog talán filozófiainak nevezhető része. Hogy ez közben szórakoztató formában történt, Búss Gábor Olivér forgatókönyvíró dialógusainak és a remek színészeknek köszönhető.
 
Pataki Ági: Fontos kiemelni, hogy értelmiségi körökben is értékelik ezt a filmet, használják a film poénjait, azok beépültek az értelmiségi körök társalgásába is. Szerintem az Üvegtigris sikerének az a nyitja, hogy több társadalmi réteget tudott megszólítani. A magyar filmgyártás egyik nagy problémája éppen az, hogy nagyon kevés magyar film éri el azt a célt, hogy szórakoztasson, tömegekhez jusson el, és mégis szóljon valamiről. Nem muszáj az Üvegtigrist feltétlenül így nézni, tehát nem muszáj feltétlenül keresni benne a második meg a harmadik szintet, de akinek szándékában áll, vagy van hozzá füle, szeme, lelke vagy szíve, az megtalálja azt is.
 
Mikor vált egyértelművé, hogy el kell készíteni a folytatást?
 
Rudolf Péter: A mondatot, hogy legyen Üvegtigris 2. Kovács Gábor producer mondta ki. Ha nincs ez a „szelíd erőszak”, a film nem jött volna létre, vagy még mindig írnánk a negyvenhetedik változatot Ottóval, mivel hogy rengeteg verzió készült a forgatókönyvből, rengeteget ötleteltünk rajta. A minap nagyon szépet mondott a filmben Sanyit alakító Horváth Lajos Ottó, hadd idézzem őt: amellett, hogy bennünk miféle szándékok fogalmazódtak meg, a folytatást a közönség hívta életre. Szóval nem egyszerűen kultfilm lett az első rész, hanem szertartásosan kapaszkodnak bele az emberek. Azon kell elgondolkodni, hogy miért van ez így, miért nyúlnak újra meg újra érte az emberek, amikor rossz napjuk van vagy esik az eső. Valami közérzetjavító intézkedéssé vált a film.
 
– Az első rész óta 5 év telt el, a folytatáson ez mégsem érezhető. Szándékos volt, hogy ott folytassák, ott vegyék fel a történet fonalát, ahol az első részben abbamaradt?
 
Rudolf Péter: A második rész forgatókönyvének írása közben sok mindennel próbálkoztunk, jártunk a Pentagonban meg Irakban is. Olivérrel sok-sok oldalt írtunk össze, míg rájöttünk arra az egyszerű igazságra, hogy ha az ember nekifog valaminek, akkor − legalábbis én − nem szeretem az okoskodást. Valami megfogant bennem, az ösztöneim vezettek, de ez ugyanígy volt a színházi rendezéseimnél is. Eddig mázlim volt, mert megengedhettem magamnak, hogy legyen közöm ahhoz, amit csinálok. Egy második résznél az ember a saját tapasztalataiból indul ki, vagyis, hogy sokszor van nyögve nyelés meg izzadságszag. Kénytelen voltam hosszasan agyalni, mert szembekerültem azzal a ténnyel, hogy mégis csak egy második résznek fogok neki, tehát el kellett gondolkodnom bizonyos miérteken. Arra jöttem rá magamban és Olivérrel együtt is, hogy két nagy hibát lehet elkövetni. Az egyik, ha az ember nagyon másmilyen filmet akar csinálni, nagyon eltávolodik a történettől vagy a témától, mert akkor annak a filmnek önálló címet kell adni, az egy másik film lesz. A másik hiba az, ha nagyon ugyanolyat akar, hiszen nem biztos, hogy öt év elteltével ugyanolyan idegi, fizikai állapotban van, ugyanott tart a világ, ugyanott tartanak a színészek. Megmondom őszintén, nagyon szórakoztatnak a kritikák, mert az egyik azt rója fel rossznak, amit a másik jónak. Én azt szerettem volna, hogy az, aki beül megnézni az Üvegtigris 2-t, a nélkül is értse, hogy látta volna az elsőt. Természetesen vannak olyan utalások, amelyeken nyilván nem fog röhögni az, aki nem látta az első részt, de ha ettől kíváncsi lesz, és látni akarja, akkor jól jártunk.
 
A film műfaját tekintve vígjáték, ön mégis úgy fogalmazott egy interjúban, hogy ha összeírná a két film történéseit, semmi közük nem lenne egy vígjátékhoz.
 
Rudolf Péter: A második részben megjelenik például egy hölgy, akivel nekem valami kapcsolatom van/volt, szóval megjelenik ez a hölgy egy másik férfival, nekem pedig lezáródik vele a kapcsolatom. Ez nem egy nagy dráma, hiszen látszik, hogy ez a kapcsolat már nem volt szoros, de az ember azért nem bont pezsgőt ilyen esetben. Vagy van egy másik jelenet, amiben a csacsi véletlenül elhúzza a bodegát, amit én úgy élek meg, mint egy valóságos problémát, vagyis hogy engem hamarosan innen is kipaterolnak. Ha levesszük a történés vígjátéki részét, akkor adott egy ember, akinek van ez a bodegája, meg egy picit lüke haverja, meg négy egészen különös barátja. Ez nem az a kifejezetten vígjátéki helyzet, hanem tulajdonképpen egy dráma. Egy másik példa: ha az ember nem megy el az esküvőjére, pedig szeretne, akkor az dráma, ha nem szeretne, akkor vígjáték. Nekünk sikerült egy olyan helyzetet teremtenünk, hogy szeretne, de nem megy el, ettől a történet mégis vígjáték marad. Állandóan küszködik az ember, egyről a kettőre akar jutni, hülyeségeket csinál, aztán megpróbál röhögni. A film sem komplikáltabb ennél. Röviden: maga a történés drámai, ahogy azt feldolgozzuk, az meg inkább vígjátéki.
 
– A nézők mennyire veszik le ezt a drámai vonalat a vígjáték mögött?
 
Rudolf Péter: Ki mennyire akarja. Akinek az a szándéka, hogy ezt végigröhögi, végig tudja röhögni. A Shakespeare-színművek, illetve az, hogy kiknek írt Shakespeare, nagyon jó példa. Ha csak filozófia lett volna a Shakespeare színművekben, megdobálták volna. Természetesen nem hasonlítom magam Shakespeare-hez, de a logikája ugyanaz. Shakespeare idején két perc alatt lezavarták volna a színpadról az embereket, ha nincs legalább egy vívás-jelenet, ha nincs geggelés, nincsenek a korabeli szóviccek, amiket ma megpróbálnak újrafordítani és megfejteni. Most megint nem magamról beszélek, hanem általában véve a sznobéria ellen tettem egy nyilatkozatot.
 
– A laikus néző egy vígjáték láttán mindig azt gondolja, hogy biztos nagyon jó hangulatban telt a forgatás, rengeteget nevettek. Valójában milyen volt a forgatás?
 
Rudolf Péter: Nagyon sokan hiszik azt, hogy ha az ember csinál egy vígjátékot, akkor azt nyilván vígan csinálja, és hogy ha vígjátékokban játszik, akkor pedig vidám ember. Kabos Gyulát szokták emlegetni, aki egy mélyen depressziós ember volt. Nincs tehát szoros összefüggés a kettő között. Valóban jó hangulatban telt a forgatás, de azért ez egy nagyon kemény meló volt. Reggel 6-kor kimegy az ember a forgatás helyszínére, 10-11 előtt nem kerül ágyba, mert még átnézi a szöveget. Folyamatos feszültég volt az eső miatt is. Járt kint a környéken fan klub-rajongó és elcsodálkozott. Azt hiszem, másképp is nézte utána a filmet. Meg kell, mondjam, összeomlottam volna, ha a Gábor által képviselt bizalom nincs meg körülöttem, ha nem ilyen csapat vesz körül. Többször is előfordult, hogy azt hitték, még megy egy jelenet, pedig már állt a gép, csak a beszélgetéseink ugyanúgy folytatódtak. A film kultfilmmé válásának egyik érdekessége éppen az, ami velünk, színészekkel történt forgatás közben. Az a hat színész, akinek tulajdonképpen köze volt ehhez a filmhez, annyi szépet és jót kapott, hogy azt vettem észre, hogy bár eddig sem voltunk ellenségek, valami pici pluszt mégis kaptunk. Lett egy olyan kályha, amihez mostantól mindig visszasétálhatunk, ha nagyon hűlne a levegő.
 
– A bemutató előtt letölthető volt az internetről a film kalózpéldánya, ennek ellenére teltházzal vetítik a mozik és az utóbbi 15 év legsikeresebb magyar premierje lett az Üvegtigris 2. Mit szóltak az internetes botrányhoz? Befolyásolhatja ez a film jövőjét?
 
Pataki Ági: Én egy pesszimista alkat vagyok. Egész egyszerűen összeomlottam attól a történettől, hogy három héttel a premier előtt nem végleges formában, egy rosszabb verzióban került ki a film, hogy tele van vele a feketepiac. Úgy gondolom, mindenképpen negatívan fogja befolyásolni ez a botrány a film jövőjét. Az indulást nem tudta elrontani, mert várták az emberek, mert szeretik, és sokan azok közül, akik le is töltötték, jelezték, hogy mellettünk vannak és megnézik majd a moziban is, szóval van ennek a történetnek pozitív hozama is. Hogy a végső számokat hogyan fogja befolyásolni, azt elég nehéz megjósolni. A végső nézettséget biztosan negatívan fogja. Amit még valószínűleg tönkre fog tenni, az a DVD-eladás, de mi nem hagyjuk magunkat. Nagyon sok jelenet van még, ami önmagában isteni jelenet, csak egyszerűen idő hiányában nem tudott bekerülni a filmbe.
 
Rudolf Péter: Vissza fogok vágni. Csinálok egy kétórás úgynevezett rendezői változatot. Rendezői változatot egyébként akkor szoktak csinálni, amikor van egy galád producer, aki azt mondja, hogy eddig és ne tovább, de a rendező megrázza magát, és azt mondja, nem, nem, én ezt akkor is meg fogom így csinálni. A mi esetünkben erről nem volt szó. Ettől függetlenül had mondjak mégis valamit. Egy dolog az, hogy ellopja és terjeszti valaki a filmet, egy türelmetlen rajongó, aki nem bírta ki, meg az, hogy én is milyen stikliket csináltam. Ami elkezdett zavarni most az az, hogy milyen állapotok uralkodnak abban az országban, ahol azt mondjuk, hogy ellopták tőlünk ezt az anyagot, utána pedig a legnagyobb nyugalommal írhatnak olyan cikkeket, amelyekben azt sejtetik, hogy ezt tulajdonképpen mi találtuk ki, hogy ez csak egy PR-fogás, hogy simán le lehet hazugozni minket. Ez nem a mi ízlésünk.
 
– Folytatásról lévén szó, egyértelmű a kérdés: lesz Üvegtigris 3.?
 
Pataki Ági: Az első résznél sem gondoltuk, hogy lesz folytatás. Ez az elmúlt öt év eredménye. Tulajdonképpen tényleg a közönség döntötte el, hogy legyen folytatás, most is a közönség fogja. Mi producerek abszolút nyitottak vagyunk, de természetesen csak akkor, ha erre igény van, ha ezt a filmet is ugyanúgy fogják szeretni, mint az elsőt. Csak anyagi megfontolásból biztos, hogy nem fogunk belevágni.
 
Rudolf Péter: A másik kérdés az, hogy most azonnal kell-e folytatás. Nem tudom, esetemben nem felelőtlenség-e a következő filmről beszélni, mert Magyarországon babonás ember ne beszéljen a következő filmről, csak ha már csinálja. Én egyrészt nagyon babonás vagyok, másrészt sok minden mással is foglalkozom. Az Üvegtigris 2. is kiforrta magát. Most még szeretnénk örülni kicsit, örülni annak, ami történt velünk, aztán majd összeülünk és meglátjuk, mi lesz.
 


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.020639896392822 másodpercig tartott.