Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Filmkritikák és -ismertetések
 

 
   
FILM
Sablonos szinglimese
 
Az erőltetett helyzeteket a Minden kút Rómába vezet című filmben a színészi játék sem kompenzálja. Josh Duhamel (Nick) semmi emlékezetessel nem lepi meg nézőjét, Kristen Bell (Beth) pedig egyetlen szemszögből sem tűnik különleges karakternek.
 

 
   
FILM
Filmklub a Tepsiben
 
Beretvás Gábor fejébe vette, hogy újabb színfolttal gazdagítja a debreceni filmes élet palettáját, filmklubot szervez tehát, amely, saját alkatához illően, legalább annyira szól a társas élet ápolásáról, mint a filmek iránti szenvedélyről.
 

 
   
ZENE
Levéltitkok háborúban, békében
 
Semmi sem ápolja úgy a szépséget, mint a boldogság – mindez valóban érvényes a svéd Lasse Hallström új filmjére. De mielőtt elhinnénk, hogy a mozivászonra csak a jókedv termett, vegyük számba, mitől szenvednek a Kedves John! című filmben.  

 
   
FILM
Soha rosszabb Szemlét!
 
A 2010. február elején zajlott 41. Magyar Filmszemle Arany Orsó nagydíját a debreceni Hajdu Szabolcs nyerte, aki Bibliothéque Pascal című filmjével emellett megkapta a külföldi kritikusok által felajánlott Gene Moskowitz-díjat, a Diákzsűri nagydíját.
 

 
   
FILM
Pszichokatona álküldetésen
 
Paranormális képességekkel rendelkező, az elme erejével harcoló jedik küzdenek egy békésebb világért a Kecskebűvölőkben. A hippi-életérzésből merítő kiképzés egyik legtehetségesebb parafazonjaként George Clooney próbálgatja tudatalattijának erejét.
 

 
   
DVD
Kettős hatás
 
Szinte nincs olyan ember, aki ne vonzódna valamilyen szinte szégyelnivalóan gyermeteg dologhoz: legyen az nosztalgiát ébresztő tárgy, vagy egy hely, melyhez kötődik. Sokan vannak így kultfilmekkel is, melyek egyenesen ellenséges táborokra osztják a Föld lakosságát.
 

 
   
FILM
Nosztalgia-bérlet
 
A „Budapesti tizenkettő” filmjeiből válogatnak újra az Apolló mozi Art termében: filmvetítések, videobemutatók várják a diákokat és a művészfilm kedvelőket a Debreceni Ifjúsági Archív Filmklubban. A környezet ismerős, az árak barátságosak.
 

 
   
FILM
A menny ígérete
 
Szívszorító, látványos és drámai filmet készített az új évezred első évtizedének egyik amerikai bestselleréből a 2001 óta világhírű filmrendező, Peter Jackson. A Komfortos mennyország című regény filmváltozata mindvégig hű az író alapkoncepciójához.
 

 
   
FILM
Betervezetlen hiba
 
Új filmes műfajban próbálta ki magát Antal Nimród, aki a páratlanul sikeres Kontroll után egy horrort rendezett. A heist filmnek mondott Szállítmánynak most nagyobb a tétje, hisz a 25 millió dolláros büdzsé mellé a filmrendező kiváló színészgárdát is kapott.
 

 
DEOL > Kultúra > Film
  „Ez Amerika”
 
Erdei Nóra | 2006. február 20., 10:54
 
Az Üvegtigris társrendezőjeként megismert Kapitány Iván új filmje, a Kútfejek lendületes akció-vígjáték egy életunt reklámguru nehéz napjáról, aki a sors fintora folytán túszul esik egy benzinkútrablásnál. A humoros fordulatokkal és őrült helyzetekkel teli mozi igazán színvonalas szereplőgárdát vonultat fel: Gesztesi Károly, Kálloy Molnár Péter, Kaszás Attila, Dörner György, Ulmann Mónika, Selmeczi Roland, Fenyő Iván, stb., akik közül többen is jelen voltak a film debreceni bemutatóján.
 
– Ha jól tudom, a film forgatókönyvét többen írták.
 
Kapitány Iván: Öten. Én voltam az ötletgazda. A könyvet Búss Gábor Olivér írta, akivel együtt dolgoztam az Üvegtigrisben is, de a forgatókönyv megírásában közreműködött Gergely Zoltán és ­­­­­­­­Orosz Dénes is, akik a Színművészeti Egyetem végzős forgatókönyvíró-szakos hallgatói, valamint Seregi László, aki egyben a film operatőre. Alapvetően hárman írták a forgatókönyvet az én ötletemből, de a végső csinosítást együtt, öten végeztük.
 
– Hol és mennyi ideig forgatták a filmet?
 
Kapitány Iván: Összesen három hétig tartott a forgatás, ebből két hetet Polgárdin egy benzinkútnál forgattunk, egy hetet pedig Budapesten műteremben, illetve a Ferihegyi repülőtéren és egyéb külső helyszíneken.
 
– A forgatás során több kamerát is használtak egyszerre. Miért?
 
Kapitány Iván: Négy kamerát használtunk egyszerre, ami Magyarországon filmkészítésnél ritkaság. A szükségből kellett előnyt kovácsolnunk, mivel egy benzinkutat felépíteni hitelesen, jól, megfelelő helyen olyan drága mulatság lett volna, amit ez a produkció nem engedhetett meg magának. Eredeti kúton forgatni viszont csak limitált ideig lehetett, mert nem várhattuk el senkitől, hogy zárva tartson egy benzinkutat miattunk. Tulajdonképpen az idő sarkallt minket arra a megoldásra, hogy több kamera legyen. Ez persze csak úgy tudott működni, hogy a forgatást rengeteg próba előzte meg, hogy ne ott a helyszínen kelljen rögtönöznünk, és hogy ez a négy kamera valóban úgy működjön, hogy az a segítségünkre legyen.
 
– A szerepek színészekre íródtak vagy kész forgatókönyvvel castingoltak?
 
Kapitány Iván: Amikor kitaláltuk az ötletet, rögtön felmerült egy-két színész, például Karcsi is, akire gyakorlatilag ráírtuk a szerepet. Voltak páran, akik sehogy sem akartak a látókörünkbe kerülni, azokra a szerepekre castingoltunk. A casting furcsa dolog, mindenki olyan éllel mondja, mintha arról szólna az egész, hogy kimegyek és megnézem a lovakat a vásáron, pedig nem erről van szó. Ez nem tehetségkutatás és nem lóvásár. Arról szól, hogy a rendező szeretné felfedezni valakiben a figurát, és nem arról, hogy eldöntse, elég tehetséges-e a színész, el tudja-e játszani a szerepet. Azért is castingolok, mert lehet, hogy valaki nagyon tehetséges, nagyon alkalmas a szerepre, de az összes többi emberrel együtt mégsem stimmel valami, nincs harmónia az egészben. Erre szolgál a casting.
 
Gesztesi Károly: A színészek nem szerették ezt régen, de szép lassan elfogadják. Sokáig nem látjuk egymást a szakmában, nem tudjuk, ki hol tart éppen. Lehet, hogy történik egy színésszel valami, amitől olyan érzékeny állapotba kerül, hogy eljut oda, hogy olyan dolgot is el tud játszani, amit korábban nem gondoltunk volna, vagy hízik 20 kilót, vagy éppen fogy. Be kell látni, hogy mivel nagyrészt már nem az állam pénzeli a filmeket, hanem saját pénzből készülnek, vagy össze kell szedni rá a pénzt valahonnan, és azt vissza is kell adni, egyszerűen a rendezőnek is meg kell dolgoznia azért, hogy tutira menjen, hogy meglegyen az a nézőszám, aminél nyereséges a film.
 
Kapitány Iván: Nagyon régóta ismerem szinte valamennyi színészt, aki játszik a filmben, a két fiatal: Holecskó Orsolya és Fenyő Iván kivételével. Mindenkivel jó, baráti a kapcsolatom, mégis odaállítottam egymás mellé a színészeket, hogy lássam, működik a dolog. Akármennyire is misztifikáljuk a filmkészítést vagy nevezzük művészetnek, kell hozzá kémia, kell, hogy legyen köztünk egyfajta bizalom, ami a közös munkához szükséges.
 
Kapitány Iván: Nagyon felemelő érzés látni, amikor a színész egyszer csak már nem Gesztesi Károly, hanem Mehár, akit játszik, vagy amikor a kitalált figura egyszer csak megtelik élettel. Ez egészen döbbenetes pillanat. A castingra Ulmann Mónika a legjobb példa. Mónikát nagyon régóta ismerem, de valószínűleg soha nem jutott volna eszembe Böbe szerepére. A casting cég ajánlotta, hogy nézzük meg.
 
Gesztesi Károly: Selmeczi Roland vagy Kaszás Attila is nagy reveláció. Amit ebben a filmben csinálnak, arra egy ország fog rácsodálkozni. Vagy Kálloy Molnár Peti, akit ismertünk ugyan, de ilyen jellegű főszerepe még nincsen.
 
Kapitány Iván: Clint Eastwood mondta egyszer, hogy a filmrendező munkája egy jó castinggal 80 %-ban elkészült. Én is úgy gondolom, hogy a forgatókönyvvel és a színészekkel alapvetően kész a munka. A színészekkel nyilvánvalóan foglalkozni kell, beszélgetni kell velük a szerepről, instrukciókat kell adni nekik. De nem azért választunk ki egy színészt, mert az illető az a figura, akit el kell játszania, hanem mert színészileg tudja magát kontrollálni. Én azokat a színészeket szeretem, akik mesterségként űzik ezt a szakmát, és nem bolondulnak meg a szemem láttára. Kontrollal bíró emberekkel szeretek együtt dolgozni.
 
– Önt az utóbbi időben jóval több filmben láthattuk, mint korábban. Ez azért van, mert mostanában jobb ajánlatokat kap?
 
Gesztesi Károly: Erre egy végtelen sztereotíp válaszom van: azt mondta nekem Kazimír Károly tanár úr, aki a főiskolán az osztályfőnöm volt, hogy magából negyven fölött lesz színész. Erre azt mondtam, rendben tanár úr, addig még van tizenöt év. Azt gondolom, eljött ez az idő, semmi misztikum nincs körülötte. Százhúsz kiló színhús kell néha egy-két filmbe.
 
- Mi alapján választ a forgatókönyvek, a felkérések között?
 
Gesztesi Károly: Valahogy kifejlődött bennem az a képesség, hogy megérzem, mit vállaljak el. Mindig kivárom az utolsó pillanatot, mire biztossá válik, hogy lesz film, megkérdezem, kik lesznek a partnereim, szóval körbejárom, és megérzem, jó-e vagy sem. Ennél a forgatókönyvnél tényleg éreztem azt, hogy „ez Amerika”. Úgy volt megírva a forgatókönyv, hogy láttam, milyen lesz a kész film. Tulajdonképpen borzalmasan nehéz volt megcsinálni, három hónapig vágták a filmet, mire összeállt, de szinte ugyanazt, vagy még jobbat látok vissza, mint amit beleláttam a forgatókönyvbe.
 
– Egy újabb film készítése előtt mennyire számolnak a közönség ízlésével, igényeivel, a korábbi sikerekkel?
 
- Kapitány Iván: Ha nem tenném, azt jelentené, mintha nem számolnék a tapasztalataimmal. Természetesen számolok velük. Miután nincs két egyforma produkció, minden tanulság nem vihető át egyik produkcióból a másikba. Számomra nagyon fontos, hogy amikor egy könyvet megkapok, vagy egy ötlet az eszembe jut, amit meg kellene íratni, akkor a színészek is rögtön eszembe jutnak.
 
– Bár a filmkészítők nem szeretik a közönségfilm és az alkotói művészfilm közti megkülönböztetést, ön mintha mégis inkább a könnyebben emészthető, közönségbarát filmeket kedvelné. Ez tudatos vagy egyszerűen csak ilyen típusú filmeket szeret készíteni?
 
Kapitány Iván: Szerintem nincs külön közönségfilm és művészfilm, jó film van vagy rossz film, meg szűkebb vagy szélesebb érdeklődésre számot tartó film. A Kútfejek forgatókönyve nagyon jól sikerült. Egy jó vígjátéki forgatókönyv ismérve az, hogy elő lehet adni drámai módon is. Ebből a könyvből egy nagyon kemény drámai filmet is lehetett volna csinálni, a mi szándékunk viszont az volt, hogy vígjáték legyen. Ebben a filmben mindenki nagyon komolyan vette magát, nem volt vicces színjátszás. Spielberg mondta egyszer, hogy ahhoz, hogy megcsinálja a Schindler listáját és odafigyeljenek rá, meg kellett csinálnia a Jurassic parkot, a Cápát, az Indiana Jonest, meg a többit. A vígjáték-készítés az egyik legnehezebb műfaj, borzasztó ritmusérzéket és precizitást kíván mindenkitől, aki dolgozik rajta vagy benne. Nekem most ez jött. Lehet, hogy két film múlva majd valami komoly témáról szeretnék beszélni, mint ahogy szeretnék is.
 
– Akkor tehát nem ragaszkodik kifejezetten a vígjáték műfajához?
 
Kapitány Iván: Nem ragaszkodom hozzá. Van egy filmtervem, már Karcsinak beszéltem róla, ami nem kifejezetten vígjáték. Babonából még nem szeretnék róla beszélni. Tavaly kezdtünk el dolgozni rajta. Van benne egy figura, aki olyan, mint Karcsi, bár nem rá írták szerepet, mert a könyv már korábban megvolt. Ez egy keserédes vígjáték.
 
– Akkor szintén egy közös munka várható?
 
Kapitány Iván, Gesztesi Károly: Reméljük.
 


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.0091829299926758 másodpercig tartott.