Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Filmkritikák és -ismertetések
 

 
   
FILM
Sablonos szinglimese
 
Az erőltetett helyzeteket a Minden kút Rómába vezet című filmben a színészi játék sem kompenzálja. Josh Duhamel (Nick) semmi emlékezetessel nem lepi meg nézőjét, Kristen Bell (Beth) pedig egyetlen szemszögből sem tűnik különleges karakternek.
 

 
   
FILM
Filmklub a Tepsiben
 
Beretvás Gábor fejébe vette, hogy újabb színfolttal gazdagítja a debreceni filmes élet palettáját, filmklubot szervez tehát, amely, saját alkatához illően, legalább annyira szól a társas élet ápolásáról, mint a filmek iránti szenvedélyről.
 

 
   
ZENE
Levéltitkok háborúban, békében
 
Semmi sem ápolja úgy a szépséget, mint a boldogság – mindez valóban érvényes a svéd Lasse Hallström új filmjére. De mielőtt elhinnénk, hogy a mozivászonra csak a jókedv termett, vegyük számba, mitől szenvednek a Kedves John! című filmben.  

 
   
FILM
Soha rosszabb Szemlét!
 
A 2010. február elején zajlott 41. Magyar Filmszemle Arany Orsó nagydíját a debreceni Hajdu Szabolcs nyerte, aki Bibliothéque Pascal című filmjével emellett megkapta a külföldi kritikusok által felajánlott Gene Moskowitz-díjat, a Diákzsűri nagydíját.
 

 
   
FILM
Pszichokatona álküldetésen
 
Paranormális képességekkel rendelkező, az elme erejével harcoló jedik küzdenek egy békésebb világért a Kecskebűvölőkben. A hippi-életérzésből merítő kiképzés egyik legtehetségesebb parafazonjaként George Clooney próbálgatja tudatalattijának erejét.
 

 
   
DVD
Kettős hatás
 
Szinte nincs olyan ember, aki ne vonzódna valamilyen szinte szégyelnivalóan gyermeteg dologhoz: legyen az nosztalgiát ébresztő tárgy, vagy egy hely, melyhez kötődik. Sokan vannak így kultfilmekkel is, melyek egyenesen ellenséges táborokra osztják a Föld lakosságát.
 

 
   
FILM
Nosztalgia-bérlet
 
A „Budapesti tizenkettő” filmjeiből válogatnak újra az Apolló mozi Art termében: filmvetítések, videobemutatók várják a diákokat és a művészfilm kedvelőket a Debreceni Ifjúsági Archív Filmklubban. A környezet ismerős, az árak barátságosak.
 

 
   
FILM
A menny ígérete
 
Szívszorító, látványos és drámai filmet készített az új évezred első évtizedének egyik amerikai bestselleréből a 2001 óta világhírű filmrendező, Peter Jackson. A Komfortos mennyország című regény filmváltozata mindvégig hű az író alapkoncepciójához.
 

 
   
FILM
Betervezetlen hiba
 
Új filmes műfajban próbálta ki magát Antal Nimród, aki a páratlanul sikeres Kontroll után egy horrort rendezett. A heist filmnek mondott Szállítmánynak most nagyobb a tétje, hisz a 25 millió dolláros büdzsé mellé a filmrendező kiváló színészgárdát is kapott.
 

 
DEOL > Kultúra > Film
  Egy variáció a túlélésre
 
Kele Csilla | 2006. március 31., 10:00
 
Az idei Oscar-díjas legjobb dokumentumfilm rendezője és forgatókönyvírója, Luc Jacquet Antarktisz kutató társaival a császárpingvinek életéről készített filmet. Pingvinek vándorlása címmel a hazai mozikba került francia etüd óvatos kísérletet tesz a hagyományos dokumentumfilm reformjára. A filmet közel 13 hónapig, páratlanul nehéz körülmények közt forgatták; összesen 120 órányi képanyagból gazdálkodtak.
 
A francia rendező korábban maga is töltött 12 hónapot a déli sarkvidéken egy francia kutatócsoporttal, mégsem sikerült elszakadnia attól a romantikus tévképzettől, hogy az állatvilág emberi léptékkel megismerhető. Rossz nyelvek szerint, az emberi természet legerősebb ösztöne a fontosság vágya, érezhető is, ahogyan a kimódolt forgatókönyv a sors erői közé férkőzne. A francia-amerikai társprodukcióban készült természetfilm a járatlan utak keresése közben, úgy tűnik, kissé eltévedt, hiszen az állatvilág tömeges vándorlása kérdések sorát vethetné fel azokban, akiket, úgy vélik, megszólított a természet szava.
 
Az Antarktisz jégtábláin és a környező tengereken élő császárpingvineket csaknem egy évszázada fedezték fel a sarkkutatók, az akár több ezer párt is számláló kolóniák az évszakok változásához igazodva vonulnak. Bár a vándormadarak többsége délről repül északi költőterületére, alternatíva híján a császárpingvinek, a röpképes madarakkal szemben, inkább az Antarktisz belseje felé masíroznak. Itt a tavasz kezdetén jéghegyekkel körülzárt, rejtett kis szigeten költenek, majd több hónapnyi éhezés után, elgyötörve ballagnak a tengerhez. A pingvinek, úgy tartják, híresen hűségesek a párválasztásban és az évi egyetlen fióka költésében. Mára tudjuk, hosszas násztánc során választják ki párjukat, az apa mínusz 40 C fokos hidegben is képes a törékeny tojásokat melegen tartani. Amíg társaik nem váltják fel őket, egymáshoz simulva, a sarki szélviharban cövekelve várják párjukat, élelemforrás híján, testük zsírtartalékát élik fel.
 
Jóllehet a pingvinek tudatáról, no meg az elhíresült „állatias” hatodik érzékről alig tudunk valamit, az amerikai ízlésre hajazó filmdráma a minderről mit sem sejtő pingvinek érzéseit taglalja. A sajátos násztánc szépségét, a sarki hidegben összebújó párok mozdulatait a film hosszan pásztázó vagy éppen lassított felvétellel tartja az érzelmek örökkévalóságában. A kilométernyi jégtáblákon hasaló operatőrök, Laurent Chalet és Jerome Maison láthatóan „jól együttműködtek” az embert megszokó siserehaddal, a madarak tömött rendjét pásztázó békaperspektívából, úgy érezzük, a pingvinek közt egyenrangú félként, szabadon bóklászhatunk. A szenvtelenül közömbös, máskor óvatosan, távolról szemléző kameramozgás dicséretére válik, eddig nem látott, egyedi képsorokat kínál az Antarktiszról. Bár a kiváló technikával, jó minőségű felvételekkel dúsított film objektíven próbálja bemutatni a közel húsznapnyi menetelés kegyetlenségét, az érzelgős narráció túl könnyűvé teszi a küzdelem befogadását. Mi tagadás, a líraitól a szentimentalizmus felé torzuló elbeszélés a pingvinek szenvedéstörténetét a korhatár nélküli, könnyen fogyasztható családi drámák szintjére rántja le.
 
A szinte véletlenül felbukkanó agresszívabb jelenetek csak ritkán sejtetik, itt bizony komoly túlélőprogram volna kódolva. A képsuhanások és a bántóan giccsesé csúfított kommentárok a pingvinek vándorlását mesebeli, édes-habos vízióvá növesztik. Emilie Simon és Alex Wurman elektroakusztikus zenéje és a kellemesen tiszta énekhang mégis éteri, lágy tempót ad, a zene, jobb híján, humorral telíti a néhol ellaposodó történetet. A pingvinpárt megszemélyesítő férfi és női narrátor kommentárja szakít némi funkciót a fajfenntartás dicsőségéből, egyedül a forgatókönyv rovására írható az állatokat emberi vonásokkal felruházó, antropomorfizáló baklövés.
 
A császárpingvinek vándorlása helyét keresi a szokványos vonulási mintázatok közt, érezhető némi rendszerhiba az isteni gépezetben. Ám hiába várnánk, hogy a szív balekjaként az ész segítségünkre siet, a film számos evolúciós elméletet tesz kérdőjel közé. Tényleg intelligens a természet? Vajon honnan tudják az állatok, mit kell csinálniuk? Cél, értelem és tervezettség híján, ösztöneiktől vezérelve vonulnak vagy mindez a fennmaradásért küzdők „kiváltsága” egy mára tökéletlen világban?
 
Pingvinek vándorlása (La Marche de l”empereur) – színes, magyarul beszélő francia dokumentumfilm
Rendező: Luc Jacquet
Forgatókönyv: Luc Jacquet, Jordan Roberts
Operatőr: Laurent Chalet, Jérome Maison
Zene: Emilie Simon, Alex Wurman
Narrátor: Morgan Freeman, Kőszegi Ákos, Kubik Anna, Morvai Gábor
Játékidő: 85 perc


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.01543402671814 másodpercig tartott.