|
|
|
|
| |
 SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
Történet és jelenlét
Nádas Péter drámáit színre vinni megpróbáló feladat. Ezek a szövegek mindenesetre az általános gyakorlattól eltérő színészvezetést, illetve színészi jelenlétet igényelnek. A Találkozást a Budapesti Kamaraszínház előadásában láthattuk a DESZKÁ-n. 
|
|
|
| |
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
Irónia képekben
Zsigeri nevetéssel indult a DESZKA Fesztivál második napjának színházi programja. A Kamaraszínházban a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulata A jó pálinka itassa magát... című, a jelzet szerint képekben megfogalmazott iróniát hozta el a szemlére.
|
|
|
| |
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A boldogság dimenziói
Beavató színházi előadásként mutatta be a Csokonai Színház és a Kárpátaljai Magyar Drámai Színház azt a produkciót, amely Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művéből készült. Üdvözlendő az, hogy a Szász Zsolt rendezte darab a fiatalokhoz próbál szólni.
|
|
|
| |
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A japán bűvöletében
Japánban vendégszerepelt nemrégiben a Debreceni Színjátszó Stúdió. A társulat tagjai az egyik Andersen-mese, A rút kiskacsa feldolgozását adták elő japán nyelven, iskolákban és a toyamai gyermekfesztiválon. A darabot Jámbor József színész fordította.
|
|
|
| |
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A tragédia halála
Akár izgalmas vállalkozás is lehetett volna a DESZKA második napján a Radnóti Színház produkciója, amelyben Szálinger Balázs három görög tragédiát összefésülő alapanyagából Valló Péter rendező próbált kihozni valamit. Hogy mit, azt nem tudtuk meg.
|
|
|
| |
KULTÚRA
Cellatitok
Tovább lépegetve a líra és a dráma mezsgyéjén, a Csokonai Színház Mispál Attila vezette alkotóközössége Tóth Erzsébet költeményeibe merítkezett. A Kőrózsa, betonszív alkotóját az foglalkoztatja: az ember vajon a közösségében, vagy a tulajdon lelkében fogoly?
|
|
|
| |
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A történelem hálószobái
Az idei DESZKA Fesztivál egyik (ha nem a…) legizgalmasabb produkciója volt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának bemutatkozása Závada Pál Bethlen című darabjával, ami Móricz Zsigmond regénytrilógiája, az Erdély alapján készült.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
DEOL
> Kultúra > Színház és tánc |
|
| |
Fesztivál a láthatáron
Balogh Tibor | 2006. április 26., 11:06
 Tarka tollforgatósereg dörzsölgette szemeit hajnali tizenegy óra magasságában, az egri Gárdonyi Géza Színház tetőtéri próbatermében: mai magyar szerzők és színházi emberek találkozója vette kezdetét, Egri DESZKA fedőnév alatt. A kötelező reménytelenségérzet derűje bujkált homlokuk redői között, ami közben a saját teljesítményük éves mérlegét hallgatták, ám homogénen felragyogtak, mikor beszivárgott a tuti-hír: a jövő évadtól kezdődően a debreceni Csokonai Színház lesz a házigazdája a hajléktalanságtól fenyegetett Kortárs Magyar Drámafesztiválnak.
A fesztivál jelenlegi szervezője a Drámaírói Kerekasztal, amely 2004-ben jött létre, a magyar drámaírók „érdekvédelmi” szövetségeként. A kerekasztal tagja lehet kérelem alapján minden olyan színpadi szerző, aki magyar nyelven színpadi szerzői tevékenységet folytat, ha bármely művéből vagy műveiből legalább négy hivatásos színházi bemutatója készült. Az egyesület jelenleg huszonnyolc tagot számlál, elnöke Szakonyi Károly. Ügyvivői: Egressy Zoltán, Forgách András, Garaczi László, Háy János, Horváth Péter, Kárpáti Péter, Kiss Csaba, Németh Ákos, Tasnádi István és Thuróczy Katalin.
 Az ügyvivői névsorból kitetszik, hogy a harmincas-negyvenes éveiben járó drámaíró korosztály alkotja a derékhadat, az a nemzedék, amely megérett a sikerességre, ugyanakkor sürgető egzisztenciális érdeke, hogy el is érje azt. Türelmetlenek. Nem ok nélkül, hiszen alig kell a hazai színháztörténetben visszafelé lapozniuk, s „daliás idők” fejezetére bukkannak. Harminc éve egy Kornis Mihály-, Szakonyi Károly-, Sütő András- vagy Csurka István-premier igazi társadalmi eseménynek számított. Ma csendesebbek az ünnepnapok. A kultusztárca jótéteményeként létrejöttek a több mint 50 milliós összköltségvetésű, Katona Józsefről elnevezett alkotói és produkciós pályázatok, amik serkentik mind az írókat, mind a színházakat. Pécs városának anyagi támogatásával, a Magvető Kiadó tizenöt év kihagyás után újra kiadja a Rivalda-antológiát. Ez azért nagy lépés, mert az évad legjobb hét-nyolc kortárs magyar drámáját, az előadások szereposztásait és fényképeit is tartalmazó gyűjtemény igen fontos színházi- és kordokumentum. Tavaly májusban, Sopronban megrendezték a kortárs magyar drámák első fesztiválját és a hozzá kapcsolódó szakmai találkozót, a DESZKÁ-t (Drámaírók és Színházak Kerekasztala), amit amolyan tapogatózó nullszériának szántak, és nem csalódtak: önmagában már azt is jelentős haladásként könyvelhették el, hogy hatvan-hetven író, rendező, színházigazgató megjelent, és három napon át a kortárs magyar drámával foglalkozott.
2006-ra, a helyzet kuszábbá vált. A soproni kezdeményezés – forráshiány miatt – nem volt folytatható, a Bárka Színházban viszont lehetőség nyílott arra, hogy megtartsák – a Magyar Dráma Ünnepéhez kacsolódva – az I. Felolvasószínházi Fesztivált. „Hála az idők változásának, megnőtt a magyar színpadi szövegek ázsiója, félkész és kész darabokat olvasnak föl egyre több helyt, kávéházban, stúdiószínpadon, évad közben és a nyári kánikulában, a POSZT kísérő rendezvényein, vagy csak úgy, művelődési házakban. S úgy tűnik, egyre inkább színre is kerülnek kortárs szerzők művei” – vélekedik Solténszky Tibor dramaturg, akinek közbenjárására, a Magyar Rádió Rádiószínháza nyilvános felvételeket készített az előadásokról. A Színházi Dramaturgok Céhével együttműködve, olyan darabokat válogattak a programba, melyek színre kerülnek a soros évadban; olyan társulatokat hívtak meg a felolvasásra a Bárka Színházba, melyeknél a kortárs szerzőt, komolyan veszik.
 A hátralépés ténye árnyékából érthetjük meg igazán a DESZKA népe egri jókedvét. A referencia jegyében, mintegy „frigyláda” gyanánt állították össze a programot is. Bár komolyan indult az első nap – a Katona József Kuratórium értékelése az idei pályázatról – előadások, nézőszámok mérlege az első fordulóról – a folytatás azonban csupa érdekfeszítő témát kínált mind a szakmai közönség, mind a reménybeli laikus érdeklődők számára. A trágárság a kortárs magyar színpadon (Háy János: A trágárság nyelve – irodalmi példák, környezet). Kiss Csaba: A nemi szerv a színpadon – trágárságtól a nyelvi obszcenitásig, tűréshatárok. Bérczes László: Itt és ott – avagy „trágár” szöveg a papíron és a színpadon (Háy János: A Pityu bácsi fia tapasztalatai Beregszászon és a budapesti Thália Színházban). Hogyan írjunk kortárs német drámát? Mi az eredeti adaptáció, vagyis meddig terjed a fordító szabadsága, s mikor válik önálló művé az, ami fordításnak indult. Ízelítő – Debrecennek. Bízzunk abban, hogy a Drámaírói Kerekasztal és a Csokonai Színház közös akarata elégséges támogatóra talál.
Kapcsolódó linkek:
Kortárs Magyar Drámaírók:
Magyar Rádió Online:
Bárka Színház:
Csokonai Színház:
Magvető Kiadó:
|
|
|
