Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene > Rock
  Reményre ítélve
 
bigtom | 2003. október 22., 09:44
 
Immár három éve, hogy a hajdani P. Box zenekar feltámadt hamvaiból. A régi gárda billentyűse, Cserháti „Pityi” István évek óta Debrecenben él. Nem meglepő hát, hogy az újjászervezéskor fiatal helyi arcokat vett maga mellé. Bodó Tamás dobos, Ferenczi Tibor basszusgitáros, Koroknai „Kori” Árpád énekes és Sándor „Günther” József gitáros nagy kedvvel vetették magukat a közös munkába. Az azóta eltelt idő terméke egy maxi és egy nagylemez, ez utóbbi a Hammer Records gondozásában, „Reményre ítélve” címmel jött ki tavaly. Hamarosan (karácsonykor) DVD-n láthatjuk – riportokkal fűszerezve – a 2002-es Szigeten rögzített koncertjüket. Az anyag érdekessége, hogy „kozmetikázatlan”, tehát mindenféle utólagos rájátszás és stúdiótrükk nélkül mutatja be, mire képes a csapat a színpadon. Korival – aki épp az interjú előtt egy nappal, október 20-án ünnepelte harminchatodik születésnapját – egy kellemes belvárosi helyen beszélgettem.
 
– Hogyan is volt ez az újjáalakulás? Köztudott, hogy te és Günther már szoros kapcsolatban álltatok Pityivel, hiszen ő menedzselte korábbi bandátokat, a Szfinxet.
 
– Először elkezdtünk próbálgatni, nekem voltak ötleteim, melyek a Szfinxben nem működtek igazán. Pityi ajánlotta, hogy csináljak egy szólólemezt. Bodó és Ferenczi a Szfinx utáni Aberra zenekarból érkeztek, Güntherrel hatéves korunk óta együtt nevelkedtünk, kézenfekvő volt hát, hogy ő is részt vesz a munkában. Pityi is beszállt, majd felvetette, mi lenne, ha közösen játszanánk a későbbiekben. Mit szólnánk ahhoz, ha P. Box-ként folytatnánk? Akkor kicsit megdöbbentünk, ez nagy kihívásnak tűnt. Sokat filóztunk, van-e értelme így nyomulni,hiszen a ma divatos zenekarok megszűnése után általában a szólista viszi tovább a nevet. Mivel Pityi ezt korábban jogilag levédette, s amúgy is ő volt a vezető, végül is nem láttuk akadályát a dolognak. Nem utolsósorban bízott abban, hogy képesek vagyunk létrehozni egy olyan nívós produkciót, mellyel méltóak leszünk e név viselésére. Néha még felvetődik, talán szerencsésebb lett volna teljesen új névvel próbálkozni, de tény, hogy a szervezőkkel való tárgyalás során a bejáratott cím sok előnyt jelent. Akik nem ismerik az új P. Boxot, azt hihetik, ez valami hakniszintű „felmelegített leves”, holott ez egy korrektül összerakott, friss produkció. A visszajelzések is ezt igazolják. Mi nem tartozunk azoknak a régi bandáknak a sorába, akik jól bevált sablonokat ismételgetve érvényesülnek, olyan új dalokkal, melyek nem ütik meg a kívánt színvonalat.
 
– Gondolom azért a koncerteken szerepelnek régi, ismert számok.
 
– Persze, ezek kihagyhatatlanok. Eleve szeretjük játszani őket, ez abszolút nem ciki vagy nyűg számunkra. Valamilyen szinten ki kell szolgálnunk a közönségnek azt a részét is, amely a hajdani emlékek miatt jön el megnézni bennünket. Azt már ők döntik el, mennyire tetszenek nekik az új dalok. Tényleg csak a visszajelzésekre tudok hivatkozni, eddig abszolút pozitívan állnak hozzánk. Aki szerette a régi formációt, elfogadja a változásokat is. Mégiscsak 2003-at írunk, a magunk korlátain belül ugyan, de sokkal modernebbnek kell lennünk.
 
– Milyen volt a lemez visszhangja?
 
– Az eladási adatok a szokásos magyar viszonyokat tükrözik, három-négyezer példány fogyott eddig. Azóta is folyamatosan megy el belőle, ez nem az a fajta anyag, amely megjelenik és napokon belül eléri a csúcsot. Szép csendben csipegetik a mai napig. A kiadónk is elégedett. Nyilván szeretnénk többet eladni, de tudjuk, ez, ha megfeszülünk sem lehetséges, illetve ahhoz másképp kellene hozzáállnunk. Amíg a médiában alig sugároznak rockzenét, kivéve pár vidéki rádiót, addig nem is lesz igazán létjogosultsága ennek a műfajnak. Manapság a koncert az egyetlen fórum, ahol megmutathatja magát egy rockzenekar.
 
– Mi van a fellépésekkel, mennyit tudtok játszani?
 
– Mindenképpen kevesebbet, mint szeretnénk. Ezzel kapcsolatban nem feltétlenül egyeznek a vélemények a zenekaron belül, én szívesen elmennék kisebb klubokba is. Pityi ezt nem igazán szereti, ő inkább a nagyszínpados bulik híve, ami érthető, mivel ő egy olyan közegből érkezett, amelyben elő nem fordulhatott, hogy a zsebkendőnyi pódiumra nem fér fel a Hammond orgona. Most az arany középutat próbáljuk megtalálni, a nyári nagyobb fesztiválokon már rendszeresen jelen vagyunk, ősszel-tavasszal pedig még működőképes művházakat látogatunk. Ez havi bontásban két-három alkalmat jelent. Az a baj, hogy még mindig van néhány „kamuhely”, például a legutóbbi szombathelyi koncerten elég kevesen voltak, mivel a helyi szervezők „elfelejtettek” kiplakátozni. Sajnos vannak ilyen kóklerek, innen Debrecenből lehetetlen ellenőrizni az ottani propagandát.
 
– Amikor múlt szombaton hívtalak az interjú miatt, éppen Pesten játszottatok a ... hol is?
 
– A Wigwamban. Az egy viszonylag jól bejáratott hely. Kábé ezerfős, a hangtechnika is elfogadható, s még a színpadon is elférünk. Az emberek is jönnek, most is egy jó koncertet sikerült összehozni.
 
– Milyennek látod, kik járnak most a bulijaitokra, kik kíváncsiak a P. Box-ra?
 
– Nagyon nehéz általánosítani, van, ahol a fiatalabbak vannak többen, van, ahol az öregebbek, akik még valamikor huszonéves korukban ismerték meg a zenekart. Azt lehet észrevenni, hogy a tizenéves rockerek inkább az újabb számok szövegeit fújják, az öregebbek pedig a régiekét. A Wigwamban van már egy visszatérő gárda a régi arcokból. Ha őket nem győztük volna meg, hogy ez egy nézhető produkció, biztosan nem jönnének el újra és újra.
 
– Hogyan születnek a dalok? Diktatúra van, azaz egyvalaki írja őket vagy mindenki beleszól, hozzáteszi a magáét?
 
– Szerencsére teljesen demokratikus viszonyok uralkodnak a csapaton belül. Mindenki hozza a saját dolgait, ami használható, azt kidolgozzuk, ami nem, azt kidobjuk. Günther az, aki a legtöbb ötlettel rukkol elő, gyakran komplett számokat hoz. Az ő dallamvilága eléggé közel áll hozzám, sokszor nincs értelme, hogy belevariáljak, belenyúljak abba, amit megírt. Legfeljebb a szótagszámokon igazítok, de többnyire csak hátra kell dőlnöm, meghallgatni mit énekel és utána visszaénekelni.
 
– A szövegeket főként te jegyzed?
 
– Zömmel, de az előző lemezre Jantyik Zsolt és Pityi is írt. Tulajdonképpen ez is közös munka. Nem is baj, ha Pityi a rutinjával ott áll a dolgok mögött. Kevesebb konkrét ötletet hoz, de hangszerelésben nagyon „ott van”. Szövegeknél voltak vitáink, én is mást akartam, ő is és néha egy-egy szón ment a csörte. Kompromisszumokat kötünk. Egyáltalán nem kívánja ránk erőltetni az akaratát, ne úgy képzeld el, hogy övé a P. Box név és csak az van, amit ő akar.
 
– Manapság egy zenekar sem kerülheti ki az internetet. A ti honlapotokkal ki foglalkozik?
 
– Tamás, a basszusgitáros egy PC-guru. Ez a hobbija, szenvedélye, a nap huszonnégy órájából tizet a neten lóg, ő csinálja a weboldalt. Ezért aztán naprakészek lehetünk, ami azon is múlik, hogy Pityi mikor hajlandó megszellőztetni bizonyos információkat. (Nevet).
 
– Mikor léptek fel legközelebb hazai pályán?
 
– November 14-én lesz egy nagyszabású bulink a Lovardában Deák „Bill” Gyulával közösen. Egy gödöllői csapat, a Treff játszik előzenekarként. A koncert hanganyagát rögzítjük majd. Ha addig sikerül befejeznem egy-két új szám szövegét, akkor már a várhatóan jövő márciusban megjelenő új anyagból is nyújtunk némi ízelítőt a közönségnek.
Ezzel kapcsolatban azt mondhatom, míg az első lemeznél „kóstolgattuk” egymást, próbálgattuk, milyen stílust mondhatunk igazán magunkénak, a következő sokkal egységesebb lesz mind dallamvilágát, mind tematikáját tekintve.
 


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
4.78
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.029675006866455 másodpercig tartott.