Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene > Rock
  Ízletes és bőséges Chili-főzet
 
Héty Péter | 2006. július 07., 17:54
 
Nehéz helyzetben van az ember, amikor egy albumot néhány mondatban kell bemutatnia, pláne ha ez egy dupla cd, bőséges, kétórányi hanganyaggal. A Red Hot Chili Peppers legénységét az előző lemeze óta (By the Way, 2002) eltelt csendeskés időszakban úgy megszállta az ihlet, hogy nem csak legjobb formájukat, de úgy tűnik a legtermékenyebb korszakukat is ünnepelhetjük az új korong megjelenésével.
 
Az alkotással töltött rövid idő alatt – három év szünet után három hónapot töltöttek stúdióban – állítólag 38 kis remekművet hoztak össze. Ezekből az új számokból válogattak kétszer 14-et a Stadium Arcadium című dupla albumra. Az egyik korong a Jupiter, a másik a Mars gyűjtő címet kapta, és valóban: a bölcsesség, a zenei tapasztalat, valamint a harcias, fiatalos lendület egyaránt jellemzi a teljes anyagot. A negyed évszázados csapat az immár fél évszázados pop-rock műfajnak szinte az egészét magához ölelte, beszippantotta. Ez osztatlanul átsugározza az egész anyagot, érezhetően a vérükben van minden. Retro-hippi, funk-rap, pszichedelikus, progresszív, sláger-punk-rock, tánczene. Ritkán esett meg az a műfaj történetében, hogy egy ilyen hosszúságú anyag egyszer se üljön le, végig élvezetes tudjon maradni, egyszerű, de igényes zenékkel, slágerekkel fűszerezve, ráadásul hagyományos időtartamú kompozíciókkal.
 
Fussunk végig ezeken a kis pop-rock gyöngyszemeken. A Jupiter korong igen egyszerű ritmusképlettel indul, némi grunge fűszerezéssel, de a gitár rendesen beleharap a ’70-es évek pszichedelikus rockjába is, a Dani California igazi rock-sláger, kiváló indítás. Játékosan ritmusos, enyhén reppelős a Snow, amelyben a kemény gitárrészre harmóniumos-fuvolás dallamok válaszolnak. Funky-rap hangulatban hallhatunk egy dalt Charlie-ról, kevéske Prince áthallással. Balladisztikusan indul a címadó Stadium Arcadium szép, egyszerű, enyhén melankolikus betétekkel, dallamokkal, egy kellemesen elszállós szólós középpel, dob nélküli záró résszel. Egy pillanatra Chubby Chekker korai rock and roll indításának hihetnénk a következő funky-rock nótát (Hump the bump), kiváló basszus futamokkal, közepén ütőhangszeres parti hangulattal. Hendrixes hangszerelésű, de igazi RHCP-es, pattogó, „fél reppes” énekkel szólal meg a She’s Only 18, klasszikus rock gitár szólóval. Akusztikus gitáros, folkos a Slow Cheetah, a végén enyhe keményítéssel az Eagles klasszikus korszakát is megközelíti. Pörgős, lendületes, bravúros hangszerkezelést produkáló progresszív rock nóta a Torture Me, egy kis csendesüléssel, szólókkal, a többi dalhoz hasonlóan kidolgozott, több szólamú vokállal. Beat-es, pengetős és olykor a kései, pszichedelikus Beatles-re is emlékeztető a Strip My Mind, ami a hatvanas évek végének legnemesebb zenei hagyományát idézi. Akár a U2-t, a korai Simple Minds-ot is idézhetné az Especially In Michigan, ha nem lennének meg a jellegzetes RHCP jegyei. Ismét funky, erőteljes basszusgitár ritmus-vezetéssel, minden tagot megmozgat a pattogós Warlocks. A rockos dobritmust egy vibráló, hömpölygő, diszkós hangulatú basszus futam kíséri a C’mon Girl, kemény refrénnel, de megint csak a diszkó klasszikus világába mutató középrésszel, majd szólókba és kacajba fullad a nóta. A Wet Sand klasszikus mai, átlag amerikai hangulatú rock nóta RHCP módra. Ennek keményebben pontozott ritmusú, lötyögősebb, de melankolikusabb hangulatú továbbvitele a záró Hey.
 
Egy nagy levegővétel és lemezcsere után folytassuk a Mars koronggal. A Desecration Smile szép, nyugodt indítását a pörgős, funk-rockos Tell Me Baby, az album másodszámú slágere követi. Erre ismét egy nyugisabb nóta következik Hard to Concentrate címmel, amit akár tölteléknek is nevezhetnénk, de annál azért jobb. A 21st Century ahogyan a címe is mutatja, visszahoz a mába, a RHCP aktuális, pörgős fúziós pop-rockjába, táncosan, éneklősen. She Looks to Me – átlag, enyhén alternatív rock nóta, mely az egyszerűen hangszerelt kezdésből fokozottan bomlik ki egy összetett hangzásig. Kemény rock dal következik, idézve a Led Zepp fénykorát is, a Readymade valóban azonnali készséget árul el, bár egy képzőművészeti irányzat neve is. Sokkal művésziesebben indul viszont az If, mely rövid, de igen szép. A pihenő után szintén alternatív rockos a Make You Feel Better, mely akár ars poetica is lehetne.

Az Animal Bar ismét basszus harmóniáival domborít, de szépsége mellett kellően kemény, az ének időnként az Aerosmith-t idézi. A So Much I nem nagyon üt el az előző szám végkicsengésétől, bár jóval feszesebb, felépítettsége és refrénje találóbb. Táncos gitár ritmussal indul a Storm in a Teacup és reppes hangulatával nem is hagy mozdulatlanul senkit. A zúzós zárást követően a We Believe hitvallása cizelláltan vibráló. A Turn It Again már jóval egyértelműebben koppintja oda a páratlan ritmusokat is és a hangzás is egyszerűbb, refrénjeiben és a végkifejletben ismét a Hendrixes pszichedelia világát idézi. A Death of a Martian igyekezett méltóan himnikus zárássá válni nyugodt emelkedettségével, s a végén egy nagy ráolvasás-szerű prédikációval.
 
Az egész anyagot végig kíséri és uralja a dob-gitár-basszus kiváló, trió felállású együttműködése, szépen fűszerezve olykor egyéb hangszerekkel és az ének is remekül kimunkált, hol önmagában dinamikus, vagy dallamos, hol többszólamú vokálos. Egy lemezzel kapcsolatban már leírtam néhány hete, de alig telt el még az év fele és ismét csak azt mondhatom, hogy az év egyik legjelentősebb pop albumával van dolgunk, bár ezek után ki tudja, hogy mi jöhet még. Úgy tűnik, hogy valami van a levegőben manapság, amiből meríteni lehet. A RHCP pedig nagykanállal merített, majd elénk tette, amit főzött belőle. Ízletes és bőséges, csakis jó étvágyat kívánhatunk hozzá mindenkinek. A színvonalas rock kedvelőinek minden bizonnyal egy ilyen új albumra fájt már a foga, már jó ideje.
 
(Red Hot Chili Peppers: Stadium Arcadium, Warner, 2006)
 
A dalok listája:
 
Disc: 1
      
1. Dani California 
2. Snow (Hey Oh) 
3. Charlie 
4. Stadium Arcadium 
5. Hump De Bump 
6. She’s Only 18 
7. Slow Cheetah 
8. Torture Me 
9. Strip My Mind 
10. Especially In Michigan 
11. Warlocks 
12. C’mon Girl 
13. Wet Sand  
14. Hey   
 
Disc: 2      
1. Desecration Smile 
2. Tell Me Baby 
3. Hard to Concentrate 
4. 21st Century 
5. She Looks To Me 
6. Readymade 
7. If 
8. Make You Feel Better 
9. Animal Bar 
10. So Much I
11. Storm In A Teacup 
12. We Believe 
13. Turn It Again 
14. Death of a Martian
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:
Az RHCP hivatalos honlapja:
Red Hot Chili Peppers – Wikipedia:
 


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
4.53
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.036190986633301 másodpercig tartott.