A hatvanas évek hősei a rettenthetetlen beatzenészek voltak, a hetvenes évek a virgázó gitárosok korszaka volt, a nyolcvanas években a szintipop üdvöskéi taroltak, míg a kilencvenes évektől fokozatosan összekavarodott minden. Mára a popzenei kultúra fontos figurái a DJ-k, akik szünetkitöltő másodhegedűsökből fő műsorszámmá nőtték ki magukat. A debreceni tánczenei szcéna egyik közkedvelt lemezpörgetője Szilágyi István, ismertebb nevén Senor Grabowsky mesélt nekünk indulásáról, elképzeléseiről, zenei irányultságáról és terveiről.
– Minden zenével foglalkozó embernek – legyen zenész vagy DJ – van valami alapvető zenei élménye. Te emlékszel, mi volt a „zenei eszmélésed?”
– Senor Grabowsky: Persze. Tíz éves lehettem… Az unokatestvérem break táncos volt, s nekem nagyon megtetszett, amit csinált. Ő volt a négy-öt évvel idősebb nagyfiú, s én megszerettem azokat, amiket hallgatott. Utólag tudom, hogy ezek Grandmaster Flash, Kraftwerk meg hasonlók voltak. Ezekkel kezdtem, de ezeken kívül nagyon tetszett a Volt egyszer egy vadnyugat és a Jó, a rossz és a csúf zenéje. Most már, hogy felnőttem még mindig meghatározók ezek a dolgok, úgymond visszataláltam ezekhez a zenékhez.
– Általában bármerre is kalandozol, előbb-utóbb csak előbújnak a gyökerek.
– Igen. Később jöttek a nyolcvanas években menő popslágerek. A Duran Duran, az A-ha, a Depeche Mode. Még versenyeztünk is, melyik jobb, a Duran vagy a Depeche… Tele volt a falam D.M. képekkel. A Bros is nagy kedvencem volt, még órát is kötöttem a cipőmre, ahogy ők. Egy osztálytársammal szerettünk ilyeneket, a többiek rockerek voltak és kötekedtek velünk.
– Próbálkoztál – sok kortársadhoz hasonlóan – zenéléssel?
– Nem, nem, csak a lemezlovassággal.
– Hogy lesz valaki DJ, egészen pontosan, te hogyan álltál rá erre a dologra?
– Úgy, hogy később olyan rockzenéket hallgattam, amelyekbe már belecsúszott némi elektronika. Lejárogattunk az egykori Sav-Bázis partikra, de igazán jó zenékre nem találtam, legfeljebb Zsupi rakosgatott fel érdekes dolgokat. Egyszer a Sziget Fesztiválon meséltek nekem Tituszról, miszerint ő milyen jó… Ott voltunk, valaki játszott, nem is tetszett, egyszer csak megváltozott a zene, felkaptam a fejem, ez nagyon jó! Bementem táncolni és azt vettem észre, hogy mezítláb táncolok két órája és egyre jobb és jobb zenéket hallok. Hazajöttem és utána jártam, mik voltak ezek a számok, aztán két hónappal később már mindent tudtam. Ez kilencvenhétben történt, s akkor rájöttem, én is ezt akarom csinálni és elkezdtem lemezeket gyűjteni.
– Egyből Grabowsky lett a „művészneved”?
– Nem, ez akkor jön, amikor először közönség előtt zenélsz. Úgy hét évvel ezelőtt beugrottam Moncsi nevű DJ barátommal egy hajdúböszörményi helyre játszani, s akkor a plakátra kellett valami név. Legyen az, hogy Enzo… Így írtak ki, be is mondtak a helyi rádióban, persze senki sem tudta, hogy ez én vagyok. Úgy hangzott, mintha valami nagyon menő DJ lenne. Amikor 2000-ben hívtak az Unicum-ba, a tulaj egyik kedvenc rajzfilmjéből, a Macskafogóból kaptuk ki Grabowsky nevét. Senor azért lettem, mert Pesten is van egy ilyen néven játszó DJ, s állandóan összekevertek vele.
– Mi fogott meg először az elektronikus zenében?
– A bigbeat volt az, ami engem a rockzenéből átlendített. Elkezdtem bulira járni, megkerestem Zsupit, kérdezte, mit akarok játszani, mondtam break-beatet, bigbeatet. Pénzt gyűjtöttem, lemezjátszót vettem, közben veszegettem lemezeket, mire odajutottam, hogy közönség elé kerültem, már rákattantam a house-ra.
– Mennyire belterjes ez a dolog, ki tudsz törni Debrecenen kívülre?
– Hívogatnak játszani vidékre, alkalmanként Pestre is. Van egy bizonyos kör, amelyet érdekel az én különleges lemez-állományom. Olyasmit játszom, amit az országban nem túl sokan. Néha a Tilos Rádióban is felbukkanok a Diszkóvágás című műsorban.
–Egy időben szinte összeforrt a neved a már többször említett Zsupival.
– Igen, még össze is kevertek bennünket, pedig nem is hasonlítunk egymásra. Ő kiment Londonba, most már nem játszunk együtt. Volt egy időszak, amikor én is gyűjtöttem nu-jazz és down-tempo lemezeket, ezekkel kapcsolatban is érintkeztünk.
– Ha két gitáros találkozik, öt percen belül arról kezdenek beszélgetni, ki milyen gitárhúrt használ, a dobosok a dobverőik méreteiről társalognak. Miről folyik a szó, ha két DJ fut össze?
– Fél napot, mit fél napot, egy hetet át bírunk beszélgetni a friss zenékről. Milyen lemezek jelentek meg, hol lehet ezekhez hozzájutni, mi a helyzet a parti-kultúrán belül. Hova járnak, hova nem járnak az emberek – megbeszéljük az ilyen dolgokat. A legtöbb barátom, ismerősöm úgy ismertem meg, hogy valamilyen módon mindannyian kapcsolódtunk a zenéhez.
– Nem érzed néha, hogy egyre nehezebb lépést tartani a dolgokkal? Nagyon felgyorsultak az események, hetente jelennek meg újabbnál újabb felvételek, vajon lehet ezt követni?
– Ha minden új zenét követni akarna az ember, akkor nyilván bele lehetne zavarodni. Szellemileg bírom követni azt, ami érdekel, csak anyagilag nem. Nézem az interneten a megjelenéseket, ami engem izgat – diszkó, funk újdonságok –, az úgy heti tíz maxi. Ebből öt biztosan tetszik, azt felírom és most is több oldalra rúgó listám van olyan anyagokból, amelyeket valamikor majd szeretnék megvenni. Most már ritkán megyek fel pesti boltokba, van, akivel csereberélünk és Zsupi Londonból hoz egy csomó újdonságot, a régi zenéket pedig egy helyi sráctól szerzem be.
– Mit preferálsz, milyen stílusokban kalandozol szívesen mostanában?
– Elsősorban funkot játszom. Nekem nagyon fontos a dögös basszus, gyűjtöm a hetvenes-nyolcvanas évek diszkóját. Ez a Prince vagy a George Clinton-féle Parliament által fémjelzett vonal. Diszkóból szinte minden jöhet… Ha odafigyelünk, akár minden magyar előadónak van legalább egy jó száma. Gyűjtöm még a nyolcvanöt előtti hip-hop zenéket, a korai elektro-diszkókat. Szeretem az easy-listeninget is az ötvenes-hatvanas-hetvenes évekből, bár azt nem gyűjtögetem akkora elánnal. Beszerzek nagyon elszállt, pszichedelikus muzsikákat is, ezeket ritkán játszom, talán évente egyszer, a Vekeri-tó Fesztiválon az „altató” sátorban. A modern stílusok közül a house-t szeretem nagyon. Azt veszem észre, hogy régebben volt olyan este, mikor szinte kifütyültek, most pedig imádják, ha felrakom például a Beverly Hills-i zsaru zenéjét. Vannak emberek, akik „megőrülnek” a filmzenékre. Mostani helyemen, az Unplugged-ban kaptam is kritikákat, hogy néha túlságosan elmegyek régi irányba, sokat „retrózok”. Erre csak azt tudom mondani, hogy ha beindul a buli, látom, hogy szétkapják a házat, akkor elkap a gépszíj és elkezdek játszani. Én is élvezem, ha táncolnak. Kinőttem már abból, hogy kínlódjak, volt olyan időszak, amikor csak vállveregetést kaptam, mostanában azért egyre többen táncolnak a bulijaimon.
– Alkalmanként többórás szetteket nyomhatsz…
– Volt olyan, hogy este héttől reggel négyig játszottam.
– Hogy lehet ezt egyforma intenzitással, odafigyeléssel végigcsinálni?
– Ha vannak emberek, akkor előre visz a hangulat. Volt olyan este, amikor alig voltak, akkor három óra alatt iszonyúan elfáradtam. Üres teremnél nem érzi az ember, hogy tétje van a dolognak. Az első Unplugged-os bulinál, nagy tömeg volt, s a szervezők állítottak le hajnal négykor. Egy jó bulinál elfelejtkezel a fizikai fáradtságról. Amikor valamit élvezetből csinálsz, azt bírod, ellentétben azzal, ha valamit rád kényszerítenek.
– Mi a véleményed arról, hogy csak vizsgával rendelkező zenészek, lemezlovasok léphessenek fel klubokban?
– Nekem van vizsgám. Ez kellett ahhoz, hogy itt, a mostani helyemen játszhassak. Leraktam a vizsgát, amit egyébként teljesen feleslegesnek tartok. Az egész nagyon vicces volt, vicces emberekkel. Voltak ott kis fiatal – mondhatnánk vidéki, bár ez kissé degradáló – srácok, akikkel el lehet hitetni, hogy ettől lesznek sztár DJ-k. Szirmai László, az OSZK igazgatója jelentett ki valami olyasmit, hogy az emberek, akik bemennek egy zenés szórakozóhelyre, nem hivatottak arra, hogy eldöntsék jó-e vagy sem, amit hallanak. Ezért garancia kell, hogy az ott fellépő, papírral rendelkező egyén csak igényes dolgot fog nyújtani nekik. Szerintem ezen a kijelentésen az összes intelligens ember nevet… Ráadásul tudjuk, milyen igénytelen a popkultúra Magyarországon…
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó linkek:
Tilos Rádió:
Tilos Rádió – Wikipedia:
Vekeri-tó Fesztivál:
Unplugged Club:
OSZK szakvizsgák:
