Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KÉPZŐMŰVÉSZET
Tiltott gyümölcs
 
A lengyelországi kommunista elnyomás idején készült pimasz, merész és provokatív kompozíciók inspirációiról tájékozódhattunk a Banánköztársaság című kiállítás zárórendezvényén. A Modemben a tárlat lengyel kurátora, Jolanta Ciesielska volt a „kalauz”.
 

 
   
TÁRLAT
Mértan mindenkinek
 
Kitörések, angyal-témák, feszülő ékek és síképítmények: Aknay János szereti sajátos optikán át tanulmányozni a teret. Az érzelmek tipikus színeket, éles kontrasztokat kevernek a palettán egyedire. Az expresszív képeknek január 30-a óta a Modem ad otthont.
 

 
   
TÁRLAT
„Mostan színes tintákról álmodom”
 
Jubileumi kiállítás nyílt a Déri Múzeumban Válogatás az Ötvöszománc Szimpózium alkotásaiból címmel. A tárlaton a Kós Károly Művészeti Szakképző Iskola elmúlt tíz évének legkülönlegesebb műveiből látható összeállítás 2009. december 15-ig.
 

 
   
TÁRLAT
Merész lengyelek
 
Groteszk kompozíciók, provokatív és merész alkotások, szándékosan anti-esztétikus képek láthatók harminc lengyel alkotótól a Modem legújabb, Banánköztársaság című kiállításán, mely a nyolcvanas évek lengyel expresszív művészetét mutatja be.
 

 
   
TÁRLAT
„Az azonosulás festője”
 
A főiskola után élete egyik legnagyobb dilemmája előtt állt: maradjon Budapesten, vagy hazatérjen Hajdúböszörménybe. Ő az utóbbit választotta. Halálának tizedik évfordulóján Maghy Zoltán munkásságára egy újonnan nyílt galéria emlékezteti az érdeklődőket.
 

 
   
TÁRLAT
Debrecen – ahogy Szipál Márton látja
 
A világhírű fotóművész, Szipál Márton legújabb alkotásaiból nyílt kiállítás január 20-án a Kölcsey Központ Bényi Árpád-kiállítótermében. A kiállítási szezonnyitó rendezvényen debreceni díszpolgárok portréit láthatjuk elsősorban.
 

 
   
TÁRLAT
Országjárás
 
A Hajdú-Bihar megyei nem hivatásos képzőművészek munkáját is bemutató, Utazó Esszencia 2009–2010 című vándorkiállítás célja, hogy megismertesse a látogatókat azzal a sokszínű gondolat- és érzésvilággal, amely az amatőr művészeket és alkotásaikat jellemzi. 
 

 
DEOL > Kultúra > Képzőművészet
  Oltár egy majdani katedrálishoz
 
Dombrovszky Ádám | 2003. október 22.
 
Október 23. tiszteletére csütörtökön 11 órakor avatják Melocco Miklós szobrát a Debreceni Egyetem régi épülete és az egykori egyetemi templom közötti kis téren. Az emlékmű felállításának idején az alkotó már az utolsó simításokat végezte, amikor rövid interjút kértem tőle.
 
– Az Ön Ady-szobrától jövök, még ma is felkavar a látványa – kezdem beszélgetésünket. – Ha jól emlékszem, a költő születésének századik évfordulóján avatták. Van még más Melocco-szobor Debrecenben?
 
– Nem, a most átadandón kívül csak ez az Ady-szobor van – válaszolta. – Ahogy tudom, mindig kitépkedik a borostyánt mellőle. Pedig ott szüksége van virágra.
 
– Négy Ady-szobráról is tudok.
 
– Adyt kívül-belül nagyon szeretem. Olyan szép, mint a versei. Különösen a halotti maszkja. Ez a debreceni szobor is azt mutatja, amint épp a halotti maszkját nézi. Azt szerettem benne különösen, hogy a közhelyeknek sosem felelt meg.
 
– Mit gondol: a lanyhuló diktatúra idején miért lehetett akkora „keletjük” az Ady-szobroknak?
 
– Shakespeare-től idézem: mit nem mond az ember, nem tudva, hogy mit mond. Ennyi: nem tudták, hogy mit mondanak.
 
– Melocco Miklós is ennek köszönhette, hogy voltak megrendelései?
 
– Pontosan. Az állam, amely „személyként” működött, egyben sznob is volt. Tetszett neki: nálunk Magyarországon – úgymond – akkora szabadság van, hogy olyan szobrokat is fel szabad állítani, amelyek vitathatók. Nem tudták pontosan, hogy mit mondanak, de akkor is ezt mondták. Így éltünk mi Brezsnyev korában.
 
– Menjünk vissza néhány évtizedet. 1956-ban ön 21 éves volt.
 
– Ideális életkor a forradalomra. Ráadásul Pesten voltam egyetemista. Leginkább a szabadságharc hangulatára emlékszem. Meg arra, hogy akkor mindig többes szám első személyben gondolkodtunk. Mindannyian éreztünk egyvalamit. Úgyhogy ezt az emléket nem szívesen cserélném el.
 
– Mennyi van azokból az emlékekből ebben a szoborban?
 
– 1956-ból én katedrálist építenék. Egyelőre csak az oltárait készítem: egyet Szegeden, most itt a másodikat. De katedrálist akarnék, amelyben benne lenne Mansfeld Pétertől Horn Gyuláig mindenki. A katedrálisok mindig a kor enciklopédiái voltak, és mindarról szóltak, amit addig az emberiség tudott. A teológiától a káromkodásig minden benne volt a katedrálisban. 1956-ról is így kellene beszélni, hogy lehetőleg semmi se maradjon ki. A gazemberekről is beszélni kell, mert hiszen valakinek meg kellett a mártírt ölnie! A gyilkosról is részletesen kellene írni. Ha másért nem, azért, hogy önvédelmet jelentsen a későbbi években. Hogy a leendő gyilkos már kifejlődése előtt fölismerhető legyen. A német fiatalember talán ma el sem hiszi, hogy volt Auschwitz, s voltak a koncentrációs táborok.
Az orosznak szintén fogalma sincs a gulágokról. Mert ha eltelik egy idő, utána minden megszépül.
 
– Oly korban élünk, olyan Magyarországon, ahol ideje van ilyen katedrálist építeni?
 
– Pár év múlva olyanban fogunk élni. Most még nem. Petőfi 1848. március 20. körül küld egy levelet Arany Jánosnak, s azt írja: szerencse, hogy pár nappal ezelőtt megírtam a Nemzeti dalt, és március 15-én nem kellett ott állnom szégyenszemre, üres kézzel. Hát ha itt rendes világ születik, mi se álljunk szégyenszemre, üres kézzel. Addig építsük az oltárokat, a mellékoltárokat ebbe a majdani katedrálisba. Egyszer hátha itt lesz az ideje a megépítésének.
 
– Hogyan készült az oltár?
 
– Nonfiguratív emlékmű volt a kiírásban. Valószínűleg el akarták kerülni az olyan közhelyeket, mint a lyukas zászló meg egyebek. Azt gondoltam végig, vajon két hét alatt mi születhet meg. Valami szép. Így jutottam el a virágig, amely ennyi idő alatt a bimbóig jut. Nem fog soha sem elhervadni, mert november 4. ezt lehetetlenné tette. Fehér rózsa ez, amelyhez illik a carrarai márvány. A bimbó a felső állapotig jut. Én azt a címet képzelem el, hogy a szabadságharc tündöklő idején nyílt rózsa.
 
– S mi lesz a borostyánnal?
 
– Az Ady-szoborra gondol? Valamelyik nap kimegyünk és körbeültetjük.


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.015209913253784 másodpercig tartott.