Az első meglepetés akkor ért bennünket, amikor a rázós út után megpillantottuk a hatalmas földterületet, amely alkalmi parkolóként szolgált a rendezvényre látogatóknak. Valószínűleg az ilyen alkalmakat leszámítva, egy év alatt nem fordul meg annyi jármű a békés tanyán, mint augusztus 27-én vasárnap. A nyílt nap egy másik rendezvénnyel is kiegészült, a IV. Országos bio főzőversennyel. S hogy mi rotyogott a bográcsokban? Csupa finom, magyaros étel, amire még ebéd után sem tudott nemet mondani a látogató. Mert ki tudna ellenállni a cukkínis lepcsánkának, a tárkonyos bárányragulevesnek, a tejfölös compónak, a káposztás paszulynak, a slambucnak, a padlizsános lecsónak, a mangalica tepertőnek, a puliszkás túrógombócnak, vagy a hortobágyi gombás pörköltnek nokedlivel. És ez csak töredéke a versenyre készült fogások listájának. Jó ebédhez szólt a nóta is, stílusosan magyar népdalokat énekeltek a meghívott vendégek, és a néptáncosok sem hiányozhattak. Sarkantyús csizmájával, fekete lovaglónadrágjával, fehér parasztingével és tollas kalapjával a házigazda mégis kitűnt a sok hagyományos viseletbe öltözött ember között. Ő gondoskodott róla, hogy a tanyára érkezett emberek minél teljesebb képet kaphassanak az ökológiai őshonos állattenyésztésről. Így amellett, hogy előadást tartott az ökológiai egyensúlyról, szervezett bio étel bemutatót és kóstolót, mangalicaetetést, szamaragolást és lovas szekerezést. A kikapcsolódást táncház és kézműves vásár szolgálta. A nagy területen jól elfértek egymás mellett a főzőverseny résztvevői, az énekesek és táncosok, csikósok, és a kalapos-, kovács-, késes-, fazekas-, kosárfonó-, kádár-, rézműves-, nemezelő-, karikás- és bicskatokkészítő, valamint szarufaragó mesterek. A programokat összefogó házigazda épp ezért alig tudott ránk időt szánni, hol egy-egy cimbora köszönt oda neki, hol tanácsot kérő gazdák rohanták meg, miközben éppen arról beszélgettünk, hogy a munka a legnagyobb érték.

 

Rózsa Péter 1980-ban érettségizett Pallagon. Dolgozott téeszben, volt munkanélküli, „közveszélyes munkakerülő”, őstermelő, egyéni vállalkozó. Művelt bérelt földet, majd a sajátját. - A nulláról indultunk, de a föld szeretetét tőlük örököltem – mutat a nádfedeles épület falán függő képekre, melyen apja, nagyapja, dédapja látható. A szó nemes értelmében ők parasztok voltak, amire én büszke vagyok – teszi hozzá.

 

- A legfontosabb erény a munka, és az általa teremtett érték. Ma már sajnos ez nem így van, ezt próbáljuk helyreállítani. Ahhoz, hogy ezek az értékek megteremtődjenek, nagyon szigorúnak és következetesnek kell lennem. Soha senkit nem bántok ok nélkül, de megkövetelem a kemény hozzáállást. Ahhoz, hogy valaki meg tudjon maradni magyarnak, rendelkeznie kell tartással. Ma ez nem nagyon jellemző, sok a simulékony ember, én nem akarok ilyen lenni.

 

Olyan ez, mint egy telefonkártya: az ember egységnyi becsülettel születik, és élete során ebből fogy. De ha a mágneskártyáról teljesen lemerült az egység, ezt az egy dolgot nem lehet újratölteni. Egy embernek nem lehet becsületet adni, az, vagy van valakinek, vagy nincs. Az én apám ezt nem így fogalmazta meg, de tőle tanultam, hogy becsületesen élni nehéz, ám érdemes. Így mindig nyugodt szívvel fekszem le. Szatmárcsekétől Budapesten át a Dunántúlig, az ország különböző szegleteiből jöttek a nyílt napra emberek, ez nagyon jó érzés. Körülbelül ötezren fordultak meg vasárnap Hortobágy-Vókonyán. Aki eljött, remélem jó benyomást kapott. Ha nem kapott – arról nem tehetek –, talán azért, mert nem hordozza magában azokat az értékeket, amiket kellene – fejtegette a házigazda.

 

Arra, hogy milyen állatokat tenyésztenek a birtokon Jamriska Imre számadótól kaptam választ. Az ő dolga, hogy a jószágokkal foglalkozó beosztottakat összefogja. Ő rendezi el a beteg állatok sorsát, s azt tartja számon, melyik fajból éppen mennyi van.

 

- 370 rackajuh és annak szaporulatai, 217 bárány, 60 mangalicakoca, 2 kan, 90-100 kilós hízó 170, 40-50 kilós 217, 93 szopós malac, 67 szürkemarha, 97 magyar tarka tehén és ezek szaporulatai, 217 pulyka, ebben van bronz és fekete is, 317 tojó tyúk, 221 kacsa, 14 ló, 9 csikó, 35 szamár és 27 kecske él a birtokon – sorolja rögtön.

 

 

- Itt Vókonyán már a negyedik alkalommal volt nyílt nap, tavaly rossz idő volt ránk, de most aranyos az idő, ilyenkor jól érezheti magát minden vendég – hangzott a válasz.

 

Rózsa Péter munkájának gyümölcse a tartósítószer- és adalékanyagmentes élelmiszereket gyártó Virágoskút Kertészeti Kft. is. A vókonyai birtokon csak állatokat tenyésztenek, de a 25 hektáros virágoskúti tanyán fóliás zöldségeket, fűszer- és takarmánynövényeket, köztük kukoricát, tönkölybúzát, csicsókát termelnek biodinamikus módszerekkel. A finom zöldségekből készül például az ízletes padlizsánkrém, és a zakuszka, emellett húsok és tejtermékek is kerülnek ki a biogazdaságból. A cég jelszava a „Frisset, jót, egészségeset”!, és ahogyan a munkáját becsülettel végző és rajongásig szerető Rózsa Pétert hallgatom, könnyen azonosulok a szlogennel.

 

 

Virágoskút Kft.:

A Biokontroll Hungária Kht. honlapja: