Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KÉPZŐMŰVÉSZET
Tiltott gyümölcs
 
A lengyelországi kommunista elnyomás idején készült pimasz, merész és provokatív kompozíciók inspirációiról tájékozódhattunk a Banánköztársaság című kiállítás zárórendezvényén. A Modemben a tárlat lengyel kurátora, Jolanta Ciesielska volt a „kalauz”.
 

 
   
TÁRLAT
Mértan mindenkinek
 
Kitörések, angyal-témák, feszülő ékek és síképítmények: Aknay János szereti sajátos optikán át tanulmányozni a teret. Az érzelmek tipikus színeket, éles kontrasztokat kevernek a palettán egyedire. Az expresszív képeknek január 30-a óta a Modem ad otthont.
 

 
   
TÁRLAT
„Mostan színes tintákról álmodom”
 
Jubileumi kiállítás nyílt a Déri Múzeumban Válogatás az Ötvöszománc Szimpózium alkotásaiból címmel. A tárlaton a Kós Károly Művészeti Szakképző Iskola elmúlt tíz évének legkülönlegesebb műveiből látható összeállítás 2009. december 15-ig.
 

 
   
TÁRLAT
Merész lengyelek
 
Groteszk kompozíciók, provokatív és merész alkotások, szándékosan anti-esztétikus képek láthatók harminc lengyel alkotótól a Modem legújabb, Banánköztársaság című kiállításán, mely a nyolcvanas évek lengyel expresszív művészetét mutatja be.
 

 
   
TÁRLAT
„Az azonosulás festője”
 
A főiskola után élete egyik legnagyobb dilemmája előtt állt: maradjon Budapesten, vagy hazatérjen Hajdúböszörménybe. Ő az utóbbit választotta. Halálának tizedik évfordulóján Maghy Zoltán munkásságára egy újonnan nyílt galéria emlékezteti az érdeklődőket.
 

 
   
TÁRLAT
Debrecen – ahogy Szipál Márton látja
 
A világhírű fotóművész, Szipál Márton legújabb alkotásaiból nyílt kiállítás január 20-án a Kölcsey Központ Bényi Árpád-kiállítótermében. A kiállítási szezonnyitó rendezvényen debreceni díszpolgárok portréit láthatjuk elsősorban.
 

 
   
TÁRLAT
Országjárás
 
A Hajdú-Bihar megyei nem hivatásos képzőművészek munkáját is bemutató, Utazó Esszencia 2009–2010 című vándorkiállítás célja, hogy megismertesse a látogatókat azzal a sokszínű gondolat- és érzésvilággal, amely az amatőr művészeket és alkotásaikat jellemzi. 
 

 
DEOL > Kultúra > Képzőművészet > Tárlat
  New York képekben
 
Erdei Nóra | 2006. szeptember 07., 11:02
 
Aki a napokban nemcsak a jazz zenén keresztül, hanem vizuálisan is szeretne bepillantást nyerni a világ egyik leghíresebb nagyvárosának életébe, feltétlenül látogasson el Révész Tamás New York című fotókiállítására. A világhírű magyar fotóművész, aki 1997 óta él New Yorkban, 62 fekete-fehér képen örökítette meg e dinamikus és sokszínű metropolisz hétköznapjait. New York fényei és árnyai, épületei és lakói sajátos, személyes interpretációban.
 
– Rengeteg kép él az emberek fejében New Yorkról, köztük sok közhely is. Az ön képei új perspektívából mutatják be a várost és lakóit. Milyen céllal kezdte el fotózni a várost? Mit szeretett volna megörökíteni?
 
– Révész Tamás: Mikor Amerikába költöztem, nem halmoztak el megbízásokkal. Hogy mégis csináljak valamit, úgy döntöttem, belevágok egy nagyszabású munkába, pontosabban egy New York-i fotóalbum elkészítésébe. Azelőtt megjelent már több könyvem is (Budapest, Róma, Szicília, Búcsú a cigányteleptől, stb.), utólag mégis úgy gondolom, naivitás volt részemről azt hinni, hogy „emigránsként” labdába rúghatok. Az albumra szisztematikusan készültem, könyvtárba jártam, bújtam a könyveket, igyekeztem megismerni mindent, ami a városról addig megjelent. Ez jó volt arra, hogy elkerüljem, ne ismételjem meg mindazt, amit már ezerszer megörökítettek. Mint minden korábbi munkámnál azonban – akármilyen tudatosan is készültem – New York fotózásánál is a felfedezés izgalma volt a legösztönzőbb. Megörökítettem néhány jellegzetes, közismert részét a városnak, miközben a legfontosabb eleméről, az emberről sem akartam megfeledkezni.
 
– Három éven keresztül fotózta a várost. Ez idő alatt – gondolom – rengeteg kép készült, melynek csak egy része került végül az albumba, majd kiállításra. Milyen alapon szelektált a képek között és mi lett a többi fotó sorsa?
 
– Egyáltalán nem készült olyan sok kép, nem vagyok az a fajta fotográfus, aki csak úgy nyomkodja az exponáló gombot. A három év után, amikor egy komolyabb portfolió összeállt, sikerült megismerkednem egy szerkesztővel. Ő összeírt egy listát azokról a dolgokról, amik egy New York-ról szóló fotóalbumból nem maradhatnak ki. Hihetetlen, de egy kivételével mindenről volt képem. A kiállításon kevesebb fotó látható, mint amennyi az albumban megjelent. Ennek az az oka, hogy teljesen más egy könyv szerkesztése, mint egy kiállítás összeállítása. Az idő múlásával viszont sokszor fedezek fel az archivált, szunnyadó képek között olyanokat, amiknél nem értem, miért nem válogattam be őket elsőre.
 
– A New York album előszavában arról ír, milyen más volt az Ön által félénk, szégyenlős kislányhoz hasonlított Budapest, korábbi lakhelye után a nyílt, feltárulkozó New York. Miben más a két város? Mennyiben volt más őket fotózni?
 
– Teljesen más a két város. Ez persze közhely, mégis igaz. Budapest évezredes, New York kétszáz éves múltra tekint vissza. Budapest a szülővárosom, tele barátokkal, emlékekkel, örömmel, küzdelemmel, egy város, ahol minden és mindenki ismerős, ahol kemény munkával szakmailag jegyeznek valahol. New York viszont egy küzdőtér, ahol a gyengébb kegyetlenül lemorzsolódik, ahol nem számít, mit hozol a múltból, egy a lényeg, mit tudsz most. Kegyetlen, ugyanakkor hihetetlenül nyitott mindenre ez a város. New Yorkot nehezebb felfedezni, de sokszínűsége izgalmas és kreativitásra, megújulásra ösztönöz.
 
– Az anyagot először 2004-ben Tokióban mutatták be. A sikerre való tekintettel azóta New York hivatalosan testvérvárosi programnak tekinti a kiállítást és támogatja, hogy eljusson az összes testvérvárosba. Ennek keretében 2006 tavaszán Budapesten állították ki a képeket. Mi ennek a programnak a célja?
 
– New York testvérvárosi programjának a célja a hídépítés a testvérvárosok között (Tokió, Budapest, Róma, Madrid, London, Jeruzsálem, Kairó, Johannesburg, Peking és Santo Domingo) a kultúra és a tudomány terén. Ez az intézmény jegyezte nemrég Christo Central Park-i „Gates” programját. Az én New York kiállításom az első fotókiállítás, ami hivatalos utazó kiállítássá vált.
 
– Csakúgy, mint a Budapestről készült fotósorozat, a New York-i képek is fekete-fehérben készültek. Miért?
 
– Számomra a fekete-fehér fotó nemcsak a máról szól. Kortalanabb.
 
– Szívesen él a digitális technika adta lehetőségekkel. E szerint nem ért egyet azzal a nézettel, hogy nemes fotókhoz a hagyományos technika való?
 
– A New York sorozat filmre készült, csak a nyomtatás volt digitális, egy teljesen újszerű fekete-fehér nyomtatási eljárás, amelynek hatása a platinum nyomatra hasonlít leginkább. Amúgy teljesen mindegy, hogy digitális vagy analóg technikát használok. A lényeg az eredmény.
 
– A fotózáson kívül sok minden mással is foglalkozik: publikál, előadásokat tart, kiállításokat, rendezvényeket szervez, támogatja a fiatal tehetségeket. Mikor jut ideje a fotózásra?
 
– Sajnos tényleg kevesebbet fényképezek, mint szeretnék, de rendkívül sok mindennel foglalkozom, ami azért kárpótol.
 
 
(A Debreceni Jazznapokhoz kapcsolódó programként Révész Tamás kiállítása szeptember 19-ig látogatható a Kölcsey Központ kiállítótermében.)
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó link:
Főnix Rendezvényszervező Kht.:
 


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.0082740783691406 másodpercig tartott.