– Révész Tamás: Mikor Amerikába költöztem, nem halmoztak el megbízásokkal. Hogy mégis csináljak valamit, úgy döntöttem, belevágok egy nagyszabású munkába, pontosabban egy New York-i fotóalbum elkészítésébe. Azelőtt megjelent már több könyvem is (Budapest, Róma, Szicília, Búcsú a cigányteleptől, stb.), utólag mégis úgy gondolom, naivitás volt részemről azt hinni, hogy „emigránsként” labdába rúghatok. Az albumra szisztematikusan készültem, könyvtárba jártam, bújtam a könyveket, igyekeztem megismerni mindent, ami a városról addig megjelent. Ez jó volt arra, hogy elkerüljem, ne ismételjem meg mindazt, amit már ezerszer megörökítettek. Mint minden korábbi munkámnál azonban – akármilyen tudatosan is készültem – New York fotózásánál is a felfedezés izgalma volt a legösztönzőbb. Megörökítettem néhány jellegzetes, közismert részét a városnak, miközben a legfontosabb eleméről, az emberről sem akartam megfeledkezni.

 

 

– Egyáltalán nem készült olyan sok kép, nem vagyok az a fajta fotográfus, aki csak úgy nyomkodja az exponáló gombot. A három év után, amikor egy komolyabb portfolió összeállt, sikerült megismerkednem egy szerkesztővel. Ő összeírt egy listát azokról a dolgokról, amik egy New York-ról szóló fotóalbumból nem maradhatnak ki. Hihetetlen, de egy kivételével mindenről volt képem. A kiállításon kevesebb fotó látható, mint amennyi az albumban megjelent. Ennek az az oka, hogy teljesen más egy könyv szerkesztése, mint egy kiállítás összeállítása. Az idő múlásával viszont sokszor fedezek fel az archivált, szunnyadó képek között olyanokat, amiknél nem értem, miért nem válogattam be őket elsőre.

 

 

– Teljesen más a két város. Ez persze közhely, mégis igaz. Budapest évezredes, New York kétszáz éves múltra tekint vissza. Budapest a szülővárosom, tele barátokkal, emlékekkel, örömmel, küzdelemmel, egy város, ahol minden és mindenki ismerős, ahol kemény munkával szakmailag jegyeznek valahol. New York viszont egy küzdőtér, ahol a gyengébb kegyetlenül lemorzsolódik, ahol nem számít, mit hozol a múltból, egy a lényeg, mit tudsz most. Kegyetlen, ugyanakkor hihetetlenül nyitott mindenre ez a város. New Yorkot nehezebb felfedezni, de sokszínűsége izgalmas és kreativitásra, megújulásra ösztönöz.

 

 

– New York testvérvárosi programjának a célja a hídépítés a testvérvárosok között (Tokió, Budapest, Róma, Madrid, London, Jeruzsálem, Kairó, Johannesburg, Peking és Santo Domingo) a kultúra és a tudomány terén. Ez az intézmény jegyezte nemrég Christo Central Park-i „Gates” programját. Az én New York kiállításom az első fotókiállítás, ami hivatalos utazó kiállítássá vált.

 

 

– Számomra a fekete-fehér fotó nemcsak a máról szól. Kortalanabb.

 

 

– A New York sorozat filmre készült, csak a nyomtatás volt digitális, egy teljesen újszerű fekete-fehér nyomtatási eljárás, amelynek hatása a platinum nyomatra hasonlít leginkább. Amúgy teljesen mindegy, hogy digitális vagy analóg technikát használok. A lényeg az eredmény.

 

 

– Sajnos tényleg kevesebbet fényképezek, mint szeretnék, de rendkívül sok mindennel foglalkozom, ami azért kárpótol.

 

 

 

 

Főnix Rendezvényszervező Kht.: