Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
IRODALOM
Táncoló tollak
 
Erős vizuális képek és intenzív elbeszéléstechnika világlott ki többek közt azoknak a fiatal poétáknak a verseiből, akik az egyetemen működő literátor önképzőkörök és a budapesti Csillagszálló című kulturális utcalap irodalmi estjén tartottak felolvasást.
 

 
   
IRODALOM
Ha „ömlik a sors”
 
A Párizsból hazaköltözött irodalmi-kritikai folyóirat, a Magyar Műhely is bemutatkozott a szerkesztőbizottsági tag, Papp Tibor részvétele mellett az irodalmi napokon, ahol Mispál Attila rendezésében Tar Sándorról is megemlékezhettek az irodalomkedvelők.
 

 
   
IRODALOM
Egy fantasztikus dán történet
 
A dán irodalom nagyasszonyaként számon tartott Karen Blixen életéről, munkásságáról nyílt kiállítás a Méliusz-központban június 2-án. A Dán Kulturális Intézettel közösen szervezett dokumentumkiállítás Kecskemét és Budapest után érkezett Debrecenbe.
 

 
   
IRODALOM
Költők eszmecseréje a Hatvaniban
 
Irodalomhoz fűződő kapcsolata későn alakult ki, gimnáziumi évei legelején nem szerette a művészeteket, de magát az életet sem. Marno János színes egyéniség, aki személyiségéhez méltó beszélgetésben osztotta meg nézeteit a debreceniekkel.
 

 
DEOL > Kultúra > Irodalom
  Rabságban szárnyaló lélek
 
Héty Péter | 2006. november 16., 14:40
 
Vers és zene nem idegenek egymás számára. Népies költészet és népzene még ennél is közelebbiek. A Sinka-ének című kiadványban pedig egyenesen eggyé válnak. Történik mindez szellemben, lélekben és anyagban egyaránt. Az ’56-os szabadságvágy rabságból fellángoló szellemiségében, a népies kultúra tiszta lelkületével, anyagi mivoltában pedig egy szép könyvként, két hanglemezzel vehetünk kezünkbe-fülünkbe verset és muzsikát, de az igényes kivitelnek köszönhetően szemünknek is kijut az élményből.
 
Sinka István Nagyszalonta (1897. szept. 24.) szülötteként – mint családjában oly sokan –maga is pásztorként kezdte a bihari pusztákon. Már fiatalon a verselés felé fordult (első verseit a Magyar Falu közölte 1930-ban), s lett a népies költészet egyedülálló alakja (A Kelet Népe alapítója, köteteit 1937-től Püski Sándor adta ki), kinek hangja a mélyből szakadt fel. A népi írók találkozóinak rendszeres vendége, ünnepelt költő, részt vett az 1943-as szárszói találkozón. Gazdálkodóból a háború után válik pesti lakossá. A demokratikus remények után a kommunizmus időszakában „nacionalistaként” félreállítják, csak 1957 után publikálhat ismét. 1969-ben hunyt el, 1990-ben posztumusz kapott Kossuth-díjat.
 
Berecz András ugyan 1957-ben Budapesten született, de anyai ágon (nagyapja Tanka Gábor kunhegyesi táncos, tréfamester és nótafa) a kunsági néphagyományokhoz kötődik. Az ő élete is változatosan indult (rakodó segédmunkás, erdőművelő, jogi egyetemista), de ma népdalénekesként és mesemondóként, húsz éve pedig gyűjtőként is ismerjük. Számos hangfelvételen, műsorban szerepel, járja népi kultúránkkal a nagyvilágot, legutóbb pedig alternatív Kossuth-díjjal tüntették ki.
 
A két pálya most egy reprezentatív megjelenésű kiadványban kereszteződött, mely az általuk megélt alföldi létnek és a magyar sorsnak egy szép megnyilatkozása. A Sinka-ének Gyulai Líviusz grafikáival díszített verseskötet, két CD-lemezzel. Gyulai illeszkedő hangulatú metszetei, Sinka István drámai erejű portréjával és Hír Mihály tipográfiája, ízléses tördelési munkája, a szokatlanabb, álló formátum, pausz borítólappal könyvészeti remekmű. A hangfelvételeken a „pásztorénekes” versei stílszerűen Berecz által megzenésítve, együtt hallhatók a sinkai táj népdalaival, mondókáival, kerek egységet képezvén. A két csokorba, két lemezre szedett összeállítás a Földbe ásott furulya és a Ki felkeltél címeket viseli, helyi közreműködőkkel (pl. debreceni, berettyóújfalui zeneiskolás gyerekek) és Sinka eredeti hangjával is kiegészülve.
 
„Börtönnek, bilincsnek lerázom a gondját, magyarúl az ilyet szabadságnak mondják.”
 
A megjelenés apropója az ’56-os évforduló, amihez kifejezően, de ízléses mértéktartással kapcsolódik. Sinka elhatárolódott a nácizmustól, a kommunizmustól, de következetes nemzeti, népies gondolkodása miatt tiltó listára került és őt is nacionalistának bélyegezték.
 
Berecz az ’56-os kapcsolatról így vall: „Sinka szerepet vállalt a forradalomban, üdvözlőverseket írt a forradalomhoz. 1956. november 2-án a Magyar Írók Szövetsége beválasztja őt a Forradalmi Bizottságba. Egy írótalálkozóról, mikor fiával és Tamási Áronnal hazafelé indulnak, az ávósok mentőautóból tüzelnek rájuk. A lemezen, a kiadványban azonban nem ’56 eseménytörténetébe, Sinka életrajzába és nem is ’56-os verseibe kapaszkodtam, hanem Sinka mérhetetlen szabadságvágyába. Ettől ’56-os lemez ez. Képzeljük el azt, aki kutyák közt, küszöbről vacsorázik, havon hál, és a lelke nem törik meg. „Fosos” bárányon vett Bibliával, Petőfivel erősítgeti magát, csizmaszárra ír verset. Már szép versei jelennek meg, mikor még a Gellért-hegy bokraiban lakik, télen egy Váci utcai mosókonyha szellőzőnyílása felett, guggolva alszik. Nem deviáns, nem alkoholista. Benne szabad lélek és cselédsors feszül egymásnak, itt, ebben a kedves, végeláthatatlan hazai szakadékban. A tájban és sorsban magára hagyott ember érdekelt. A szárnyaló lélekrabságban. Az, aki furulyát ás földbe, mert tudja, hogy ez a hótt furulyafa kinő, azt is tudja, mikor: „majd ha egy új zsellér egyszer világra jő”. Susogását is hallja: „Új zsellérre a fa lombjait ráveti, s szabadság, szabadság rólad dalol neki.”
 
Berecz András megnyilvánulásaira is jellemző ez a következetesség, ezért is hiteles tolmácsolója a verseknek, és persze a benne élő, általa aktuálisan megnyilvánuló néphagyomány miatt is, mely a sinkai hagyatéknak is egyik legfontosabb része. Nemrég a Kossuth téri demonstrációkon is láthattuk, bár ő sem volt soha igazán politikus alkat: „Aztán megtanultam nagy nehezen, nem jól van ez így, igenis kötelesek vagyunk politizálni. Merthogy a politika valójában nem is politika, hanem lehetséges harc a gyermekeinkért, környezetünkért, nemzetünkért. Igaz. Ki is állok értük, de a friss események elfárasztanak, eltompítanak, az új csalásokat, új csalókat nem tudom felsorolni. Az én árva fejemben erre már nincs több hely.”
 
A debreceni ’56-os megemlékezések fényét is emelte a Csokonai Színházban a lemez helyi ősbemutatója.
 
Közreműködők:
Bakos Árpád, Berecz András, Fábián Éva, János Hajnalka, Juhász Katalin, Karácsony István, Kovács Nóra, Kulcsár Annamária, Nyitrai Mariann, Ribiánszky Ágnes, Szabó Dániel, Szűcs Miklós – ének
Balogh Kálmán – cimbalom, facimbalom
Dsupin Pál – tárogató
Eredics Gábor – harmonika
Gombai Tamás – hegedű
Juhász Zoltán – furulya, duda, flóta
Husi Gyula – citera
Molnár Miklós – hegedű
Ultra Mari Társaság – furulya
 
A hanglemezek tartalma:
CD I.: 1. Minden égtájnak…, 2. Nincsen kire tekintenünk, 3. Egyedem-begyedem, sarkantyú, 4. Jöjj meg, jöjj meg tilinkó!, 5. Csendes pásztor nagy madara, 6. Laponyagon, 7. A sár rétjin nevelkedtem, 8. Vírcse van a toronba, 9. Vésztő alatt kiásták a bitófát, 10. Rostáló parasztlány éneke, 11. Szalontai bíró kapujába, 12. Lement a nap, 13. Titkos csillagok balladája, 14. Szomorú halász, 15. Gólya, gólya, gilice, 16. Dávid tudománya, 17. Kivándorló, 18. Új zsellér, 19. Eredj-beredj fűzfa!, 20. Tisza két oldalát
CD II.: 1. Magyar tűnődések I. II. III., 2. Kardot, szívet..., 3. Csúnya csillag száraz égen, 4. Tüzet viszek, 5. Egy szegény kis Zsuzsi-vers, 6. Jó zab kell a jó csikónak, 7. Csizmadiaasztal, 8. Elveszett a lovam, 9. Tehozzád kiáltok, 10. Serkenj fel, kegyes nép!
 
Kapcsolódó cikkünk:
 
Kapcsolódó linkek:
Sinka István:
Berecz András:
Gyulai Líviusz:


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
4.35
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.02514386177063 másodpercig tartott.