Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Kritikák és ismertetések
Filmkritikák és -ismertetések
Lemezkritikák és -ismertetések
 

 
   
KULTÚRA
Mongólia karnyújtásnyira
 
Mi az a bódz és mit jelképez a két hal Mongólia zászlaján? Miért öltöztették fiúruhába a lányokat, s lányruhába a fiúkat a hagyománytisztelő mongolok? A Többkultúrájú Családok Egyesületének februári programján Dzsingisz kán népére vetült fény.
 

 
   
KULTÚRA
Fátyol mögött
 
Az európai nők számára ismeretlen és szokatlan világ tárult a Turmalin Ház látogatói elé azon a rendezvényen, ahol a vendég, Parvaneh Farid ismertette meg a hallgatósággal az iráni nők életét, kiknek múltja, jelene és jövője megannyi fájdalmat rejt magába. 
 

 
   
FILM
Egy kisember nagy utazása
 
Frank Goode (Robert De Niro) nyugdíjas kábelgyári munkás megözvegyül, s mivel a gyerekek önállóan élnek, szerte a hazában, nemigen marad neki más társaság, mint a kiskert dísznövényei és az orvos. Kirk Jones Giuseppe Tornatore ’90-es mozijából indult ki.
 

 
   
KULTÚRA
Fiume – magyar szemmel
 
A Szabad Európa Rádió egyik korábbi munkatársa ajánlotta fel közszemlére a családi ereklyéket. Lakner Lajos múzeumigazgató úgy fogalmazott, hogy a Déri Múzeum szeretné bemutatni a Fiuméhoz kötődő pluralitást a horvát-magyar együttműködés jegyében.
 

 
   
KULTÚRA
Három nap Kazinczy társaságában
 
A nyelvújító Kazinczy Ferenc leszármazottja Svédországból érkezik Debrecenbe, hogy részt vehessen a felmenője emlékének szentelt háromnapos tudományos konferencián. Az egyetemen tartandó tanácskozás érdekes kulturális programokkal egészül ki.
 

 
   
KULTÚRA
„Nyilvános önképzés”
 
Író, költő, publicista, irodalomtörténész, főiskolai docens és elsősorban családapa. Mindennapjairól, munkásságáról, egyszemélyes folyóiratáról, valamint annak különszámáról volt szerencsém beszélgetni egy nagybetűs egyéniséggel, Vitéz Ferenccel.
 

 
   
KÉPZŐMŰVÉSZET
A megváltás szakrális és profán gesztusai
 
Miként gondolkodik a modern ember a bűnökről, a bűnösségről, a megtisztulásról, a halálról és az újjászületésről? A stációkra osztott, dramatikus ívet felrajzoló Messiások című tárlatot Heller Ágnes filozófussal járhattuk végig.
 

 
   
KULTÚRA
Mesterségek dicsérete
 
Ifjú kézművesek munkáiból nyílt országos kiállítás Debrecenben, a Belvárosi Közösségi Házban rendezett VIII. Vándorlegény Konferencián, lehetőséget teremtve a hagyományos kézművességgel foglalkozó fiataloknak a bemutatkozásra és megmérettetésre.
 

 
DEOL > Kultúra
  Megelevenedett a történelem
 
Héty Péter | 2007. február 09., 13:58
 
Nem mindennapi élményben lehetett része annak, aki bejutott február 8-án a Belvárosi Közösségi Ház zsúfolásig megtelt pódiumtermébe: hat évtizede őrzött emlékek, titkok, dokumentumok kerültek elő azon a közönségtalálkozón, amely Koltay Gábor Horthy, a kormányzó című filmjének bemutatója kapcsán szerveződött. A vendég a filmben is megszólaló özv. Horthy Istvánné, gróf Edelsheim Gyulai Ilona volt.
 
Székelyhidi Ágoston bevezetőjében elmondta, hogy csak a népbírósági jegyzőkönyvek torz és hamis tükréből ismerhettük meg a magyar történelem Horthy Miklós kormányzó nevével fémjelzett nehéz időszakát, mint ahogyan ’56 történetét is. A Trianon után szétdarabolt és teljesen kifosztott országot a több évszázados idegen megszállások után kellett a nemzeti önrendelkezés útján elindítani. Aki tudja, mit jelentett megszabadulni az osztrák uralomtól, az méltányolhatja ezt igazán. Székelyhidi Ágoston kifejtette, a kormányzóhoz hasonlóan özv. Horthy Istvánné, gróf Edelsheim Gyulai Ilona, a kormányzó fiának özvegye is történelmi személyiség, mivel felvállalta a történelem ezen időszakának tárgyilagos közvetítői szerepét.
 
Az est másik díszvendégét Koltay Gábort azzal méltatta, hogy filmrendezőként a kellő bátorsággal és pontossággal a trianoni trauma feltárása és bemutatása után most az azt követő időszak feldolgozására vállalkozott, hogy világos és egyértelmű képet kapjunk arról is.
 
A házigazda köszöntötte az estet szervező KDNP debreceni szervezetének elnökét, dr. Karancsi Jánosnét is, majd az emlékiratra terelődött a szó.
 
– Emlékirataimat az unokáim számára kezdtem írni. Aztán az azonnal elfogyott első négyezer példány megjelenése után sorra újabb kiadásokat ért meg, mert a kiadó a nagy példányszám helyett mindig csak néhány ezret adott ki. Egyik olvasója azt mondta róla: Érezni, hogy minden szava igaz – ez természetesen jóleső. Most megjelent angolul is, de készül a portugál, német, spanyol és a japán kiadás is. Az unokák már csak a kormányzó „hazai temetésén” voltak először Magyarországon, s nem beszélik a magyart, mert más környezetben élnek. Öt unoka van, és most jön a tizenharmadik dédunoka. Minden unoka a nagyapjukhoz, s apjukhoz hasonlóan iskola-első volt – fejtette ki özv. Horthy Istvánné, aki később a kiugrási kísérletről szólt. – A kiugrási kísérletkor az oroszoktól mindenki jobban félt, így apósom is, de azt is tudta, hogy a németek győzelme mit hozhat. Ebben a nehéz helyzetben kellett egyensúlyoznia és így írta meg levelét Sztálinnak, melyben együttműködést ajánlott és kegyelmet kért a magyar nép számára. Mi magunk, a családtagok másoltuk levelét, mivel annyi volt már a besúgó a környezetében. Őket is meg lehetett érteni, mert nem a rosszakarat, hanem az oroszoktól, a bolsevikoktól való félelem vezette őket. Ez később be is igazolódott, s ha nem hurcolnak el minket a németek, talán nem is lehetnék ma itt. Persze akkor ezt nem így éltük meg, féltünk, amikor elvittek minket a németek. Végül a kommunisták vették el mindenünket, ma már csak egyetlen tulajdonunk van Magyarországon, a kriptánk, mert rájöttem, hogy azt elfelejtették államosítani.
 
Az egyik kérdező felelevenítette, hogy a német megszállás idején egy emlékszobrot készítettek az elhunyt Horthy Istvánnak, de a németek ellenkezése miatt nem állították ki. Az özvegy sem tudta megmondani, hogy mi lett a szobor sorsa, a közönség soraiban ülő vitéz Lánczy Lajos viszont arról számolt be, hogy Mezőberényben áll a szobor ma is. Elbontatni még Rákosiék sem tudták, mert a nép körbevette és megvédte, mondván, hogy az ő pénzükből készült. Mint megtudtuk, a szobor jelképes sebesüléssel ábrázolja Horthy Istvánt, pedig sohasem sebesült meg. Egy másik hozzászólóról kiderült, annak a műszakisnak a hozzátartozója, aki az özvegy férjének gépét vizsgálta a katasztrófa előtt is és a lezuhanás után is. Ma is őriz rokonától egy levelet, valamint Horthy István földi maradványából némi port és újcsont darabot ereklyeként, amit ezúton felajánlott az özvegynek. Volt olyan felszólaló is, akit annak idején maga az özvegy ápolt sebesültként, de azt az urat is hallhattuk, aki annak idején kiválasztotta a híres fehér lovat, bár akkor még nem tudta, kinek a részére. Az egyik felszólaló annak az altábornagynak az unokája volt, akire a kiugrási levelet bízta a kormányzó. A nagypapát aztán elvitték a németek, s majdnem kivégezték, de túlélte. Hazajövetele után nem sokkal Rákosi emberei vitték el, megkínozták, majd orosz parancsra kivégezték. Az időskorú hozzászólók és a már nem élők leszármazottainak felszólalásai hat évtizede őrzött titkokat hoztak a felszínre.
 
Koltay Gáborhoz intézte szavait elsősorban az a középiskolai történelemtanár, aki szóvá tette, hogy ma is ugyanaz a szöveg áll a negyedikes tankönyvekben, mint 1989 előtt. Máig is két történelem létezik: egy otthon továbbadott, privát történelem, és ami az oktatásban szerepel. Felhívta a jelenlevőket, hogy próbáljanak meg tenni valamit ez ellen. Megköszönte a rendezőnek a Trianon című filmet és az újat is, mondván, hogy legalább ezeket meg tudja mutatni tanítványainak. Koltay egyetértett a felszólalóval abban, hogy szinte semmit sem tudunk a XX. század valós magyar történelméről, folyamatos félretájékoztatás áldozatai vagyunk.
 
Az olykor torokszorító pillanatokat produkáló este után e sorok írója hazament, s elővette nagyapja sógorától örökölt zsebóráját, melyet egykori tulajdonosa, mint a légierő pilótája talán ugyanazokon a bevetéseken hordott magával, melyeken az est vendégének férje is részt vett a haza szolgálatában. A háború vége felé először őt is a németek kínozták meg, aztán pedig a kommunisták verték le többek között a fél veséjét – utóda sem lehetett. Ma már csak ez az óra őrzi emlékét, s özvegye, akitől csak a temetésen tudhattuk meg a történteket, mert beszélni sem volt szabad róla.
 
Kapcsolódó cikkünk:
 
Kapcsolódó linkek:
Horthy Miklós.lap.hu
Horthy Miklós Társaság
özv. Horthy Istvánné, gróf Edelsheim Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség 1
özv. Horthy Istvánné, gróf Edelsheim Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség 2
Az 1/1 vadászszázad életútja, átszervezései és parancsnokai


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.083110094070435 másodpercig tartott.