DEOL > Kultúra > Zene > Komoly
 
Ágens: fantázia színpadon és nézőtéren
 
Lara | 2007. március 01., 11:16
 
A Modem Ágens plastic-fantastic-bombastic  című előadását hívta meg, mely nem csupán színházi és esztétikai élményként volt átütő erejű, hanem művészeti eseményként is fontos szerepet tölthet be Debrecen kulturális életének alakulásában.
 
Egy művészeti eseményre hívtak minket ugyanis, hiszen egy nem megszokott helyszínen, egy ugyancsak nem megszokott műfajjal és esztétikával találkozhattunk a Modem kiállítótermében. ÁgensGyimesi Ágnes – a magyar színház egyik legradikálisabb és – talán pontosan e miatt – legünnepeltebb alakja, hiszen évek óta minden előadásában megkérdőjelezi a bevált és jól kipróbált esztétikai minőségeket. Teszi ezt úgy, hogy nem csupán a látványt, a test használatát és annak színpadi megjelenítését, hanem a megszólaló hangokat is öntörvényűen illeszti egymás mellé. Öntörvényűsége azonban nem a szinte már elunt posztmodern formai tetszelgés, melynek egyetlen és gyakran nem beváltott igérete a tradíciók és bevett formák megkérdőjelezése, hanem sokkal inkább egy saját, eddig nem hallott hang megszólaltatása, melynek fülünk hallatára és szemünk láttára ad életet.
 
A plastic-fantastic-bombastic címet viselő előadás színterét a Modem képei és installációi között építették fel. A fehér tér egy különösen idegen és steril világba kalauzol minket, mely magasba törő formáival és áttetsző, leheletfinom árnyaival szinte azonnal beszippantja a nézősereget. A széltében elnyúló színpad fehér ragyogása légiességével egyrészt valamiféle túlvilági, másrészt pedig egy fantasztikus, időtlen fantáziavilágba kalauzolja nézőit. A mű és az anyag tallákozása színtelenül a színen. Az égbetörő fehérség, mely szinte minden pillanatban elemelkedni látszik a földtől, a férfiak által viselt kosztümök formájában még inkább kihangsúlyozódik. Három férfi áll ugyanis beléptünkkor az előttünk széltében elnyúló fehéren rikító térben – magasba emelve, amint magas holdjárókon egyensúlyozva, földig érő fehér tunikában, fehérre meszelt arccal és hajjal néznek le a világra. Velük szemben, középen egyetlen nő ül, aki ugyan szinte a nézőtéren vegyül el a nézők között, mégis – velünk ellentétben – élő és aktív reprezentánsa a földi világnak. Hamarosan ugyanis a földi és az égi világ összecsapásának lehetünk tanúi, mely során a férfi és a nő számtalan nyelven és hangon, a legkülönfélébb formákban, harmóniában és diszharmóniában talál egymásra és távolodik újra egymástól.
 
A kosztümök és a térszervező elemek absztakt formái az előadás absztrakt nyelvét ismétlik, ami nem csupán a kimondott szavakra korlátozódik, hanem sokkal inkább az előadás egységes esztétikája. Ágens eszköztára ugyanis nem a mondanivaló formai megjelenítésének veti alá magát, hanem sokkal inkább egy közös forrásból születő művészeti esemény formai megjelenítése, melynek eszközei ugyan a legkülönfélébb korok és nyelvek, minőségek és formák felhasználásával született meg, heterogenitásában mégis egy olyan egyívású és összehangolt kompozíciót alkot, mely egy sokszólamú esztétikai élmény lehetőségét teremti meg.
 
Ágens princípiumokról beszél ebben a színpadi kompozíciójában; a világot szervező kettősséget jeleníti meg különböző eszközeivel. A végletekig lecsupaszított és fehérré varázsolt világ fel-felfeslik, parázs testiség ütközik ekkor az ideák éteri szférájával, mely kibékülni nem, csak esetleg találkozni, megnyílni képes egymás számára. E kettősség feszíti a teret, a testek találkozásainak formáit, a nyelvet és az énekhangot, de ugyanez a kettősség jelenik meg a hangok és szavak sokszínűségében és sokszólamúságában is.
 
Ágens 2000 óta foglalkozik a színház megújításának lehetőségeivel, s azóta alkotótársaival – Gergye Krisztián, táncos-koreográfussal és Tasnádi József képzőművésszel számos, sokat ünnepelt produkcióval állt elő. Mindenkor a zene, a test mozgása és a tér összehangolásának lehetőségeit keresik, amint sokat hallott hangokat új környezetbe ültetve szólaltatnak meg. Ágens Purcell piknolepszia című előadását három évvel ezelőtt a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága a Legjobb alternatív előadás díjával jutalmazta. Ágens – aki mellesleg 27 éves korában kezdett el énekelni – számos jelentős magyar és európai zenésszel, énekessel, zeneszerzővel, rendezővel, táncossal, képzőművésszel és színházi társulattal dolgozott együtt az elmúlt években. Sokoldalúságát és határtalan művészeti elképzeléseit talán az is mutatja, hogy nemsokára – a költészet napján – jelenik meg első kötete. Valószínűleg érdemes odafigyelni rá, továbbra is…
 
Kapcsolódó cikkünk:
 
Kapcsolódó link:

© DEOL - minden jogfenntartva