Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Kritikák és ismertetések
Filmkritikák és -ismertetések
Lemezkritikák és -ismertetések
 

 
   
KULTÚRA
Mongólia karnyújtásnyira
 
Mi az a bódz és mit jelképez a két hal Mongólia zászlaján? Miért öltöztették fiúruhába a lányokat, s lányruhába a fiúkat a hagyománytisztelő mongolok? A Többkultúrájú Családok Egyesületének februári programján Dzsingisz kán népére vetült fény.
 

 
   
KULTÚRA
Fátyol mögött
 
Az európai nők számára ismeretlen és szokatlan világ tárult a Turmalin Ház látogatói elé azon a rendezvényen, ahol a vendég, Parvaneh Farid ismertette meg a hallgatósággal az iráni nők életét, kiknek múltja, jelene és jövője megannyi fájdalmat rejt magába. 
 

 
   
FILM
Egy kisember nagy utazása
 
Frank Goode (Robert De Niro) nyugdíjas kábelgyári munkás megözvegyül, s mivel a gyerekek önállóan élnek, szerte a hazában, nemigen marad neki más társaság, mint a kiskert dísznövényei és az orvos. Kirk Jones Giuseppe Tornatore ’90-es mozijából indult ki.
 

 
   
KULTÚRA
Fiume – magyar szemmel
 
A Szabad Európa Rádió egyik korábbi munkatársa ajánlotta fel közszemlére a családi ereklyéket. Lakner Lajos múzeumigazgató úgy fogalmazott, hogy a Déri Múzeum szeretné bemutatni a Fiuméhoz kötődő pluralitást a horvát-magyar együttműködés jegyében.
 

 
   
KULTÚRA
Három nap Kazinczy társaságában
 
A nyelvújító Kazinczy Ferenc leszármazottja Svédországból érkezik Debrecenbe, hogy részt vehessen a felmenője emlékének szentelt háromnapos tudományos konferencián. Az egyetemen tartandó tanácskozás érdekes kulturális programokkal egészül ki.
 

 
   
KULTÚRA
„Nyilvános önképzés”
 
Író, költő, publicista, irodalomtörténész, főiskolai docens és elsősorban családapa. Mindennapjairól, munkásságáról, egyszemélyes folyóiratáról, valamint annak különszámáról volt szerencsém beszélgetni egy nagybetűs egyéniséggel, Vitéz Ferenccel.
 

 
   
KÉPZŐMŰVÉSZET
A megváltás szakrális és profán gesztusai
 
Miként gondolkodik a modern ember a bűnökről, a bűnösségről, a megtisztulásról, a halálról és az újjászületésről? A stációkra osztott, dramatikus ívet felrajzoló Messiások című tárlatot Heller Ágnes filozófussal járhattuk végig.
 

 
   
KULTÚRA
Mesterségek dicsérete
 
Ifjú kézművesek munkáiból nyílt országos kiállítás Debrecenben, a Belvárosi Közösségi Házban rendezett VIII. Vándorlegény Konferencián, lehetőséget teremtve a hagyományos kézművességgel foglalkozó fiataloknak a bemutatkozásra és megmérettetésre.
 

 
DEOL > Kultúra
  Rovott múltunk értéke
 
Héty Péter | 2007. március 12., 12:21
 
A magyar rovásírás része annak az írásrendszernek, amely a mezopotámiai sumer és az egyiptomi képírásból fejlődött ki (…) ősi örökségünket nem elherdálni, hanem megőrizni, megbecsülni kell – hagyta ránk üzenetét Forrai Sándor írástörténet-kutató. Ennek jegyében beszélgettünk a Debreceni Rovásíró Kör egyik szervezőjével, Budaházy Évával, aki oktatja is a rovásírást. Elsőként írásbeliségünk eme ősi formájának történeti emlékeiről, fennmaradásáról kérdeztem.
 
– Szerencsére sokan ismerik már a tatárlakai korongot. Az értékes leletre huszonhat szobrocska és két égetett agyagtáblácska társaságában bukkantak rá 1961-ben Erdélyben. „Életkora” a tudósok szerint kb. 6500 év. Tudtommal ez ma a világ legrégibb, ismert írott emléke. Legalább ennyire fontosak Torma Zsófia ásatásainak eredményei is, vagy a nagyszentmiklósi kincs. Érthető tehát, ha azt mondjuk: rovásírásunk a legősibb írásrendszerek része. Leletek napjainkban is kerülnek elő, melyekről beszél például Szakács Gábor is írásaiban, cikkeiben. Ő egyébként a Balkánon, a Viszoko melletti hegypiramisokban talált nemrég rovásemlékeket. A kutatók és hagyományőrzők mellett a népi kultúra révén, a népművészetben is máig fennmaradt – például faragott botokon – ez az írásmód a kívülről jött latin írásbeliség mellett.
 
– Úgy tudom, Szakács Gábor vezeti az országosan ismert Forrai Rovásíró Kört is. Van velük kapcsolata a debrecenieknek?
 
– Igen. Szakács Gábor szervezi a rovásírók találkozóját és éves versenyeit. Ebben az évben mindhárom korcsoportban lesz versenyzőm. Két alsó, egy felső tagozatos és egy középiskolás tanítványom jelentkezett eddig erre a nagyszerű rendezvényre. A Mikepércsi Hunyadi János Általános Iskola könyvtára adott otthont a felkészítő tanfolyamoknak. Debrecenben, egyéni foglalkozásokon is készítek fel versenyzőt és tanítom a rovásírást. Nagy segítség mindebben Forrai Sándor több kiváló könyve és Friedrich Klára írásgyakorlat gyűjteménye.
 
– A rovásírás megismerése nekem nagy „megtiszteltetés”, hiszen így közelebb juthatok az őseimhez – vallja Neer Beatrix 10. évfolyamos debreceni középiskolás. – Szeretek rovással írni, mert olyan érzés, mintha én is több ezer évvel ezelőtt együtt éltem volna, azaz együtt élnék elődeinkkel. A rovásírás tanulására tanárnőm inspirált. Versenyre is készülök. Remélem, sikeres lesz a szereplésem, mindenesetre tapasztalatokat és újabb barátokat biztosan „nyerek”. Nevezhetjük ezt puszta nosztalgiának is, de a történelem mindig is érdekelt, és nem csak a saját őseim történelme. A rúnákkal is azért kezdtem el foglalkozni majdnem egy évvel ezelőtt, mert szeretném fellelni Észak-Európa titkait. Ismerem az angolszász, germán és viking futharkot, ábc-t. Segítségükkel bepillantást nyerhetek az északiak mindennapjaiba csakúgy, mint a halleristningar jeleivel, melyek a rúnák előttről származnak. A rúnák megismerését tulajdonképpen az északi metál zenének köszönhetem, melyért örökké hálás leszek.
 
– A rovásíró körnek természetesen nemcsak az a célja, hogy megtanuljunk egy-két rovás ábc-vel írni – fűzi hozzá Budaházy Éva. – Törekszem arra, hogy minden foglalkozáson megismerjük közelebbről valamelyik rovásemlékünket vagy egy rovásírás-problémát, például a ligatúrákat, esetleg egy híres rovásszakértőt. Szeretném közelebb vinni az emberekhez többek között Magyar Adorján munkásságát is. A sokat rajzoló, festő – egyébként szobrászatot tanuló – művész majdnem minden munkáját rovásírásos feliratokkal keretezte. Saját alkotásainkon is használjuk ezeket, pl. képeslapjainkon. Örültem, mikor Győri László szobrászművész barátunk Hajdúszoboszlón fölállított „Jelfáit” díszíthettük rovásfeliratokkal. Fontosnak tartom, hogy ismerjék körünk tagjai az olyan rovásírásos emlékeinket, mint a székelyföldi templomok rovásfeliratait (pl. Énlaka), a bolognai naptárat, melyet valaha botra róttak; a csodálatos fejedelmi étkészletet, a nagyszentmiklósi kincset, hogy csak néhányat említsek. Jó lenne idővel néhány emléket „élőben” is megnéznünk közösen. Ezek ismerete még a szemléletünket is megváltoztathatja. Mondok erre egy példát. Mikor a Halotti beszéd és könyörgés sorait olvassa a régi nyelvünkkel ismerkedni akaró, sajnos legtöbb esetben mosolyog az ősök vélt beszédmódján, mely szerint pl. a gyümölcsöt gimilc-nek mondották és írták. De ha megismeri a rovásírást és a rovásemlékeket, akkor tudni fogja, hogy a rovásírásos naptárunkban ez a szó pontosan úgy szerepel, ahogy ma mondjuk (több más társával együtt). Elképzelhetjük mekkora találékonyságra volt szüksége őseinknek, mikor hangzókban gazdag nyelvünket bele kellett igazítani, kényszeríteni a kötelezővé tett, de szűkös latin betűs írásrendbe. A latin ábécében – melyet magunk által továbbfejlesztve ma is használunk – tizenkét hangunkra egyáltalán nem volt jel. Az említett gyümölcs szóból például ennyi hiányzott a lejegyzéshez a latin ábécéből: gy, ü, ö, cs. Mivel a rovásírás jobban követte nyelvi sajátosságainkat, még a XVI. században is megpróbálták újra elterjeszteni. Erről tanúskodik Telegdi János rovásírásos tankönyve 1598-ból. Aki vállalkozik a rovásírás ősi hagyományának megismerésére, többet tudhat meg nyelvi és történelmi emlékeinkről.
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.019742965698242 másodpercig tartott.