Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
Történet és jelenlét
 
Nádas Péter drámáit színre vinni megpróbáló feladat. Ezek a szövegek mindenesetre az általános gyakorlattól eltérő színészvezetést, illetve színészi jelenlétet igényelnek. A Találkozást a Budapesti Kamaraszínház előadásában láthattuk a DESZKÁ-n.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
Irónia képekben
 
Zsigeri nevetéssel indult a DESZKA Fesztivál második napjának színházi programja. A Kamaraszínházban a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulata A jó pálinka itassa magát... című, a jelzet szerint képekben megfogalmazott iróniát hozta el a szemlére.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A boldogság dimenziói
 
Beavató színházi előadásként mutatta be a Csokonai Színház és a Kárpátaljai Magyar Drámai Színház azt a produkciót, amely Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művéből készült. Üdvözlendő az, hogy a Szász Zsolt rendezte darab a fiatalokhoz próbál szólni.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A japán bűvöletében
 
Japánban vendégszerepelt nemrégiben a Debreceni Színjátszó Stúdió. A társulat tagjai az egyik Andersen-mese, A rút kiskacsa feldolgozását adták elő japán nyelven, iskolákban és a toyamai gyermekfesztiválon. A darabot Jámbor József színész fordította.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A tragédia halála
 
Akár izgalmas vállalkozás is lehetett volna a DESZKA második napján a Radnóti Színház produkciója, amelyben Szálinger Balázs három görög tragédiát összefésülő alapanyagából Valló Péter rendező próbált kihozni valamit. Hogy mit, azt nem tudtuk meg.
 

 
   
KULTÚRA
Cellatitok
 
Tovább lépegetve a líra és a dráma mezsgyéjén, a Csokonai Színház Mispál Attila vezette alkotóközössége Tóth Erzsébet költeményeibe merítkezett. A Kőrózsa, betonszív alkotóját az foglalkoztatja: az ember vajon a közösségében, vagy a tulajdon lelkében fogoly?
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A történelem hálószobái
 
Az idei DESZKA Fesztivál egyik (ha nem a…) legizgalmasabb produkciója volt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának bemutatkozása Závada Pál Bethlen című darabjával, ami Móricz Zsigmond regénytrilógiája, az Erdély alapján készült.
 

 
DEOL > Kultúra > Színház és tánc
  Tánc középpontunk körül
 
Héty Péter | 2007. április 05., 12:18
 
Az iszlám egyik kevésbé ismert, misztikus ága a szufizmus, melynek sajátos török formája a dervisek rendje. Táncukat, a szemát a világörökség részének nyilvánította az UNESCO, egyik költőjük, Rúmi halálának 800. évfordulóján, s így ezt az évet neki ajánlják. Dervisek táncoltak a Lovarda színpadán a héten a török-magyar Dialógus Platform Egyesület jóvoltából.
 
„Míg a lélek napjának arca fenn ragyog; A szufi, mint minden porszem, táncolni fog” – Rúmi sorai jól jellemzik az Istenhez vágyódó lélek mámorában táncoló derviseket. A múlt század elején hatalomra került diktatórikus török vezetés ugyan betiltotta működésüket, de az irányzat és Rúmi emléke a mai napi elevenen él, világszerte ismerik. Híres Rubáinak sorai méltó emléket állítanak neki, idézzük meg hát ezekkel a városunkban járt dervis csoport előadásának hangulatát.
 
23
Ha magad keresed, szűnjön meg az éned.
Ne állj meg, amíg a folyót el nem éred.
Ne járj, mint a barom járma után körbe,
Fordulj egyet, s lépj a világ tetejére.
 
Az anatóliai törökök sokáig megőrizték közép-ázsiai kapcsolataikat. Szellemi központjuk jó ideig Horaszán maradt, ahol az első török dervisrend, a jeszevijje is alakult. Az egyik ide költöző korai törzs ujgur volt, s mint ilyen, a manicheizmus követője. Révükön is él a hit, mely szerint őseink rokonok voltak, de számos arab történeti forrás is a türkök egy csoportjának nevezi a magyarok őseit. Ők is soknemzetiségű törzsszövetségből váltak birodalommá. A szellemi áramlatokkal, így az iszlámmal sem egységesen találkoztak. Külön lépett be a síita és a szunnita irányzat, de az iszlám misztika, a szufizmus is, melyre az említett Mani tanai is nagy hatással voltak, akárcsak az ősmagyar törzsekre. A későbbi Oszmán Birodalomban jelentős szerep jutott a szerteágazó szufiknak. A bektasi rendnek a janicsárokkal fenntartott kapcsolata is hozzájárult terjedésükhöz. Híres kolostoraikból, a tekkékből a török idők során a Kárpát–medencében is működött néhány. Gül Baba szellemisége, jó kapcsolata a magyarokkal ma is legendás. Később, a diktatórikus Kemál Atatürk 1925-ben a szufi rendeket is feloszlatta, betiltotta, üldözte. A szufizmus török ága azonban ezt is túlélte, s máig létezik.
 
47
Ahol megszólal a nádsíp s a dob,
Magtáramból származnak a magok.
Ahol szárba szökken az áhítat,
Engem ünnepelnek titokban ott.
 
A szufik, mint minden misztikus az igazságot – Istent, Allahot – nem a külvilágban keresik, hanem belül, önmagukban, legbelső forrásukban a szívben, amit a bölcsesség, a tisztánlátás, az intuíció, azaz a gnózis szervének tartanak. A szerelem a szufiknál Isten és a világmindenség iránt érzett mély, az egész lényt átitató szeretet. A napokban Debrecenben is járt szufi-dervis csoport vezetőjét arról kérdeztük, hogy ma milyen körülmények között tudják őrizni ezt a hagyományt Törökországban, s mi a mai hivatása. – A történelem folyamán sokszor kerültek nehéz helyzetbe a szufik, Törökországban a múlt században tiltottak be minden hasonló rendet, mozgalmat. Ma olyan a politikai helyzet, hogy kulturális egyesületként működhet csoportunk Konyában, bár nem lehetnek tekkéink, imahelyeink, de hagyományőrző jelleggel néhány hetenként összejöhet zenélő, táncoló, beszélgető társaságunk. Nem csak a helyi újjáélesztés, a megtartás fontos, hanem az is, hogy a világba elvigyük, mert minden emberhez szól. A magunk személye nem fontos. A tanító is csak egy bizonyos pontig vihet el, de onnan a benső tapasztalás, a szív útja következik – fejtette ki Ahmet Sahin, az együttes vezetője.
 
77
Tökéletes a szerelem, de hol a szív?
Szívem tele szavakkal, de kezem nem ír.
Hallottál már ilyen furcsa történetet?
Szomjúhozom, s mellettem csobog a tiszta víz.
 
A szufik egyik régi tanítója, a költő, misztikus Mawlana Jalaladdin Muhammad Rúmi, aki egy tudós perzsa fiaként 1207. szeptember 30-án született Belkhben, a mai Afganisztánban. Később családja a törökországi Konya városában telepedett le. Apja halála után az ő nyomdokaiba lépett, de egy rejtélyes vándor, Samszo’d-Dín Tebrízí hatására ő is szufi lett. Lelki mestere ihletésére írta a róla elnevezett divánját, a szufizmus egyik legköltőibb és legmélyebb lírai emlékét. Saját korában is különböző hátterű, kultúrájú és vallású emberek hallgatták tanításait és elismerték, s ma is ismert a nyugati és keleti világban. Nyolcszáz évvel a halála után többen olvassák műveit, mint valaha. Rúmi önátadása révén a szufik célját követte és adta tovább: szeretni és szolgálni az embereket, tökéletes emberré válni és élvezni az Isten közelségéből származó boldogságot.
 
92
Fény öntötte el a világ minden sarkát,
Láttam az arcodban a mindenség arcát.
Hiányod a bánat egyetlen forrása;
Ebből a forrásból iszik a szabadság.
 
A szema jellegzetes török szertartás, melynek során szufi dervisek folyamatosan forognak, lelki extázist élnek át. Az előadás a nyitó imát követően egy zenei résszel indul (sámándobra is emlékezető ütősökkel, cimbalommal, ney-jel és más fúvóssal, vonósokkal kísért muszlim ének), amit tánc követ. A résztvevők a mindenség középpontja iránti tisztelet jeléül meghajolnak a tánc középpontja felé. A dervisek levetvén fekete köpenyüket, a megtisztulást jelképező fehér ruhájukban kezdik önfeledt forgásukat, saját tengelyük körül, kezük lassan az ég felé emelkedik, mintegy kiemelve lelküket testükből – egyik tenyerük felfelé néző, befogadó pózban, a másik lefelé forduló, továbbító pózban.
 
100
Mikor a lélek végleg feléli testét,
S leveti magáról, mint rossz köpönyegét,
Porhüvelyünk porrá lesz megint, s a lélek
Újra megteremti fényéből a testét.
 
Rúmi és a szufik egész életükben a szeretetet és a toleranciát hirdették. Tanításuk ma is aktuális, hiszen az egész emberiséghez szól, és a közös hang megtalálására, egymás megértésére és a szeretet gyakorlására buzdít. Az UNESCO, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szakosított Szervezete 2007-et Rumi évnek, a szema szertartást pedig az egész emberiség szellemi örökségének nyilvánította.
 
Az estet a két éve alakult Dialógus Platform Egyesület szervezte, akik igyekeznek előmozdítani a párbeszédet a különböző ideológiák követői, a különféle etnikai közösségek, vallások, és általában a társadalom tagjai között. A non-profit szervezetet török és magyar értelmiségiek és önkéntesek alapították – tudtuk meg Süleyman Kisától, a szervezet egyik tagjától.
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.0098590850830078 másodpercig tartott.