Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene
  Keserédes latin muzsika
 
Héty Péter | 2007. április 11., 15:23
 
A Zöld-foki-szigetek – diplomáciai útlevéllel közlekedő – utazó kulturális nagykövete, a világzene világszerte kedvelt énekesnője több magyarországi fellépés után Debrecenbe is ellátogatott. A mezítlábas dívaként is emlegetett Cesaria Evora másfél órányi latin hangulatot varázsolt a Kölcsey Központ majdnem megtelt nagytermébe. Mindemellett, a keserédes muzsika egy nehéz sorsú nép, és -énekesnő életérzését tükrözte.
 
Az előadás előtti beszélgetésen elsősorban arról kérdeztük, hogy életútját ismerve igen nehéz időszakokat élt át –, csak úgy, mint egész hazája –, és most, hogy a csúcsra jutott, vajon tudja-e azokat támogatni, akik e pillanatban szorulnak segítségre, különös tekintettel a hozzá hasonló zenei tehetségekre. Mint megtudtuk, fáradozik ezen, de a konkrét tehetségkutatást inkább producerére bízza. Az év nagy részét családjától, hazájától távol tölti, turnézik szerte a nagyvilágban. Két fiával és leányával él, idős korára megvakult édesanyja, akivel korábban szintén együtt élt, már nincs velük.
 
Afrikai létére muzsikája sokkal inkább az évszázados portugál gyarmatosítók, és más latin zenék hatását tükrözi. A Zöld-foki szigetvilág muzsikájának egy sajátos, szórakoztató ágát műveli. Nyíltan vállalja, hogy egy sokféle hatást tükröző egyedi keveréket játszik. Szívesen mozog a morna stílusban, mely keserédes, nosztalgikus, melankolikus világával a portugál fado és a brazil modinha és bossza-nova, vagy az őseredeti calypso hangulatához áll közel, de az efféle elvágyódó „kesergők” tulajdonképpen szinte minden latin és egyéb zenében fellelhetők. A lendületes calodeirát is műveli, ami hangulatában a latin-amerikai salsával és mambóval rokon többek közt. Ebben a sorrendben indultak és szabályszerűen váltakozva szólaltak meg Cesaria ismert és kevésbé ismert, régi és újabb, de egyformán hangulatos dalai a debreceni koncerten is.
 
A kísérőzenészek kellőképp megalapozták a hangulatot az énekesnő színpadra lépése előtt, hogy aztán az alacsony, zömök fekete hölgy nagy taps közben óvatosan – de ezúttal is mezítláb – lépkedve a színpad közepére sétáljon és egy szép mornával elkezdje műsorát. Ezt természetesen egy temperamentumosabb követte, és ez így ment tovább. Cesaria távolról sem hasonlít egy show(wo)man-re, dalait nemes egyszerűséggel – valószínűleg már csak alkata miatt is – szinte mozdulatlanul, minden konferálás nélkül adja elő. (Hozzá kell tenni, hogy nem is sokan értettük volna meg a portugálul beszélő „morna mamát”, mint ahogy a számok szövegét sem, bár ezeknek a daloknak a hangulata nem is igen képzelhető el más nyelven.) Nagy, kerek szemei messze a dalok keletkezésébe tekintenek, hogy ezzel az átéléssel a szövegek megértése nélkül is átadhassa hangulatukat. Érdekes volt látni azt a nyugalmat, ami a színpadon uralkodott rajta, mert a korábbi sajtós találkozó idején még folyamatos lábmozgással, vibráló élénkséggel egész más hangulatot tükrözött. Hírhedt cigarettáit is sorra szívta még akkor, ám a koncert alatt összesen csak egyszer, az egyik instrumentális darab közben szívott el egy szálat.
 
Malőr csúszott a harmadik számba, ugyanis „sercegni kezdett a lemez” az élő előadás közben. A kisördög szerencsére nem sokáig zavarkodott, de néha még visszatért a koncert során, olykor egy-egy fülsüketítő sípolással. Az első ismertebb dal ez után következett és a Petit pays hamar feledtette is a történteket. Egy újabb tempósabb, majd egy szép, hegedű dallammal indított dal után következett az est csúcspontja. Egyik legnépszerűbb dala a Fala pa fala nagy tapsvihart aratott, csakúgy, mint a közkedvelt Sodade. A taps a következő Angola ritmusára immár kíséretként volt hallható. Az ezt követő instrumentális darab idejére a művésznő először és utoljára ült le, s hagyta kibontakozni a muzsikusokat, nem utolsó sorban a szopránszaxofonost. A színpadi látványosságot egyedül ő, és a kubai hegedűs jelentették, mivel csak ők engedtek a mozgásra csábító latinos dallamoknak, s időnként ritmikus, latinos táncmozdulatokkal fokozták a hangulatot. Ezután még öt dalt adtak elő, hogy végül a Sangue de Beirona zárja a sort. A ráadásban a híres klasszikust, a Besame mucho-t hallhattuk Cesaria egyedi, fátyolos hangján, majd az afrikai őskontinensről zengtek ismét egy saját, tempós ódát. Közben, a hirtelen támadt sípolástól még a művésznő frissen kapott virágcsokra is ledobta magát az asztalról. Bár kissé hiányzott a lemezekről megszokott fúvós szekció, de a hét tagú, nemzetközi kísérő zenekar teljes hitelességgel kísérte a Cesaria Evora dalokat. A közel másfél órás koncert igen kellemes, napsütötte tengerparti hangulatot varázsolt az alföldi koncertterembe. A közönség az utolsó pillanatokban állva tapsolta a produkciót, igaz nem is volt alkalma visszaülni, hiszen az est valóban véget ért, s a tengerpart ismét messzire úszott tőlünk. Viszlát az idei Szigeten!
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
4.00
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.011821031570435 másodpercig tartott.