Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene > Jazz
  Charlie Parker emlékére muzsikáltak
 
Héty Péter | 2007. május 11., 15:42
 
A szaxofon jazztörténeti sorozathoz kapcsolódó utolsó koncerten az ifj. Szakcsi Lakatos Béla vezette Tribute to Charlie Parker Band lépett fel a Kölcsey Központban. Akik a szaxofon nagynevű mesterének muzsikáját akarták viszonthallani, azoknak talán az eredeti lemezek mellett kellett volna maradniuk, de egy hangulatos dzsessz este érdekében érdemes volt a koncertre ellátogatni.
 
A koncerten a meghirdetettől eltérően Pecek Lakatos Krisztián állt a bőgőhöz és Bacsó Kristóf alt-szaxofonja helyett Zana Zoltán tenor szaxofonját hallhattuk. Így ketten „tenorizálták” a közönséget, mert a meghirdetett felállásból Tűzkő Csaba is ezen a hangszeren játszott az estén. Tulajdonképpen már a tenor- és altszaxofon felállás sem lett volna a legautentikusabb, mivel Charlie Parker muzsikájára (bár számos felvételén hallhatunk több szaxofont) inkább a trombita-szaxofon kettős volt a jellemző. Sajnos a hazai jazztrombitás felhozatal igen szegényes, a szaxofont jóval többen választják hangszerüknek. Talán ennél is illúziórombolóbb volt az elektronikus zongora hangja ebben a muzsikában. De tekintsünk el mindettől, hiszen tehetséges muzsikusok mindig feltalálják magukat.
 
Parker muzsikája valójában átmenet a szving-korszak és a bebop között. A nyitószám szvinges alapja jól példázta ezt, bár már rögtön a zenekarvezető ifj. Szakcsi játszotta az első szólót, ami nem volt éppen az alkalomhoz méltó. Az ezt követő Tűzkő-improvizáció azonban jól illeszkedett az est jellegéhez. A másik szaxis ekkor még erőtlenebbül mutatkozott be, de később ő is felzárkózott, igaz addigra kissé elveszett a „parkeri sound”. A két szaxofon nyitó-záró témája még a szvinget idézte, míg szólóik már a bebopot. Lassan azonban kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy nem annyira a múlt idézésre, mint inkább az együttzenélésre épül a produkció. Konferálás híján még a hozzáértők sem nagyon tudták eldönteni, hogy eredeti Parker-számokat vagy az ő stílusát idéző sajátokat hallhattunk. A vidéki hakni jelleget azért túlzás lenne emlegetni, bár az utolsó pillanatban beugró zenészek is kissé ezt sugallták.
 
A Lakatosok újabb dinasztiája nagy számban képviselteti magát a főváros dzsesszéletében. A zenekart alapító édesapja, Szakcsi Lakatos Béla nyomdokain járva, hattól tizenhat éves koráig klasszikus zongora tanulmányokat folytatott, majd a jazz-zene mellett kötelezte el magát, de a papával külsőleg még sapkaviseletében is azonosult. A család többi tagjához hasonlóan sok híres magyar, illetve külföldi zenésszel játszott együtt, köztük Lakatos „Ablakos” Dezsővel, Tony Lakatossal, John Patituccival, Palle Daniellsonnal, Rick Margitzával, Ravi Coltrane-nel.
 
Saját együttest is alakított Tűzkő Csaba közreműködésével. Tűzkő évekig külföldön dolgozott, de mióta hazatért számos formációnak vált tagjává és saját zenekara is működik. 2004-ben a jazz történetének egyik legnagyobb alakja, Charlie „Bird” Parker tiszteletére alakították a Tribute to Charlie Parker Band-et.
 
A harmadik kompozíció, a Psalm ifj. Szakcsi szerzeménye volt. A billentyűs szólójával induló csendes, balladisztikus kompozícióban a seprűző dob felett az egymást váltó szaxofonok szép dallamai kellemes hangulatot varázsoltak a terembe. Persze ez a zsoltár szólhatott a fiatalon elhunyt Parker emlékének, de nem az ő világát idézte. A következő szám már tempósabb volt, bár Tűzkő – amúgy remek – játékával inkább hozott balkáni hangulatokat, mint Parkert, de legalább valami beindult. A jól képzett zenészek szólóikkal egyre tüzesebb hangulatba kerültek, kár, hogy igazából csak az est végére. Volt persze ráadás is, a mintegy 150 fős közönség örömére.
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.01463794708252 másodpercig tartott.