Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene > Jazz
  Világszínvonalú muzsika, méltó fogadtatás
 
Héty Péter | 2007. május 23., 14:21
 
A Debreceni Jazznapok legendás korszakának hangulatát idéző koncertnek lehettek részesei, akik ellátogattak Marcus Miller amerikai multi-hangszeres, komponista, basszusgitár-virtuóz hangversenyére május 21-én. Hazája kortárs dzsessz muzsikájának esszenciáját nyújtotta kiváló kísérőivel, zenei színvonalában felülmúlva korábbi debreceni fellépését.
 
A Kölcsey nagyterme zsúfolásig megtelt, de nem a teljes méretében összenyitva. Ez azt mutatja, hogy a korábbinál kissé drágább, de a fővárosihoz képest olcsóbb jegyek is többeket visszatartottak a világszínvonalú muzsika élvezetétől. Aki viszont rászánta magát, az biztosan nem bánta meg.
 
A zenészek hamar bizonyítottak, s Marcus Miller basszusgitár játéka az első perctől kezdve uralta a hangzást. A közönség is rögtön hangosan jelezte lelkesedését, s a szólókra is élénken reagált. Ezúttal a dobos mellett többnyire a billentyűs töltötte be a ritmusszekcióban a basszusgitárnak kijáró szerepet, mivel az most érthető módon szóló szerepben a dallamot vezette. A számos hangszerrel körbebástyázott billentyűs többnyire két hangszeren is játszott. A sajátos felállású fúvós szekcióba a trombitás és a szaxofonos mellé ezúttal a svájci-amerikai szájharmonikás Gregoire Maret került, aki kiválóan alkalmazkodott ehhez a szerephez is, de a hangulatot leginkább szólóival dobta fel. A tehetséges muzsikus – akit többek között Cassandra Wilson oldalán ismerhettünk meg – hatalmas hajzuhatagát nem „hozta” magával, teljesen rövidre vágott frizurával láthattuk. Az első szóló azonban még nem az övé volt, hanem a trombitás Patches Stewart-é, akinek játékában később sem volt hiba, amikor remekül hozta a Miles Davis „sound”-ot is. Keith Anderson szaxofonos játéka igen színes volt, akár az „easy listening”, akár a „free”-sebb szerepekben.
 
Természetesen minden számban szóló szerepben hallhattuk Marcus basszusgitárját, de ez a különböző effekteknek és duó-szólóknak köszönhetően egyáltalán nem vált unalmassá. Nem lehet elmenni szó nélkül Miller virtuozitása mellett sem, aki hangszerének minden játék-technikai és hangzásbeli lehetőségét kihasználta. Persze, a többiek is sűrűn „szóhoz” jutottak, megfelelő ritmusban. Talán legkevésbé a nagydarab dobosra, Poogie Bell-re volt ez igaz, aki mindössze az egyik ráadásban szólózott egyet. A billentyűst, Bobby Sparks-ot is ritkábban hallhattuk szólistaként, de kiemelkedő volt, például amikor Miller wah-wah pedálos játékára hasonló hangzásban válaszolgatott, vagy amikor a jó öreg Hammond orgonán villantotta meg képességeit, de a szintetizátoros háttérszólamokat is érzéssel hozta.
 
Miller már az elején megemlítette korábbi debreceni koncertjét – bár tíz évvel ezelőttre datálta a hat helyett –, ám túl sok kommentárt nem fűzött a műsorhoz. Azt azért elmondta, hogy új lemezén dolgozik, mely Free címmel fog megjelenni és rögtön el is játszották róla a Jean Pierre című kompozíciót, melyet eredetileg a Miles Davis-szel készített első közös lemezükhöz írt, ami Fat Time címmel jelent meg 1981-ben. Nosztalgikus hangulatot teremtett megelőzőleg az is, amikor a 70-es éveket idéző jazz-rock-funky hangzást produkáltak. Az egyik későbbi Miller szólóban a Baby Please Don’t Go régesrégi rock and roll dallamai is beszűrődtek, de nagyon is konkrétan, egészében eljátszották a Beatles-klasszikus Come Together-ének átdolgozását. Miller a basszusgitár mellett a basszusklarinétot is bűvölte egy számban. A koncert vége felé pedig egy szép soul-os hatású darabban énekelt is.
 
A hatalmas, zajos közönségsiker a másfélórás koncert után először klarinéttal a kézben hozta vissza Millert. A dzsessz klasszikus korai világát idézve tisztelegtek az elődök előtt, először a trombitással, majd a többiek is beszálltak. A lelkes debreceni közönséget nagyszerűnek minősítette Miller, s az újabb visszatapsolás után igazi örömzenében részesítették a jelenlévőket a láthatóan szintén jó hangulatba került zenészek. Az improvizáció szerűen induló muzsikához a Miles Davis-szel közös, klasszikus darab, a Tutu lett az alap, de előkerült egy újabb Beatles-klasszikus, az Eleonor Rugby, vagy a dzsessz talán legismertebb dallama, a Summertime is, amit régebben teljes egészében feldolgoztak. Ekkor a mester már táncolt is a színpadon, de még a billentyűk mögé is beült, s szinte minden hangszerét felkapta, amin addig játszott. Az állva tapsoló, kiabáló közönségtől azzal búcsúzott el, hogy „Viszlát, legközelebb”. Úgy legyen, hátha arra már nem kell újabb hat évet várnunk.
 
Kapcsolódó cikkünk:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
4.51
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.036289930343628 másodpercig tartott.