Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Kritikák és ismertetések
Filmkritikák és -ismertetések
Lemezkritikák és -ismertetések
 

 
   
KULTÚRA
Mongólia karnyújtásnyira
 
Mi az a bódz és mit jelképez a két hal Mongólia zászlaján? Miért öltöztették fiúruhába a lányokat, s lányruhába a fiúkat a hagyománytisztelő mongolok? A Többkultúrájú Családok Egyesületének februári programján Dzsingisz kán népére vetült fény.
 

 
   
KULTÚRA
Fátyol mögött
 
Az európai nők számára ismeretlen és szokatlan világ tárult a Turmalin Ház látogatói elé azon a rendezvényen, ahol a vendég, Parvaneh Farid ismertette meg a hallgatósággal az iráni nők életét, kiknek múltja, jelene és jövője megannyi fájdalmat rejt magába. 
 

 
   
FILM
Egy kisember nagy utazása
 
Frank Goode (Robert De Niro) nyugdíjas kábelgyári munkás megözvegyül, s mivel a gyerekek önállóan élnek, szerte a hazában, nemigen marad neki más társaság, mint a kiskert dísznövényei és az orvos. Kirk Jones Giuseppe Tornatore ’90-es mozijából indult ki.
 

 
   
KULTÚRA
Fiume – magyar szemmel
 
A Szabad Európa Rádió egyik korábbi munkatársa ajánlotta fel közszemlére a családi ereklyéket. Lakner Lajos múzeumigazgató úgy fogalmazott, hogy a Déri Múzeum szeretné bemutatni a Fiuméhoz kötődő pluralitást a horvát-magyar együttműködés jegyében.
 

 
   
KULTÚRA
Három nap Kazinczy társaságában
 
A nyelvújító Kazinczy Ferenc leszármazottja Svédországból érkezik Debrecenbe, hogy részt vehessen a felmenője emlékének szentelt háromnapos tudományos konferencián. Az egyetemen tartandó tanácskozás érdekes kulturális programokkal egészül ki.
 

 
   
KULTÚRA
„Nyilvános önképzés”
 
Író, költő, publicista, irodalomtörténész, főiskolai docens és elsősorban családapa. Mindennapjairól, munkásságáról, egyszemélyes folyóiratáról, valamint annak különszámáról volt szerencsém beszélgetni egy nagybetűs egyéniséggel, Vitéz Ferenccel.
 

 
   
KÉPZŐMŰVÉSZET
A megváltás szakrális és profán gesztusai
 
Miként gondolkodik a modern ember a bűnökről, a bűnösségről, a megtisztulásról, a halálról és az újjászületésről? A stációkra osztott, dramatikus ívet felrajzoló Messiások című tárlatot Heller Ágnes filozófussal járhattuk végig.
 

 
   
KULTÚRA
Mesterségek dicsérete
 
Ifjú kézművesek munkáiból nyílt országos kiállítás Debrecenben, a Belvárosi Közösségi Házban rendezett VIII. Vándorlegény Konferencián, lehetőséget teremtve a hagyományos kézművességgel foglalkozó fiataloknak a bemutatkozásra és megmérettetésre.
 

 
DEOL > Kultúra
  Utazni márpedig kell
 
Héty Péter | 2007. június 11., 11:28
 
Debreceni barátai körében régóta ismertek Fene Katalin csodálatos fényképei. Lenyűgöző tájak, regélő emberi arcok, önfeledt mozdulatok képeződnek le a föld távoli helyeiről és környékünkről. Mivel a fotózást csak hobbiszerűen űzi mindezidáig nem nagyon jutott eszébe benyomásait könyvszerűen közreadni. Talán az ismerősök elismerése és kiállításainak sikere vette rá, hogy most Fény képek címmel, írásaival kiegészítve jelentessen meg egy válogatást munkáiból. Legújabb debreceni kiállítása a Fény galériában látható a hónap végéig.
 
– Képeit nézegetve fel sem merül a nézőben, hogy nem egy természetbúvár vagy világjáró lap hivatásos fotósával van dolga. Mi volt hamarabb a fotózás vagy az utazás?
 
Fene Katalin: Az utazások szinte mindig részelemeit képezték az életemnek, ahogy azt most megjelent könyvem bevezetőjében is leírtam: A világ különböző helyeiről más-más impressziók érintettek meg. Iskolás koromban a bizonyítvánnyal többször nyaralást is kaptam, ami hozzá segített az utazás iránti vágyam felkeltéséhez. Más tájak, kultúrák, emberek iránti érdeklődésem nem tudatos, hanem ösztönös volt – ez csak később tudatosult bennem. Mindig hajtott valamiféle felfedezési vágy, ami miatt újra és újra útra kelek. Előnyben részesítem a sátras utakat – bizonyos kényelmetlenségei ellenére –, változatosabbak, többet nyújt a természeti látnivalókból is és a túrázási programok, lehetőségek is kötetlenebbek. Tíz éve találkoztam egy pécsi társasággal, a földrajz tanszékről, akik számomra is testhezálló utakat szerveznek. Jelmondatuk Ibn Khaldun arab filozófustól származik: „Ha valaki tudást akar szerezni, vagy azt kiegészíteni, akkor utaznia kell”. Kerekebbé válik így a világ, a „kirakójáték” sok-sok darabja könnyebben a helyére kerül és látókörünk is kitágul. A cél végső soron ez, még ha nem is tudatosul mindig. Egy idő után a fényképezés az utazás természetes velejárója lett. Élveztem a pillanat megörökítését. Soha nem terveztem a fényképeimből kiadványt készíteni. Csak később tudatosult bennem, hogy valójában ezzel mégiscsak át akartam valamit adni az embereknek, élményeimet nem magamnak akartam megtartani. Néhány napja jutottam arra a felismerésre, hogy a fotózást mintegy eszközként kaptam nagyobb életfeladatokhoz.
 
– Mit jelent ez konkrétabban?
 
– Kifordult, fejetetejére állt világunkban egyre nehezebb valós értékeket találni, felismerni, pedig csak az ellenkezőjére kéne fordítanunk a „negatív” érzéseinket és ez által minden a helyére kerülhetne. A keleti és a tőlünk délebbre élő emberek más mentalitásúak, közelebb állnak a természethez és az igaz dolgokhoz. Nagyon megérintett például egy marokkói találkozás, úgy hat éve. Az egyik sátras szállásunk árusokkal volt körbe véve és én mindig szeretek egy kicsit beszélgetni a helyi emberekkel, többet ad, tartalmasabbá teszi az utat, mintha csakis a természeti vagy építészeti csodákat vesszük észre. Egy helyi jellegzetességeket árusító fiatalember elmesélte, hogy ő soha nem járt iskolába, de mégis öt-hat nyelven eltársalog a turistákkal. Teljesen elégedett és boldog ott, ahol él és attól, amit csinál. Akkor én tőle azt a tanítást kaptam többek között, hogy ha egy viszonylagos elégedettségben vagyunk, ha a tevékenységünket örömmel végezzük és mindez szeretettel párosul, akkor az boldogságot hoz. Felemelő érzés volt ez a találkozás és megértette velem, hogy számomra a fényképezés is egy ilyen tevékenység.
 
– Ezeken a képeken jól elkülönülően vagy a tájé, vagy az emberé a főszerep. Miért ilyen hangsúlyos ez a két téma képein?
 
– Valóságos csodának mondhatóak a természet művészi alkotásai, melyek teljesen ámulatba tudnak ejteni. Sziklák, melyeket emberi kéz és fantázia sem formálhat olyanná, amilyenek. A Namíb-sivatag homok dűnéi, melyek színe a Nap állásától függően változik. Láttam a tunéziai, jordán, szíriai, marokkói sivatagokat, de leginkább öt évvel ezelőtti egyiptomi utamon szerelmesedtem bele ebbe a természeti jelenségbe, mivel ott volt a legváltozatosabb. Embereket először csak Indiában fényképeztem, mivel ez ott szinte kikerülhetetlen volt. A kaotikus állapotok között is érdekes és elgondolkodtató az ottani világ, mivel még nem felejtettek annyit az emberek, mint minálunk. Ugyanakkor már korábban, Erdélyben megfogalmaztam magamnak, hogy ahol az emberek szerényebben élnek, ott lelkileg sokkal gazdagabbak. Máig is azt vallom, hogy a legnagyobb erő a szeretet, nem pedig az anyagiak, a siker, vagy a lexikális tudás, ezekkel szinte csak ártunk valódi önmagunknak. Hamis szemfényvesztéssel kívülről próbáljuk megkapni, ami belül van.
 
– Ismét a bölcselkedésnél vagyunk, talán ezért is készült a könyv, hogy mindezeket képei ürügyén elmondhassa?
 
– Azt hogy miként jött létre a könyv, talán majd agg koromban megírom, mert ez is számos tanulsággal szolgált. Tulajdonképpen valóban az írás miatt jött létre, amelyek kiegészítésként, elsősorban a könyv vége felé találhatóak. Folyamatosan olyan negatív dolgok történtek velem és a környezetemben is, melyek olyan pozitív felismerésekhez vezettek, hogy úgy éreztem, hangot kell ezeknek adnom. Az ok-okozati összefüggések miatt valószínűleg éppen ezért kellett ezeknek megtörténnie. Ahogy képeimmel, a szavakkal is úgy érzem, hogy át tudok valamit adni tapasztalataimból, amik esetleg másokat is továbbsegíthetnek pillanatnyilag nehéznek tűnő helyzetükön.
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.019454956054688 másodpercig tartott.