szo. feb 29th, 2020

Deol

NEM HIVATALOS OLDAL!

Vergődnek a szabad madarak

7 min read
Vélemény

Kedves Barátom!

Írtad, hogy a nyári uborkaszezont már megszoktad, ám most mintha minden eddiginél hosszabb és unalmasabb időszak jönne. Mintha az idő megállt volna, mintha mindenki kezdené elhinni, hogy marad ez az állóvíz az idők végezetéig, vagy legalább 2010-ig. Valóban úgy tűnik, Gyurcsány számára minden nap ajándék, s talán más nem is érdekli, mint az, honnan szerez 6-7 szavazatot a hátralévő hónapokban a költségvetés megszavazásához, hogy ne bukjon meg a kormány, s 2009-ben is ő lehessen a kormányfő. Orbán hiába mutat tettrekészséget, az egész Fidesz is felsorakozhatna teljes fegyverzetben, részletesen kidolgozott kormányprogrammal, lehetőséget csak akkor kapnak 2010 előtt, ha nem szerzi meg Gyurcsány a kellő számú szavazatot.

Kérdezted, történik-e valami érdekes odahaza. Tegnap jót söröztünk a cimborákkal, tudom, ez még nem nagy ügy, ám arról diskuráltunk, ami szerintem a legérdekesebb most a magyar belpolitikában. Nem tudom, hogy te mire gondolsz, mikor ezt olvasod, szerintem az SZDSZ helyzete a legérdekesebb, nemcsak azért, mert rajtuk múlhat, lesz-e előrehozott választás, de a párt mostani helyzete miatt is. Több szempontból is érdekes ez. Az egyik a kormányhoz való viszony, a másik Fodor és Kóka vetélkedése, s van egy harmadik is, ami főleg az elsővel függ össze szorosan: merre kellene elindulnia a hónapok óta mélyponton lévő pártnak, hogy megerősödjön?

Láthatóan felemás a helyzetük: Kiléptek a kormányból, ám lojális ellenzék maradtak. Rendre határozottságot mímelnek, aztán elfogy a szufla, elfogy a bátorság, behódolnak. Hogy az ilyen-olyan posztok, pénzek miatt nem tudják eloldani magukat a szociktól, vagy már annyira megszokták a szerepet? – nehéz lenne eldönteni. Talán maguk sem tudják, mi lenne jó nekik. Mondták harcosan a kilépés után, hogy Gyurcsánnyal soha többet, viszont egy másik kormányfő tiszta ügy: új koalíciót kötnének. Aztán elhallgattak erről. Majd jött Fodor, a még népszerű új arc, s gondolni lehetett, hogy új útra lép. Szóba mert állni végre Orbánnal, sőt előbb tárgyalt vele, mint Fletóval. Nagyobb volt persze a füstje, mint a lángja a találkozónak, az előrehozott választások ügyét Fodor végül jegelte. Feltételeket emleget mindkét irányba, mintha máris királycsináló szerepben érezné magát. Támogatható programot kért Gyurcsánytól, amit elfogadhatnának, ez lenne a minimum feltétele a kormányt megsegítő szavazataiknak. Ám egyelőre kormányprogramnak se híre, se hamva, sőt halvány célzást sem tett a kormányfő ilyenre, egyelőre kivár. Fodorék pedig megint elhallgatnak?

A „szabad madarak” az ígéreteiket jó néhányszor sutba vágták már. Ezért is zuhantak a mélybe, na meg a neoliberális rögeszmék miatt, amikből egyszerűen nem tudnak kigyógyulni. Ki ne emlékezne rá, hogyan kezdődött szocialista „társutasságuk”? „Horn elvtárssal soha!” Te szoktad így emlegetni, hisz téged is becsapott egykori kedvenc pártod… Na nem szégyen ez, volt SZDSZ-es barátom, más is tévedett már a politikában. Tudom, sok ismerősöd is ekkor ábrándult ki az SZDSZ-ből, még ’94-ben. Emlékszem, a mi utcánk is tele volt „szabad madaras” matricákkal, ott voltak az oszlopokon, a közlekedési táblákon, mindenfelé ilyesmi virított, még a járdára is oda volt festve a madaras jelvényük. Aztán eltűntek, lekoptak. Ahogy a rendszerváltás „tudjuk, merjük, tesszük”-pártjából asszisztáló kis párt lett az évek folyamán. Hiába zsugorodtak, nem tanultak, hűek maradtak rögeszméikhez és ’94-es tévedésükhöz is. Jött a „D 209-est nem támogatjuk” felkiáltás 2002-ben, de ez már csak egy napig tartott.

A két utóbbi választáson már épp csak átrepülték az 5%-os küszöböt. Az utóbbi két évben bekövetkezett az igazi mélyrepülés. Mintha teljesen összenőttek volna Gyurcsánnyal: vele már nem is ellenkeztek, pedig az ő bűnei nem történelmiek, mint Horné vagy Medgyessyé, hanem nagyon is „jelenvalók”. Ahogy mondani szoktad: nem elég, hogy becsapta Fletó a népet, még lövetett is a tüntetőkre. Sőt „szétreformálta” az országot. Egy cimbora azt mondta tegnap az esti sörözéskor a kertben (ez neked biztos tetszeni fog!): „elkurgathatnák már a hatalomból, hogy kúrálhassa magát”! A Fletó–Kóka-duó egy ideig jól megértette egymást, dübörgött a reformtengely, aztán jól elakadtak. Mire rájöttek, hogy a nép mennyire nem örül áldásos munkájuknak, már 10%-on meg 1%-on állt a két párt. Mikor a kormány programja megbukott a népszavazáson, s kiderült, hogy az országnak mennyire elege van a „szoclib” reformokból, Gyurcsány Pilátus módjára mosta kezeit, s minden bajt az SZDSZ-es miniszterek nyakába vart. Az adóreformot, hatékony oktatást, egészségügyet hirdető „szabad madarak” pedig úgy repültek ki a koalícióból, hogy programjuk fő pontjaiból semmit sem tudtak megvalósítani. Azt mondják, Kóka egyetlen ígértét váltotta be: 10%-ot ígért, igaz, ez a Szadesznek nem sikerült, de az MSZP-nek igen! Na, innen emelkedjetek föl, jómadarak!

Az SZDSZ belső viszonyai az elnökválasztás után is zavarosak maradtak. Fodor és Kóka párviadala nem ért nyugvópontra, továbbra is két vezér, két tábor jellemzi a pártot, ráadásul nem egyértelműek az irányvonalak sem. A népszerűségét és legitimitását vesztett Kókát mindössze két százalékkal győzte le az elvszerűbbnek tűnő, s kívülállók számára elfogadottabb Fodor, s ez kevésnek tűnik a belső átrendeződéshez. Kóka emberei nemcsak a párt vezető testületeiben rendelkeznek továbbra is erős pozíciókkal, Kóka maradt egyelőre a frakcióvezető is. Kétfejű a párt, s ha nem tudnak együttműködni a vezetők, s nem oldódik fel az ellentét, a mélyrepülés biztosan folytatódik. Ez akár végzetes is lehet: egy választási bukás, mely a parlamentből való kiesést jelentené, akár pártszakadáshoz is vezethet.

Milyen alternatívák vannak a párt előtt? Visszamenni a koalícióba biztosan nem éri meg, amíg Gyurcsány kormányfő, ez egyértelműen a párt teljes hitelvesztését jelentené. Ellenben megbuktatni Gyurcsányt egyáltalán nem lehetetlen, ehhez csak ki kellene lépni a lojális ellenzék szerepből, s alkalomadtán leszavazni a kormányt. Ennek lenne a legtöbb haszna a párt számára hosszú távon, hisz ők tetszeleghetnének a „népnyúzó”, vegetáló kormány megbuktatói szerepében, amiből lehetne profitálni. Majd a választási kampányban újból felépíthetnék a párt imázsát. Kikerülhetnének végre a szocialisták fojtogató öleléséből, hangsúlyozva a különbséget jobbra és balra egyaránt. Visszanyerhetnék elvesztett liberális szavazóik jelentős részét.

Persze veszélye is van ennek a forgatókönyvnek. Kevesen hiszik el, hogy az egykori szobatársak, Orbán és Fodor valaha is szövetségesek lesznek. A Fidesz egyébként is túl jól áll ahhoz, hogy most efféle koalíciós partnerre szoruljon. Sőt széles táborában sokak számára nemcsak a „komcsik”, a „libsik” is ősellenségnek számítanak. Hisz ’94-től csak távolodtak.

Felvetődik még a szakértő kormány terve, ám ez a legkiforratlanabb forgatókönyv. Egyrészt ehhez is meneszteni kellene Gyurcsányt, ugyanakkor elkerülni az előrehozott választást. Ehhez a szociknak meg kellene buktatniuk pártvezérüket, amire kevés esély mutatkozik. Kétfelé lehet billenni a mostani helyzetből: színt vallani és tovább támogatni a Gyurcsány-kormányt, ám ez a veszteg maradás. Vagy véget vetni a szocialista kormányzásnak. Ez lenne a tiszta ügy, ezzel kezdődhetne egy új korszak a SZDSZ-ben. Csakhogy van még egy kérdés, ami nehezíti a döntést a pártban: mi lesz a hatalommal? Úgy megszokták már, hogy kormányon vannak. Előbb négy év Horn-házasság, utóbb kettő Medgyessyvel, négy Fletóval, az összesen tíz év a hatalomban! Mi lesz ezek után a zsíros állásokkal? Mi lesz az SZDSZ-közeli holdudvarral? A koalícióból való kilépés után még csak két miniszter röpült, ám sok befolyás megmaradt. Kis pártként is sokat markoltak eddig, de mi lesz egyedül?

Nagy kérdések ezek, hát nem véletlenül huzakodnak, vergődnek kevés hittel, szárnyaszegetten. Ha kívülről támogatják Fletót, még két évig elhúzhatják. Az sem kevés. Aztán jöhet a vég. Hát gondolja meg Fodor és csapata: megéri a maradás?

További írásaink

Copyright © All rights reserved. | Newsphere by AF themes.