Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene
  Görög, de nem tragédia
 
ApócA | 2010. január 14., 14:17
 
A Suicidal Angels új nagylemeze kifejezetten kellemes hallgatnivaló. Minden hang a helyén van, a ritmusok és a tempóváltások kiválóak, az énekes orgánuma teljességgel illeszkedik a műfaj kívánalmaihoz. Hogy milyen műfajról van szó? Ja: trash metálról.
 
Úgy tűnik, a metálosok legendássá vált kiadójának, a német Nuclear Blastnak új üdvöskéjévé vált a Suicidal Angels. S minden jel szerint nem is minden ok nélkül. A már Magyarországon is megfordult görög banda a műfaj legjobbjait – így például a Sodom-ot – idéző igényességgel űzi az ipart. Bár e sorok írója e zenei világ legjobb képviselői közül inkább a Metallicát favorizálja – annak sem korai, valamint a St. Anger című albummal fémjelzett trash-es időszakát, sokkal inkább a heavy metal-os korszakot –, de ezek az athéni fiúk sem rosszak.
 
A „kötelező gyakorlatot” természetesen ők is hozzák – egyébként nem is lehetnének tagjai a „klubnak”. Már a dalok címei is sokat mondóak: Vérszomjas, Inkvizíció, Az átkozottak gyásza. A dobszerkó és a cinek eszeveszett püfölése, a gitárnyűvés és a hörgő énekstílus természetesen elmaradhatatlan, de a kevesebb, mint negyven perces anyag tizenegy nótájában jócskán akadnak olyan zenei pillanatok, melyek megragadják a nem kimondottan trash metalon nevelkedettek figyelmét is. Ebből a szempontból kifejezetten kiemelkedik az albumon hallható szerzemények közül a nem egészen két perces, instrumentális Mourning of the Cursed, amely ugyan mindössze két zenei ötletre épül, de ezeket igencsak jól összedolgozták az öngyilkos hajlamú angyalok. De másutt is jócskán akadnak csemegék, hiszen a fiúk figyelnek arra, hogy ne csak zúzzanak, hanem jól tetten érhető harmóniák közbeiktatásával pihentessék is kissé a hallgatóságot. Így például az egyébként igencsak jellegtelennek tetsző Dark Abyss (Your Fate Is Colored Black) egy igazi metálos – egyáltalán nem trash – gitárszólót kap a vége felé, s a coda is kifejezetten szép. A The Pestilence of Saints pedig egyenesen bonyolult kompozíció, gyakori ritmusváltásokkal. Ugyancsak ebbe a kategóriába sorolható a …Lies – talán itt mutatkozik meg leginkább a zenekar tagjainak hangszeres tudása. Sajnálatos azonban, hogy ez utóbbit korántsem használják ki úgy, mint például előző – s egyben első – nagylemezükön, a 2007-ben megjelent Eternal Domination-ön. A hangzásbeli egysíkúság elleni küzdelem ott talán még jobban tetten érhető: így például a lemez nyitó számában, vagy éppen az Evil Attack-ben. Azon az albumon azonban az énekes-gitáros Nick Melissourgos hangja sokkal torzítottabb, hörgősebb mint az új lemezen, ahol – a műfaj korlátain belül – tisztán érthető a szövegmondása.
 
Érdekes, hogy míg a 2007-es album határozottan görögös zenei témákat is hoz, addig ez a – tudatos, vagy ösztönös – törekvés a 2009-es albumról már teljességgel hiányzik. Elhangzott már olyan vád is a banda zenéjével, illetve konkrétan a mostani Sanctify The Darkness című albummal kapcsolatban, hogy nélkülöz mindenféle változatosságot, s mintha ugyanazt a számot hallgatnánk az elejétől a végéig. Nos, egy álmos pillanatában e sorok írójával is előfordult, hogy az albumnyitó Bloodthirsty-t összekeverte az albumzáró Child Molester-rel, de a nóták gyors újrahallgatásával kétséget kizáróan tisztázható volt, hogy korántsem ugyanazokról a riffekről van szó. S egyébként is: bár egy-egy trash metal szám – köztünk szólva – nem a jól egyéníthető barokkos harmóniákról ismerszik meg, a tangókról, keringőkről vagy a rasta vibration-ökről sem jelenthető ki kategorikusan, hogy „tizenkettő egy tucat”. A Suicidal Angels tagjai – a már említett Nick Melissourgos mellett a dobos Orpheas Tzortzopoulos, a basszer Angelos Kritsotakis, valamint a gitáros Panos Spanos – pedig meglehetős „műgonddal” kezelik hangszereiket. Ehhez persze oda is kell kicsit figyelni arra, ami szól, s más befogadói attitűdöt tanúsítani, mint a banda – igencsak figyelemre méltó – Apokathilosis című „opuszához” készült videóján önfeledten headbangelő és pogózó fiatalok. A kiváló hangzáshoz a tagok hangszeres tudásán túl egyébként valószínűleg hozzájárult az is, hogy a Suicidal Angels ezzel az anyagával egy, a műfajra koncentráló profi kiadó szárnyai alá került, amely odafigyelt arra, hogy a felvétel és a keverés is a lehető legjobb legyen. Lehet, hogy a végén még megkedvelem a trash metalt is? Nem lenne (görög) tragédia…
 
(Suicidal Angels: Sanctify The Darkness, Nuclear Blast, 2009
A dalok sorrendje: 1. Bloodthirsty, 2. The Pestilence of Saints, 3. Inquisition, 4. Apokathilosis, 5. ...Lies, 6. No More Than Illusion, 7. Atheist, 8. Beyond the Laws of Church, 9. Mourning of the Cursed, 10. Dark Abyss (Your Fate Is Colored Black), 11. Child Molester)

Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.0071520805358887 másodpercig tartott.