Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KÉPZŐMŰVÉSZET
Tiltott gyümölcs
 
A lengyelországi kommunista elnyomás idején készült pimasz, merész és provokatív kompozíciók inspirációiról tájékozódhattunk a Banánköztársaság című kiállítás zárórendezvényén. A Modemben a tárlat lengyel kurátora, Jolanta Ciesielska volt a „kalauz”.
 

 
   
TÁRLAT
Mértan mindenkinek
 
Kitörések, angyal-témák, feszülő ékek és síképítmények: Aknay János szereti sajátos optikán át tanulmányozni a teret. Az érzelmek tipikus színeket, éles kontrasztokat kevernek a palettán egyedire. Az expresszív képeknek január 30-a óta a Modem ad otthont.
 

 
   
TÁRLAT
„Mostan színes tintákról álmodom”
 
Jubileumi kiállítás nyílt a Déri Múzeumban Válogatás az Ötvöszománc Szimpózium alkotásaiból címmel. A tárlaton a Kós Károly Művészeti Szakképző Iskola elmúlt tíz évének legkülönlegesebb műveiből látható összeállítás 2009. december 15-ig.
 

 
   
TÁRLAT
Merész lengyelek
 
Groteszk kompozíciók, provokatív és merész alkotások, szándékosan anti-esztétikus képek láthatók harminc lengyel alkotótól a Modem legújabb, Banánköztársaság című kiállításán, mely a nyolcvanas évek lengyel expresszív művészetét mutatja be.
 

 
   
TÁRLAT
„Az azonosulás festője”
 
A főiskola után élete egyik legnagyobb dilemmája előtt állt: maradjon Budapesten, vagy hazatérjen Hajdúböszörménybe. Ő az utóbbit választotta. Halálának tizedik évfordulóján Maghy Zoltán munkásságára egy újonnan nyílt galéria emlékezteti az érdeklődőket.
 

 
   
TÁRLAT
Debrecen – ahogy Szipál Márton látja
 
A világhírű fotóművész, Szipál Márton legújabb alkotásaiból nyílt kiállítás január 20-án a Kölcsey Központ Bényi Árpád-kiállítótermében. A kiállítási szezonnyitó rendezvényen debreceni díszpolgárok portréit láthatjuk elsősorban.
 

 
   
TÁRLAT
Országjárás
 
A Hajdú-Bihar megyei nem hivatásos képzőművészek munkáját is bemutató, Utazó Esszencia 2009–2010 című vándorkiállítás célja, hogy megismertesse a látogatókat azzal a sokszínű gondolat- és érzésvilággal, amely az amatőr művészeket és alkotásaikat jellemzi. 
 

 
DEOL > Kultúra > Képzőművészet
  Több mint megnyitó
 
Barna Péter | 2010. február 10., 10:21
 
A jó úton áldás van, de fájdalom nélkül nincs dicsőség – szól a Camino mottója. „Mindössze” kellő céltudatosság, hivatástudat és hit kell az olykor lehetetlennek tűnő célok eléréséhez is. Megjárni egy zarándokutat sokak számára „csupán” belső elhivatottság kérdése, Kocsis István Tamásnak e mellett maga a (fotó)művészet.
 
Az El Camino-nak is nevezett Szent Jakab-út az elmúlt harminc évben ismét rendkívül népszerűvé vált, amit bizonyít, hogy évente több százezer ember indul meghódítására. Az UNESCO által 1993-ban a világörökség részének nyilvánított szakrális út Jeruzsálem és Róma után a keresztények harmadik legnépszerűbb zarándokhelye. A zarándokok fizikai célja elérni a Santiago de Compostelában található Szent Jakab-sírt, belül pedig valami mélységet, amit hitnek és szeretetnek hívnak. Ezt a közel ezer kilométeres utat tette meg gyalog, harmincöt nap alatt Kocsis István Tamás fotóművész, aki polgári hivatását tekintve orvos. A számos szakmai díjjal jutalmazott alkotó legújabb egyéni kiállítása 2010. február 4-én nyílt a Debreceni Mű-Terem Galériában, A Camino szíve címmel. A felvételek egytől egyig remekművek, melyek többet mondanak minden szónál. A megnyitón szép számban megjelent érdeklődők különleges élménynek adhatták át magukat, a mellett, hogy megcsodálták azokat a varázslatos tájakat, amelyeken keresztül vezet az El Camino.
 
Szinte tapinthatóvá válik a tárlaton az érzelemvilág és a mondanivaló, ami egyértelműen a fotós kvalitásaira utal. Ahogyan Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke fogalmazott, „természetesen le lehet fényképezni ezeket a tájegységeket a repülőből is, de akkor tud igazán azonosulni az ember, ha beleolvad a természetbe”. Az azonosulás tehát elengedhetetlen úgy a fotók készítésénél, mint a befogadásuknál. Hapák József fotóművész szerint a képeken jelen van az a fajta lelki megtisztulás, amit a zarándok remélhet az úttól. A mediális váltásból következő űrt a fényképész bámulatos érzékkel töltötte be, ennek köszönhetően a befogadó úgy érezheti, hogy részese a technika által reprodukált valóságnak.
 
A kiállított fotók egy része egy témára összpontosít, a másik megközelítést a mozaikok jelentik. Előbbiek főleg egy épületre, tájra, használati tárgyra vagy szakrális szimbólumra koncentrálnak, míg utóbbiak egy tematikát mutatnak meg több szempontból, eltérő kontextusban megjelenítve.
 
Saját fényképeit és a kiállítást kommentálva Kocsis István Tamás bevallotta, hogy a rendezvénynek más célkitűzései is vannak a fotográfiák bemutatásán kívül. Köszönetet mondott mindazoknak, akik nélkül ez a kiállítás nem jöhetett volna létre. Egy rendkívül találó hasonlattal élt, amikor azt mondta, ha egy emberi testben a sejtek hosszan haragszanak egymásra, rák keletkezik. A fényképészetnél is ugyanez a helyzet: ha Debrecen fotográfusai nem működnek együtt és megosztottan nem egészítik ki és segítik egymás munkáját, akkor a cívisváros „fotókultúrája” sosem lesz egészséges, erős organizmus.
 
A rendezvény főszereplője tehát nyílt felhívással, vagy ahogyan ő nevezte „kiáltvánnyal” fordult kollégái felé, így buzdítva őket az összefogásra. Kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy ha a Camino kétmillió-ötszázezer lépés, ezzel a felhívással már ezer lépést megtett a végső cél felé, az egység beteljesülésének reményében. – A „Camino szíve” a debreceni fotográfia szíve. Értetek és tőletek dobog – mondta Kocsis István Tamás, nem mindennapi retorikai képességről is tanúbizonyságot téve.           
 
(A Camino szíve című tárlat a Debreceni Mű-Terem Galériában február 26-ig tekinthető meg.)
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.0058021545410156 másodpercig tartott.