Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
Történet és jelenlét
 
Nádas Péter drámáit színre vinni megpróbáló feladat. Ezek a szövegek mindenesetre az általános gyakorlattól eltérő színészvezetést, illetve színészi jelenlétet igényelnek. A Találkozást a Budapesti Kamaraszínház előadásában láthattuk a DESZKÁ-n.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
Irónia képekben
 
Zsigeri nevetéssel indult a DESZKA Fesztivál második napjának színházi programja. A Kamaraszínházban a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulata A jó pálinka itassa magát... című, a jelzet szerint képekben megfogalmazott iróniát hozta el a szemlére.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A boldogság dimenziói
 
Beavató színházi előadásként mutatta be a Csokonai Színház és a Kárpátaljai Magyar Drámai Színház azt a produkciót, amely Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művéből készült. Üdvözlendő az, hogy a Szász Zsolt rendezte darab a fiatalokhoz próbál szólni.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A japán bűvöletében
 
Japánban vendégszerepelt nemrégiben a Debreceni Színjátszó Stúdió. A társulat tagjai az egyik Andersen-mese, A rút kiskacsa feldolgozását adták elő japán nyelven, iskolákban és a toyamai gyermekfesztiválon. A darabot Jámbor József színész fordította.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A tragédia halála
 
Akár izgalmas vállalkozás is lehetett volna a DESZKA második napján a Radnóti Színház produkciója, amelyben Szálinger Balázs három görög tragédiát összefésülő alapanyagából Valló Péter rendező próbált kihozni valamit. Hogy mit, azt nem tudtuk meg.
 

 
   
KULTÚRA
Cellatitok
 
Tovább lépegetve a líra és a dráma mezsgyéjén, a Csokonai Színház Mispál Attila vezette alkotóközössége Tóth Erzsébet költeményeibe merítkezett. A Kőrózsa, betonszív alkotóját az foglalkoztatja: az ember vajon a közösségében, vagy a tulajdon lelkében fogoly?
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A történelem hálószobái
 
Az idei DESZKA Fesztivál egyik (ha nem a…) legizgalmasabb produkciója volt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának bemutatkozása Závada Pál Bethlen című darabjával, ami Móricz Zsigmond regénytrilógiája, az Erdély alapján készült.
 

 
DEOL > Kultúra > Színház és tánc
  Irónia képekben
 
Ungvári Judit | 2010. március 11., 16:05
 
Zsigeri nevetéssel indult a DESZKA Fesztivál második napjának színházi programja. A Víg Kamarában a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulata A jó pálinka itassa magát című, a jelzet szerint képekben megfogalmazott iróniát hozta el a szemlére. Sikerrel jártak.
 
Egyszerinek tűnő, érdekes kísérletnek indult A jó pálinka itassa magát című produkció évekkel ezelőtt, aztán most, tessék: bekerült a kánonba. Legalábbis erre utal, hogy Koleszár Bazil Péter – ha jól számolom – immár harmadik helyen és társulattal vágott bele a sajátos, „magyar rögvalóságból” táplálkozó reality-darab színrevitelébe. A mű érdekessége a dokumentarista gyökerekben rejlik, a rendező alkotótársával, Sultz Sándorral közösen valós párbeszédeket gyűjtött, és ezekből formálták meg az előadás anyagát. Ennek az alkotói metódusnak van egy sajátos bája, ám kétségtelen, hogy önmagában még kevés lenne ahhoz, hogy jó produkció szülessék.
 
A darab szerencsére túlmegy ezen, jó dramaturgiai érzékkel valódi komédiát hoztak létre az alkotók, és nyilván ennek köszönhető, hogy nemcsak egyszeri kísérlet lett belőle, hanem úgy tűnik, megtapadt a színházi életben. Furcsa látlelet ez a mindennapok sántaságairól, halljuk befejezetlen mondataink párbeszéd-képtelenségét, látjuk az életproblémák megoldása helyett, folyamatos pálinkagőzben megszülető bölcselmeinket, s közben pontosan tudjuk, nem a szatíra kicsit elnyújtott, kicsavart világán röhögünk, hanem magán a valóságon. Ha valaki volt már vasúti talponállóban, vagy elcsípte már két barátnő beszélgetését egy presszóban, pontosan ilyen mondatfoszlányokat hallhatott. Ha valaki volt már valaha kényszervállalkozó, biztosan átélte már azt a röhejes rémületet, amellyel itt is felkiált az útvonal-nyilvántartást böngésző szereplő: nem jöttünk vissza, b… meg! A darab azért remek, mert megmutatja, ezek a párbeszédfoszlányok életfoszlányok is egyben. Bámulatos könnyedséggel fűzik össze az alkotók ezeket a helyzeteket, és ez a valóság-töredékekből összeálló esszencia ugyanúgy „itassa magát”, mint a jó pálinka…
 
A szombathelyi színészek élvezettel lubickoltak ebben a valóság-fürdőben. A fesztiválközönséget rögtön az elején meghódították néhány Debrecen környékére utaló helynévvel, a közönség azonnal el is kapta a szálat, és felszabadultan feledkezett bele az előadásba. A történetet összefűző figura, Csaba szerepében Kálmánchelyi Zoltán ügyesen „bénázik”, Orosz Róbert és Bajomi Nagy György hol a géntechnológia jövőjén dühödten vitatkozó agronómusokként, hol a nemzeti büszkeségről részegen polemizáló értelmiségiként, hol pedig építkezésről érkező, valami érthetetlen szaki-nyelven zagyváló munkásokként nyújtanak stílbravúrokat, Endrődy Krisztián és Horváth Ákos is remek zsánereket hoz.
 
Péter Kata a konferenciázók között teremt erőteljesebb figurát, a „plázacicás” szerepkör mintha távolabb állna tőle. A két lány (Senkovics Petra és Péter Kata) jelenete kissé halványabb a többinél, a szövegkomikum azonban továbblendíti a nézőt.
 
Az összességében jól fogyasztható szombathelyi produkció bebizonyította, nem véletlen, hogy a Junion Színházi Csoporttal annak idején sikerre vitt darab a 2005-ös nyíregyházi Vidor Fesztiválon is díjakat söpört be, és igazolta azt is, hogy bármikor, bárhol újra elővehető.
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.0054929256439209 másodpercig tartott.