Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
Történet és jelenlét
 
Nádas Péter drámáit színre vinni megpróbáló feladat. Ezek a szövegek mindenesetre az általános gyakorlattól eltérő színészvezetést, illetve színészi jelenlétet igényelnek. A Találkozást a Budapesti Kamaraszínház előadásában láthattuk a DESZKÁ-n.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
Irónia képekben
 
Zsigeri nevetéssel indult a DESZKA Fesztivál második napjának színházi programja. A Kamaraszínházban a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulata A jó pálinka itassa magát... című, a jelzet szerint képekben megfogalmazott iróniát hozta el a szemlére.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A boldogság dimenziói
 
Beavató színházi előadásként mutatta be a Csokonai Színház és a Kárpátaljai Magyar Drámai Színház azt a produkciót, amely Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művéből készült. Üdvözlendő az, hogy a Szász Zsolt rendezte darab a fiatalokhoz próbál szólni.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A japán bűvöletében
 
Japánban vendégszerepelt nemrégiben a Debreceni Színjátszó Stúdió. A társulat tagjai az egyik Andersen-mese, A rút kiskacsa feldolgozását adták elő japán nyelven, iskolákban és a toyamai gyermekfesztiválon. A darabot Jámbor József színész fordította.
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A tragédia halála
 
Akár izgalmas vállalkozás is lehetett volna a DESZKA második napján a Radnóti Színház produkciója, amelyben Szálinger Balázs három görög tragédiát összefésülő alapanyagából Valló Péter rendező próbált kihozni valamit. Hogy mit, azt nem tudtuk meg.
 

 
   
KULTÚRA
Cellatitok
 
Tovább lépegetve a líra és a dráma mezsgyéjén, a Csokonai Színház Mispál Attila vezette alkotóközössége Tóth Erzsébet költeményeibe merítkezett. A Kőrózsa, betonszív alkotóját az foglalkoztatja: az ember vajon a közösségében, vagy a tulajdon lelkében fogoly?
 

 
   
SZÍNHÁZ ÉS TÁNC
A történelem hálószobái
 
Az idei DESZKA Fesztivál egyik (ha nem a…) legizgalmasabb produkciója volt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának bemutatkozása Závada Pál Bethlen című darabjával, ami Móricz Zsigmond regénytrilógiája, az Erdély alapján készült.
 

 
DEOL > Kultúra > Színház és tánc
  A történelem hálószobái
 
Ungvári Judit | 2010. március 31., 14:39
 
Minden bizonnyal az idei DESZKA Fesztivál egyik (ha nem a…) legizgalmasabb produkciója volt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának bemutatkozása Závada Pál Bethlen című darabjával, ami Móricz Zsigmond regénytrilógiája, az Erdély alapján készült. Az előadás átütő sikere is bizonyítja, ismét egy szerencsés találkozás történt – szerző, társulat és kulturális közeg viszonylatában egyaránt.
 
A történelem iránt valamicskét is érdeklődő ember sokszor fölteszi magának azt a kérdést, hogy mitől válhat valaki meghatározó szereplőjévé sorsfordító eseményeknek. Mi lehet a magyarázata, hogy egyeseket máig hősként tisztelünk, míg másokat századokra szóló közmegvetés övez? Mi teszi „naggyá” a történelmi hőst? Alkata? Véletlen? Végzet? A környezet szerencsés konstellációja? A válaszokat persze nagyon nehéz megtalálni, a biztos feleletet pedig egyszerűen képtelenség. Nem beszélve arról, hogy mi is a történelem valójában? Hajlok arra, hogy egyetértsek a DESZKA Fesztivál egyik szakmai beszélgetésén elhangzottakkal. Bereményi Géza és Szőcs Géza éppen azt elemezte, talán nincs is egyféle történelem, hanem különböző dimenziók vannak, s éppen az értelmezések sokfélesége adhat izgalmas terepet az írónak. Hajlok arra, hogy úgy gondoljam, a történelem lényegében egyéni olvasatok sokaságából áll, s ha voltak és vannak is benne tiszteletre méltó produktumok, nem szabad elfelejtenünk, hogy lényegében ugyanolyan hús-vér emberekről beszélünk, mint amilyenek mi is vagyunk. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy szükségszerűen deheroizálni kell a történelmi hősöket, ha valaki róluk akar írni, csak azt, hogy nézzen az idealizált arcképek mögé, és lássa meg a sokkal izgalmasabb embert, különben pusztán egy üres, stilizált, felszínes munkára lesz képes. Mindezeket azért tartottam fontosnak előrebocsátani, mert Závada Pál történelmi játékának egyik legnagyobb erénye, hogy megkereste Bethlenben az embert, és egy elképesztően izgalmas olvasatot adott közre.
 
Az író nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájából merítve formázzon színpadi művet. Závada Pál drámai sűrítménye egyfelől nagyszerű, másfelől több mint egyszerű adaptáció, markáns olvasat ez, amely éppen arra a hús-vér emberre kíváncsi, akit történetesen Behlen Gábornak hívtak, és akivel kapcsolatban ugyanúgy föl lehet tenni a fentebb sorjázó kérdéseket, mint mindenki másnál. Závada Pál Bethlenje nemcsak nem ikonszerű, hanem egyenesen azt a megvilágosodást kelti a nézőben, hogy valamiképpen így lehet elképzelni, még akkor is, ha ebben a darabban igen erős szálat képez a magánszféra, a két nő, a feleség és a szerető közötti őrlődés. Egyáltalán nem érzem bajnak, hogy a maga esendőségében mutatja meg hangsúlyosan a történelmi alakot, sőt, az író drámai érzékét ez is jól jelzi, hiszen óriási belső feszültséget teremt pusztán azáltal, hogy a viharos történelmi időszakot a magánéleti küzdelmekkel ütköztetve látjuk. Írtam már valahol, de most megismétlem, a történelem sorsa sokszor a hálószobákban dől el. Ettől a helyzettől egy kicsit „modernebbnek” is érezzük Bethlen alakját. Olyan, mint mi vagyunk, anélkül, hogy az író deheroizálná Bethlen emblematikus figuráját. Persze nyomban hozzá kell azt is tennünk, a történelmi események egyáltalán nem háttértablóként elevenednek meg, ismét csak a hús-vér jelzővel lehet illetni a történet valamennyi figuráját, s az ábrázolt kort is. A mellékszereplőkből álló „kar” folyamatos alakváltása pedig a konkrét helyzettől való elvonatkoztatást, ezáltal az értelmezést is megkönnyíti.
 
A rendező, Kövesdy István szerintem legnagyobb „dobása” éppen a kórussal kapcsolatos: azzal, hogy ezeket a szereplőket furcsa, abszurd sakkfiguraként mozgatja a színpadon, miközben a főszereplőket plasztikus realitásukban láthatjuk, a színházi nyelv szintjére emeli a dráma feszültségét. Vagyis: kétféle színházi megfogalmazásmódot ütköztet, egy (mindenféle pejoratív felhang nélkül mondva) hagyományos, konvencionális színházi hagyományt, amit ráadásul éppen a történelmi darabok esetében megszokhatott a magyar közönség, és egy stilizáltabb, formabontóbb, mondhatni „kortársabb” játékmódot. Ez a plusz feszültség nagyon szépen kiemeli a darabbéli történéseket, egyszerre felnagyít és részletez, ugyanakkor eltávolít – remek megoldás.
 
Az előadás két tervezője is nagyszerűen igazodik ehhez a kettősséghez. Dobre-Kóthay Judit jelmezei lenyűgözőek, a realista ruháknak szinte mélysége, súlya van, színviláguk komoran festői, míg a kórus öltözéke egyszerre idézi a farce-ot és hozza a lecsupaszított modernitást, miközben – ahogy már emlegettem – sakkfigurához hasonlatos lényeket teremt. Ondraschek Péter térkezelése elrugaszkodik a konkrétumoktól, ügyesen mozgatható vasszerkezetek tagolják a színpadot, fel-lehajtható szegmenseik újabb és újabb helyszíneket jelölnek ki, jól áthidalva a gyors idő- és térbeli váltásokat. A marosvásárhelyi társulat elképesztő dinamikával dolgozik az előadásban, nagyszerű alakításoknak lehetnek tanúi a nézők. Különösen a női vonal erős: a fejedelem feleségét alakító Berekméri Katalin és a Báthory Annát játszó Tompa Klára remekel, talán inkább az a baj, hogy a két női ellenpólus között maga a fejedelem alakja, Szélyes Ferenc megformálásában kissé szürkébbnek tűnik, de ebben szerepet játszhat az is, hogy a színész, saját bevallása szerint, nehezen tudott megbirkózni ezzel a mindenfajta pátosztól megfosztott Bethlennel.
 
Kitűnő alakításokat láthatunk még a Báthory Gábort játszó Bányai Kelemen Barnától, Jósika Zsigmond szerepében Ördög Miklós Leventétől és a Homonnayt megformáló Bokor Barnától. Persze ezek szinte önkényes kiragadásnak minősülnek, hiszen nagyjából egyenletes színészi teljesítményt nyújt a marosvásárhelyi társulat. Ez a minden ízében izgalmas produkció a színház nyelvén arról is tanúbizonyságot tesz, szerzőinknek nem szabadna idegenkedniük a történelem kínálta témáktól, lehet érvényes és nagyon „mai nyelven” megfogalmazott műveket létrehozni, csak jól kell tudni kérdezni…  
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.006256103515625 másodpercig tartott.