Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
KULTÚRA
Lemezkritikák és -ismertetések
  

 
   
ZENE
Marsbéli próféciák
 
Színészként kezdte, tagja volt a Harcosok klubjának, egy ideje pedig gitárral a kezében folytatja. Jared Leto szenvedélyesen énekel a 30 Seconds To Mars harmadik, némi engedélyezett hangulatszínezőkkel (kórusok, szintetizátorok) dúsított albumán is.
 

 
   
ZENE
Emlékezetes
 
A Lux együttes megalakulásának negyvenéves jubileumán a teljesség igénye nélkül felidézte múltját és vadonatúj, napi aktualitású számokkal is meglepte az őket ünneplő közönséget. A rock debreceni öreg rókái a napokban kapnak Pro Urbe díjat.
 

 
   
ZENE
Ütős koncert
 
Az ütőhangszeres Toldi Éva, akit többek közt dzsesszegyüttesekből ismerhetünk, lelkes tanítványaival tanórákon kívül is foglalkozik; ha kell, még át is írja az órára bevitt kedvenceket. A Ritmico csoport a debreceni jazzbarátoknál vendégeskedett legutóbb.
 

 
   
ZENE
„Magyarországról jövök a karavánommal”
 
A bravúros Paco de Lucía, a spanyol gitár nagymestere adott koncertet március 27-én a Főnix Csarnokban. A flamenco-dzsessz világhírű képviselője a koncert előtt a Deol.hu kérdésére elárulta, felelősséget érez a flamenco jövője iránt.
 

 
   
ZENE
Alice Kottaországban
 
A kócos Tim Burton kissé beteges képi világához nem nehéz zenéket társítani. Alice-feldolgozása nyomán rögtön két filmzene lemez is született. Mi az Almost Alice címen futó korongot ragadtuk magunkhoz. Divatos rock és alternatív zene sok gitárral.
 

 
   
JAZZ
Virtuóz flamenco
 
Az immár 63 éves spanyol gitáros, Paco de Lucía neve összeforrt az igényes, akusztikus muzsikával. Szólóban és más legendás gitárosokkal is gyakran lépett fel eddig, de mostanság leginkább flamenco zenekarával turnézik. A Főnix Csarnokban március 27-én játszik.
 

 
   
JAZZ
Hölgykoszorú
 
Rhoda Scott harmincöt év után érkezett ismét Debrecenbe és töltötte meg a Kölcsey Központ nagytermét. A Hammond-orgona hetvenkét éves, ám igen fiatalos amerikai-francia – és kicsit már magyar – mestere két kiváló hölgy zenésztárssal adott nagysikerű koncertet.
 

 
   
ZENE
Mestermunka
 
Latin világot varázsolt a téli debreceni éjszakába a két gitárfenomén: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, illetve vendégük, az ütőhangszeres Horváth Kornél. A zenét évek óta ismerem, hallgatom, szeretem, de élőben még nem volt szerencsém a virtuózokhoz. 

 
   
ZENE
Retronome pontossággal
 
A rockerek lassan felélednek a szokásos év eleji punnyadásból. Kedvező hír számukra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek zenéit feldolgozó és abból táplálkozó Retronome zenekar február 26-án fellép a Sikk Music Caféban. Vendégük a Stormraiser.
 

 
DEOL > Kultúra > Zene
  Alice Kottaországban
 
(szem) | 2010. április 08., 11:36
 
Aligha hagyja hidegen a nézőket az enyhén szólva extravagáns és virtuóz rendező, Tim Burton. Legutóbbi dobása, az Alice Csodaországban vetítését követően mindjárt két filmzene lemez is napvilágot látott. Mi az Almost Alice című albumot vettük magunkhoz, ezt a visszafogottan üde válogatást, melyen elsősorban modern rock és alternatív zenekarok kompozíciói kaptak helyet.
 
Elsőnek mindjárt Avril Lavigne dala, az Alice (Undreground). A punk-rock-emo hercegnő neve mára márkavédjegy, pont azt nyújtja, amit közönsége vár tőle. (Megkockáztatom, hogy erős az átfedés a punkból lett glamlány rajongói, valamint a Metro Station és a Tokio Hotel hívei között.) Az Alice című dal valószínűleg hatásosabb klippel megtámogatva, mint képek nélkül – de nyitószámnak összességében rendben van.
 
Az All-American Reject a kissé idősebbeknek (az egy generációval korábban születetteknek) szól inkább, akiket már kiszolgálnak a büfében alkohollal is. Alternatív rockzenéje és a következő előadó, a Myspace-bajnok Owl City között van némi kontraszt – bár tény, stílus- és műfajgettóba elsősorban itthon szokás az előadókat betoloncolni. Érdemes megnézni egy-egy nagyobb fesztivál kínálatát, mondjuk kik játszanak Glastonbury-ben: ugyanazok az arcok a húzós rockzenekarok előtt, meg az elektronikusabb produkciók környékén is képesek jól érezni magukat. Mert a világ nem egyetlen színből, illetve annak árnyalataiból áll.
 
A Shinedown középtempójú rockzenéje afféle szürke grunge-nak hat. Valahogy az az érzésem, hogy akár közös próbahelyük is lehetne az All Time Low legénységével. A Metro Stationt (Where’s My Angel) és a Tokio Hotelt (Strange) említettük már: ők egyébként minden előítélet ellenére sem annyira rosszak, mint amilyennek tipikus tiniceleb-voltuk alapján leosztjuk őket. Őket talán nem, de ha valakit, akkor a 3!oh!3 dalát én biztos letoltam volna a lemezről: így csak átugrottam őket az első kötelező kűr után... Sokadik nekifutásra sem kedvelem erősen táncorientált dalukat.
 
Very Good Advice: egész más világból érkezett Robert Smith, a nagy medve, aki jellegzetes, stílusteremtő énekével (és meglepő módon szólóban) szerepel e korongon: rendhagyó módon egy feldolgozással még az 1951-es filmből. Smith aligha nyomult azért, hogy itt lehessen, ellentétben Mark Hoppus-sal a Blink-182-ből, aki a Fall Out Boys-os Pete Wentz-cel közösen írt dalt Burton mozijához. Nyilván boldogok voltak az urak, hogy kapcsolatba kerültek a filmmogullal. (Valahogy azt érzem, valójában Burton, és nem is az Alice-regények inspirálták elsősorban őket.) Romantikus slágerrel (Welcome to Mystery) üdvözli a Plaine White T’s a hallgatókat. Máskor sokallanám a tangóharmonikát, az oroszos kórust – itt helyénvalónak érzem ezeket a mellékhatás nélküli kiegészítőket. Kerli Tea Party című dalát szívesen kihagyom másodjára is. Ahogy a máskülönben jó nevű és jó dalokat író Franz Ferdinand sem feltétlenül lopja magát a hallgató lelkébe The Lobster Quadrille című slágerével. Kicsit olyan ez a dal, mint a Crash Test Dummies összes többi nótája (beleértve az Mmm című gigaslágert is). Nincs tétje egyszerűen. Olyan, mint egy falvédő: meg lehet lenni nélküle is. Sőt – még jobb is.
 
A Motion City Soundtrack gitárzenéje nem rossz, nem is kiugróan jó, de némileg feldobja az embert. Szintén gitár, de villanyosabb hangzású a Wolfmother dala (Fell Down a Hole). Itt már lehet érezni, hogy közeledünk a vég felé. Ami el is érkezik egy fehér nyúl képében: a hatvanas éveket eleveníti fel ugyanis a Grace Potter and the Nocturnes egy régi Jefferson Airplane-dallal, a White Rabbit-tel.
 
Az ilyen válogatások a maguk módján mindig öncélúak. Néha egymáshoz egyáltalán nem illő dalok is felférnek a lemezre, melyek együtt mégis képesek egy komplex hangulat felvillantására. Lehet szeretni, vagy nem szeretni egy-egy ilyen mixet – nekem szimpatikusabb, mint azok az albumok, amelyek majd nyár végén, vagy ősszel jelennek meg a 2010-es év reprezentációjának szándékával. Ez a lemez ugyanis így kerek, ahogy van.
 
(Various Artists: Almost Alice, Disney, 2010)
(A dalok listája: 1. „Alice (Underground)” performed by Avril Lavigne, 2. „The Poison” performed by The All-American Rejects, 3. „The Technicolor Phase” performed by Owl City, 4. „Her Name Is Alice” performed by Shinedown, 5. „Painting Flowers” performed by All Time Low, 6. „Where’s My Angel” performed by Metro Station, 7. „Strange” performed by Tokio Hotel and Kerli, 8. „Follow Me Down” performed by 3OH!3 featuring Neon Hitch, 9. „Very Good Advice” performed by Robert Smith, 10. „In Transit” performed by Mark Hoppus with Pete Wentz, 11. „Welcome to Mystery” performed by Plain White T’s, 12. „Tea Party” performed by Kerli, 13. „The Lobster Quadrille” performed by Franz Ferdinand, 14. „Running Out of Time” performed by Motion City Soundtrack, 15. „Fell Down a Hole” performed by Wolfmother, 16. „White Rabbit” performed by Grace Potter and the Nocturnals)
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:


 
 
Értékelje a cikket 1-től 5-ig:
A cikk osztályzata az eddigi szavazatok alapján:
4.31
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.0069119930267334 másodpercig tartott.