Politika Sport Életmód Gyerek
Vélemény Vas Választás Archívum
   
IRODALOM
Táncoló tollak
 
Erős vizuális képek és intenzív elbeszéléstechnika világlott ki többek közt azoknak a fiatal poétáknak a verseiből, akik az egyetemen működő literátor önképzőkörök és a budapesti Csillagszálló című kulturális utcalap irodalmi estjén tartottak felolvasást.
 

 
   
IRODALOM
Ha „ömlik a sors”
 
A Párizsból hazaköltözött irodalmi-kritikai folyóirat, a Magyar Műhely is bemutatkozott a szerkesztőbizottsági tag, Papp Tibor részvétele mellett az irodalmi napokon, ahol Mispál Attila rendezésében Tar Sándorról is megemlékezhettek az irodalomkedvelők.
 

 
   
IRODALOM
Egy fantasztikus dán történet
 
A dán irodalom nagyasszonyaként számon tartott Karen Blixen életéről, munkásságáról nyílt kiállítás a Méliusz-központban június 2-án. A Dán Kulturális Intézettel közösen szervezett dokumentumkiállítás Kecskemét és Budapest után érkezett Debrecenbe.
 

 
   
IRODALOM
Költők eszmecseréje a Hatvaniban
 
Irodalomhoz fűződő kapcsolata későn alakult ki, gimnáziumi évei legelején nem szerette a művészeteket, de magát az életet sem. Marno János színes egyéniség, aki személyiségéhez méltó beszélgetésben osztotta meg nézeteit a debreceniekkel.
 

 
DEOL > Kultúra > Irodalom
  Kéj és kétely
 
ogor | 2007. június 06., 13:32
 
Először a pályázatírás művészetében gyakorolta magát, performance-szinopszisok révén tanult meg filozofikus egzaktsággal, ugyanakkor érzékletesen fogalmazni, hogy pénzt szerezzen a produkcióihoz – emlékezett vissza tollforgatói sorsa kezdetére Ágens. Kúrós versek című kötete rendkívüli bemutatójához a Modem kávézója kínált helyszínt. A beszélgetés moderátora Széplaky Gerda volt.
 
Szertartásosan indult a délután. A filozófus-esztéta moderátor bemutatta részbeni kolleganőjét, a filozófiát komponáló zeneszerző-énekest, az első önálló kötetes költőt. Ágens, a sorsváltás pillanatáról beszélt. A művészet: menekülés az idő elől – vallja Gyimesi Ágnes (ez a valódi neve), aki 27 éves korában – kottaismeret nélkül lépett az énekesi pályára. Az ének a jelenemből kitörölte az időt. Időt adományozott – fonta tovább a szót. – Egy nő, akinek természet alatti hangja van, biztosan megszámolta már valaki, hány oktáv, és úgy jár-kel a zene és opera irodalomban, ahogy csak kedve tartja. Na, úgy nem. Mert nem a kedve tartja, hanem a mondanivalója. Ebben a világban, ahol a koncepció megléte gyanús, ahol nem szokás mondani valamit, hanem inkább formába önteni szokás, ott bizony megbízhatatlan művészeti elem az, aki magasról tesz a szokásokra, az elvárásokra, és saját törvényéhez szabja a magas művészeti alkotásokat. Öntörvényéhez – mondhatnánk, de csak az tudja ezt tenni, akinek van. Öntörvénye. Magára szabott világa. Mihez tartása – foglalta össze Ágens lényegét egy rádióműsorban Sándor Erzsi, a jeles művészetkritikus és feminista.
 
Enyhén trapézos szabású fekete nadrág, sarok nélküli textilcipő. Karperece rusztikus, duplakarikás, akár egy körkörös drótkötélhágcsó. A lépcsőfokokon nagyobbacska ékkövek menetelnek. A máskor oly intelligensen provokáló, dinamikusan érdeklődő természetű Széplaky Gerdát talán megszeppentették Agens fekete dukkójú, hosszúdadra ráspolyozott körmei, mert nem kísértette meg a művésznő lelkében a szunnyadó sámáni őserőt. Kérdéseit a filozófus kolleganő iránti lojalitás jobban dominálta, mint a talk-show hangulatgerjesztő dramaturgiája. Szó se róla, a könyvbemutató nem extázis-alkalom, egy kisközösségben még csak a kereskedelmi motivációjú transznak sincs helye igazán. Meglehet, a tartózkodása nem volt alaptalan, mert Ágens – aligha a szalon bensőségesen geometrikus miliőjétől megihletve – kisvártatva, gyöngéden lebunkózta a rendezvényre összesereglett aktív rajongók egyfős osztagát, amiért annak a kérdéséből kiérezni vélte a feltételezést, hogy az ő szexuális magaviseletében kirekesztő vonások lennének felfedezhetők. Ne, már! A szerelemnek nincs neme: „ránézel valakire, és kiszalad a lábaidból az erő. Sohasem érdekes az illető neme – a rezdülés számít” – intette a lelkes faggatót. A férfiművészet és a nőművészet fogalma sem létezik. Megjegyzendő, évekkel ezelőtt, ugyancsak Debrecenben Szabó Magda, hasonló kérdésre, hasonlóan reagált. A nőírónak, amikor férfiszöveget fogalmaz, férfiidentitása van, és ez bizonyára így érvényes a fordított helyzetben is – mondta a Kossuth-díjas írónő.
 
A művésznő részleteket olvasott fel a verseiből. Állandó partnerekkel szeret dolgozni, mint amilyen Gergely Krisztián vagy Tasnádi József – jegyezte meg. Most ugyan újabb partnerek jelentek meg a horizonton a jazz iránti érdeklődése miatt. A bevált kapcsolatok lényege az, hogy nem játszunk egymással forgatókönyveket, úgy beszélgetünk, mint ember az emberrel, s az őszinteséggel sok időt lehet megtakarítani – véli. Írni viszont a saját magányban kell. Az után, hogy letettük a gyermeket az óvodában, kinyomjuk a mobilt, kihúzzuk otthon a telefonzsinórt, és visszarévedünk. Tárgyiasságra törekszünk az érzelemre lobbanások, az erogén zónák mechanikájának, a gerjedelmek, a csúcspontok, az elernyedések és az emlékképződések leírásában. Egyszersmind szeretnénk, hogy „átjöjjön valami” – tűnődött –, kapcsolódjék be az olvasó empátiarendszere, és kezdje el önmagát működtetni a szöveg. A szöveg félrelép – tartja Agens – kikezd velem. Az odaadása erotikussá válik. Roland Barthes-re, Freudra hivatkozik, a nemi szervről, az apai fallosz megpillantásáról, mint csúcsélményről értekezik, s arról, hogy a hímnemű szöveg nem képes a figyelem beszippantására: az anyai öl lehet ilyen. A leszbikusok tárgyias lírát művelnek (tárgyiasan cselekszenek): újra meghatározzák, megnevezik (definiálják) a testet önmaguk, és a partnerük számára. A szerveik közös használatba kerülnek – ha jól következtetek az elhangzottakból. Végtelen odaadás és feltétel nélküliség jellemzi ezt a kapcsolattípust. Kéjjel, jajjal, itallal, kalanddal, felidéző erejű szavakkal kecsegteti a reménybeli olvasót.
 
Kételyek merülnek fel – talán benne is, bennem azonban, feltétlenül – a felől, hogy a tárgyias szövegek az élményszüzek képzeletét, vajon megmozdítják-e? Miről szól? Ökörség! Noná, a szerelemről. Meg, a hűség rettenetéről. A szerelem eredete, tartalma, értelmezése-lényege, a szerelemre való buzdítás. És, intés az óvatosságra, a légben lappangó hamis szerelemtartalmak miatt: hány HuF a mámor? Napjainkra, a másság-performance kinetikus iparművészetté népszerűsödött. Nagyban csökkenti a (mímelt) illetlenség, a trágárság, a gátlástalanság piaci értékét, ha nem üldözik. Felolvasott, lapozgatott formájában, belém nem jött át a szükséges intenzitással a valami. Nem elmarasztaló éllel, inkább ötletként jegyzem meg: egy exkluzív, a vasúti kocsik (személyvagonok) vécéfalainak kollekcióját felvonultató tárlathoz kötött performance-ként talán meghittebb lett volna ez a könyvbemutató. – Ilyen sűrűségű tragédiát műben még nem láttam – idézi egyik méltató kritikusát Ágens, s kiderül hamar: látnok a tollnok, hiszen a Bárka Színház lecsapott a kötetre. Színi előadás (fixált performance) készül belőle, vagyis megrendezett, repertoárba ágyazott dramatizáció. Valószínű, hogy a Kúrós verseknek az lesz az autentikus élettere.
 
Kapcsolódó cikkeink:
 
Kapcsolódó linkek:
Ágens
Bárka Színház
Roland Barthes – Wikipedia


 
 
 
 
 A cikk nyomtatása   |   A cikk küldése E-mailben

 

| << Vissza a főoldalra | << Vissza a rovatoldalra |
 
 
| Impresszum | Médiaajánlat |

Az oldal generálása 0.018415927886963 másodpercig tartott.