Márciusi iskolás ifjak

Az első hivatalos ünnepséget Debrecenben tartotta az akkor itt székelő Országos Honvédelmi Bizottmány 1849. március 15-én. Még ugyanebben a hónapban rendelet született arról, hogy az évfordulót egyházi berkekben is ünnepeljék meg. A jeles napról szóló korabeli hirdetésen nagyerdei népgyűlés, és a házak esti kivilágítása is szerepelt. Ezt követően azonban 1850-től a Bach-rendszer tiltotta a nemzeti megmozdulásokat – tudtuk meg Velkey Ferenc egyetemi docenstől. Némi enyhülést az önkényuralmi rendszer válsága hozott. 1860. március 15-én nemzeti tömegtüntetést szerveztek a pesti egyetemisták, ahol Forinyák Géza joghallgatót halálos lövés érte. Ettől kezdve ez a nap lett a nemzet szabadságának kinyilvánított napja. Annak ellenére, hogy 1867-től a hivatalos irányvonal az áprilisi törvények jogszerűségére helyezte a hangsúlyt, a közgondolkodásban továbbra is március 15-ének volt szimbolikus jelentősége. 1919-ben felértékelődött az ünnep, 1927-ben pedig nemzeti ünneppé emelték. A Kádár-korszakot leginkább a leegyszerűsítés jellemezte a docens szerint, tartalom nélkül idézték fel pl. az iskolai ünnepségeken az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc eseményeit.

A debreceni Petőfi Sándor Általános Iskola teli torokkal szavaló 4. a osztályos kisdiákjai büszkék voltak arra a minap, hogy e nevezetes napra ők készülhettek fel – ahogy mondták –, az osztályok versengenek ezért a megtisztelő feladatért a márciusi ifjúról elnevezett iskolában. A költő és az ünnep iránti érdeklődésüket mutatta az is, hogy az osztálytermük falán több Petőfi Sándor arckép is függ, amit saját maguk készítettek. Rajztudásukat az ünnepségen is kamatoztatták a gyerekek, ugyanis a március 15-i helyszíneket nem csak szóban jelenítették meg, hanem saját kezükkel rajzolták, illetve festették meg azokat – tudtuk meg az osztályt felkészítő tanítónőtől, Groskáné Nagy Katalintól.

A 26 fős osztály január óta lelkesen készült az iskolai és a Homokkerti Közösségi Házba szervezett ünnepi műsorra. A felkészülés sok munkát igényelt, mivel összhangban kellett lenni az osztálynak – mondta a tanítónő, de a látottak és elmondottak alapján mindez sikerült. A gyerekek számára a legtöbbet az jelentette, hogy együtt készülődhettek a jeles alkalomra.

Március 15-e közösségteremtő szerepére Velkey Ferenc is felhívta a figyelmet. Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról sokáig csak titokban, otthon, illetve baráti körben lehetett megemlékezni. Ez lett a legmeghittebb ünnep, melynek megtartása összetartozás-tudatot, közös élményt adott. A docens véleménye szerint utoljára igazi közösségi élményt a rendszerváltás idején nyújtott március 15-e, amikor több százezres tömeg ünnepelt együtt.